Egyházunk

Meszlényi Zoltán, egyházunkhoz haláláig hű főpap 1892-ben született, Innsbruckban szentelték pappá 1915-ben, később a teológiai doktorátust is megszerezte.

Serédi Jusztinián prímási irodaigazgatóvá nevezte ki, 1937-ben szentelték püspökké. Jelmondatául ezt választotta: Bizalommal és hűséggel.

Mindszenty József letartóztatása után két évvel, 1950-ben, esztergomi érseki helynökké nevezték ki, miután a káptalan nem volt hajlandó megválasztani az állam által támogatott Beresztóczy Miklóst. Meszlényi helynöki székfoglalójában ezt az ígéretet tette: „Krisztus hű pásztoraként a hitet és az egyházunk iránti hűséget nem tagadom soha!”

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem összefogása

Az alapvetően közös értékrendre, valamint a nagycsaládos létforma által hordozott értékekre tekintettel február 22-én együttműködési megállapodás jött létre a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) között. Az egyezmény – amelyet az egyetem részéről Szuromi Szabolcs Anzelm rektor, az egyesület részéről pedig Székely Hajnalka elnök látott el kézjegyével (képünkön) – a nagycsaládokban felnövekvő gyermekek felsőfokú tanulmányainak segítését tűzte célul maga elé.

XVI. Benedek üzenete a magyarokhoz

A Szuverén Máltai Lovagrend Ispotályos Rendje ünnepelni hívta tagjait Rómába, február 6–9. között. A világ száznégy országából mintegy hatezer küldött érkezett, valamint államfők, kormányfők és más nagy tekintélyű személyiségek is megtisztelték látogatásukkal az eseményt. Az ünneplésre azért került sor, mert II. Pascal pápa kilencszáz évvel ezelőtt, 1113. február 15-én hagyta jóvá a rendet Pie postulatio voluntatis című bullájával.

Európa keleti felén a második világháború után illegalitásba vonult a máltai lovagok által képviselt szellemiség, majd a nyolcvanas években elsőként hazánkban jelent meg újra.

– A keresztény világban egyedülálló múltra tekint vissza ez a kilencszáz éves szervezet, ennél már csak maga az egyház öregebb – mondta Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke. – A karitatív tevékenység kezdetektől együtt jár az egyházi szolgálattal. Az egyházközségek életéhez ez mindig is hozzátartozott, de nincs még egy olyan szuverén szervezet, amely ilyen nagy múlttal rendelkezne. A rend jelmondata – Tuitio fidei et obsequium pauperum, vagyis: A hit védelme és a szegények szolgálata – meghatározza a szervezet értékrendjét, és kijelöli a feladatait. Az ebben rejlő üzenet és az ebből fakadó feladatok ma éppolyan aktuálisak és égetőek, mint akkoriban voltak.

XVI. Benedek pápa bejelentése után azonnal megindultak a kétes értékű spekulációk: vajon milyen lesz az új pápa? Hallva a véleményeket, az a benyomásunk, hogy minden megszólaló inkább személyes vágyait vetíti ki a jövőbe, s nem a világegyház valós helyzetének ismeretéből fakadóan fogalmazza meg szempontjait.

A legjózanabb gondolatokat maga a távozó pápa mondta utódáról, még ha közvetett módon is. Beszédének szívében egy mélységes alázatról, ugyanakkor egyházszeretetről és felelősségérzetről tanúskodó mondat áll: „…a mai világban, amely gyors változásoknak van kitéve, és a hitélet szempontjából nagy jelentőségű kérdések rázzák meg, Szent Péter hajójának kormányzásához és az evangélium hirdetéséhez szükség van mind a test, mind a lélek erejére.” Joseph Ratzinger olyan ember, aki ismeri a „mai világot”. Erről tanulmányai, könyvei, előadásai tanúskodnak, amelyeket nemcsak a katolikusok, de minden keresztény, sőt, a mértékadó nem keresztény tudósok, államférfiak is komolyan vesznek.

Róma városa február 11-én pontosan ugyanolyan napra ébredt, mint más hétköznapokon. Dugóban araszoltak az autók, a buszok szokás szerint zsúfolásig telve közlekedtek, esőtől átázott ruhájú emberek próbáltak ernyőjük alá bújva eljutni a munkahelyükre. Csak a Vatikán dolgozói nem siettek sehová, mert a lateráni egyezmény évfordulója számukra munkaszüneti nap volt.

Az egyház központjában azonban konzisztóriumra gyűltek a Rómában tartózkodó bíborosok, hiszen a pápa három szentté avatás időpontját akarta bejelenteni. Voltak ugyan, akik furcsállották, miért hívott össze ezért konzisztóriumot, ám a legnagyobb meglepetés akkor érte őket, amikor XVI. Benedek latin nyelven bejelentette, hogy február 28-án, este nyolc órától megüresedik a pápai szék, mert szabad akaratából megválik hivatalától.

Miután XVI. Benedek pápa meghirdette a hit évét, a Rómában élők vagy tanulók, illetve az oda zarándokként érkezők civil kezdeményezésre minden hétköznap délután négy órakor részben latinul, részben saját anyanyelvükön mondják el a rózsafüzér imádságot a Szent Péter téren. Február 20-án a téren található Szent Péter-szobor alatt gyülekeztek az Örök Városban tanuló magyar papok, az itt szolgáló szerzetes nővérek és a hazánkból érkező zarándokok, hogy olaszul, latinul, illetve magyarul imádkozzanak. A félórás imádságot, mint minden alkalommal, most is egyenes adásban közvetítette a Telepace és a vatikáni televízió, a Centro Televisivo Vaticano is.

Itthoni vendégszeretettel várják a zarándokokat

Aki turistaként vagy zarándokként járt már Olaszországban, az minden bizonnyal ismeri a vendégeket évtizedek óta fogadó római Szent István Házat, valamint az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek fenntartásában működő Villa Mater Redemptoris zarándokházat, vagy legalábbis hallott már róluk. Áruk a többi szálláshelyhez képest igen kedvező, és mindkét hely közös jellemzője a vendégek iránt megnyilvánuló szeretet, segítőkészség.

Húsvétkor mindig rengeteg zarándok érkezik Rómába. Most, hogy XVI. Benedek pápa lemondott, és az új pápa megválasztására összeül a püspökökből álló konklávé, a világ minden tájáról különösen sokan igyekeznek a katolikus egyház központjába. Az Örök Város szálláshelyeit márciusra már most lefoglalták, csupán a legdrágább szállodákban találni néhány üres szobát. Ezért mindenképpen érdemes röviden szólnunk a két magyar zarándokházról.

A két hatosztályos és két négyosztályos gimnáziumba háromszáznegyven diák jár. Titusz atya hangsúlyozza: „A pannonhalmi diákok az egész országot letérképezik. A budapesti értelmiségi családokból ugyanúgy érkeznek fiúk, mint vidéki városokból, de falvakból, egészen kis falvakból, sőt tanyáról is vannak növendékeink. Határozott szándékunk, hogy a hátrányos helyzetből érkezők is esélyt kapjanak nálunk. Külön értéknek tartom, hogy a fiúk, akik szoros közösségben élnek egymással, találkozzanak az ország életének sokszínűségével. A következő tanévben a mélyszegénységből is érkezik hozzánk egy gyerek. Kitűnő bizonyítványa van… jövőre együtt fog ülni azokkal, akik – az ő életéhez viszonyítva – álomvilágból jönnek. De ha ez a fiú leérettségizik itt, egyenes útja lesz az egyetemre, s egy másik világ nyílhat meg előtte.” A határok átjárhatósága óta Erdélyből, Felvidékről, de Brüsszelből, Bécsből, Amerikából is érkezett diák. Oktatás és nevelés… Versenyistálló lenne Pannonhalma tanulmányi téren?