Egyházunk

Az egyház és a nemzetközi közösség hónapok óta nagy aggodalommal és mélységes szomorúsággal figyeli az erőszak mind teljesebb kiszélesedését Szíriában, ahol úgy tűnik, a fegyverek vették át a párbeszéd helyét.

Új evangelizáció a harmincéves Szalókon – „Krisztus él benned, ne légy lekvár!”: az idei mottót és Kerényi Lajos atya szavajárását idézve szól a harmincéves Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat himnusza. Közel ezer fiatal énekli, ellepve az Egertől nem messze fekvő, kanyargós utakon megközelíthető község plébániakertjét. A július 18-a és 22-e között megrendezett jubileumi találkozó központi témája a pápa és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által is meghirdetett hit éve, az új evangelizáció volt.

Mindszenty József nyomában (6.) – Esztergomban

„Egyszer láttam őt, de az meghatározó gyerekkori élményt jelentett” – emlékezik Blanckenstein Miklós, az Esztergom–budapesti főegyházmegye pasztorális helynöke. „1956 táján a budai Várban laktunk. A forradalom napjaiban egyszer csak kiabálás hallatszott az utcáról: hozzák, hozzák! Édesanyám kihajolt az ablakon, s kérdezte: kit hoznak? Őt! – mondták az utcán állók nyomatékkal. Akkor érkezett meg Mindszenty bíboros hétévi fogság után az Úri utcába. A Várban lakók összeszaladtak a hírre, engem, a kilencéves gyereket föltettek egy tankra, hogy jobban lássak. A tömeg imádkozott, majd egy idő után Mindszenty József kilépett a félig még romos érseki palota, az Úri utca 62. első emeleti erkélyére. Mindenkit nyugalomra és békére intett.”

„Budán 1956. október 31-én kora reggeltől estig a magyar és külföldi küldöttségek hosszú sorát fogadtam, egyháziakat és világiakat egyaránt. Valamennyien önként és örömmel jöttek, hogy lássanak és üdvözölhessenek. Egyedül a békepapokat nem óhajtottam fogadni; legalábbis a kezdetben nem.” (Mindszenty József: Emlékirataim)

Amikor 1965-ben Blanckenstein Miklós belépett az esztergomi szeminárium ajtaján, Mindszenty bíboros kispapja lett. Ő volt az egyházmegye – igaz, akadályozott – főpásztora. Ekkoriban önkéntes kényszerfogságban élt a budapesti amerikai követségen.

Száz év – Isten és az emberek közelében

Bernadett nővér, azaz Bözsi néni élete kész regény. És épp száz esztendeje kezdődött…

Dömmel Erzsébet tízgyermekes pécsi családba született, mindkét szülője buzgó katolikus volt, és ő maga sem tántorodott el egy pillanatra sem a hit, a remény és a szeretet útjáról.

A víg kedélyű, táncos lábú lány huszonegy éves korában lépett be az osztrák Anna Maria Dengel orvosnő által alapított Medical Missionaries Sisters nevű rendbe. 1933 februárjában érkezett meg Angliába. A rendház pompásan fel volt díszítve, azt hitte: az ő tiszteletére, ám később kiderült, Szent Patrik napja volt éppen…

Ozsvári Csaba ötvösművészre emlékeztek Óbudaváron

Halálának harmadik évfordulója alkalmából emléknapot tartottak Ozsvári Csaba ötvösművész tiszteletére. A művész a Schönstatt Kápolna mellett egy ünnepi szentmise után lett rosszul és hunyt el, melyen a résztvevők életüket ajánlották fel Szűz Máriának. Az alábbiakban az egyik résztvevő beszámolóját olvashatjuk el az emléknapról.

Óbudavár – piciny, hatvan lakosú falu a Balaton-felvidéken. A magyar katolikusok életében egyre jelentősebb hely, túlzás nélkül mondhatjuk: szent hely, amelynek kisugárzása van. Itt található a Magyar Schönstatt Családmozgalom központja. Honlapjukon ezt olvashatjuk: „Az 1980-as években néhány házaspár gondolkodni kezdett azon, hogyan tudnák a családi életüket jobbá tenni. Rájöttek, hogy ez munka, melyet tanulással javítani lehet. Észrevették, hogy a családi életre legnagyobb hatással az anya és apa közötti kapcsolat minősége van. Tapasztalták, hogy tanulással ez a kapcsolat is fejleszthető, erősíthető. Felismerték, hogy a tanulási folyamatban nagy segítséget jelent a közösség, ezért alkalmi beszélgetéseikből rendszert alkottak. Havonta összejöttek, hogy megosszák egymással gondolataikat és tapasztalataikat. Kezdeményezésükhöz egyre több család csatlakozott.

Murszi elnök a hadsereg bábja

Joachim Schrödel, a kairói katolikus németek plébánosa (képünkön) július 11-én arról beszélt a Vatikáni Rádióban, hogy Mohamed Murszi egyiptomi elnök politikai értelemben „gyenge figura”, akit a háttérből irányítanak. Khaled Al-Khamisszi bestselleríró úgy nyilatkozott a Die Weltnek, hogy az elnök csupán a hadsereg bábja, és nincs döntési hatalma. A demokráciáért tavaly síkra szálló tömegeknek nincs vezetőjük és konkrét programjuk. Valódi változás így csak évek vagy talán évtizedek múlva várható Egyiptomban. (KAP)