Egyházunk

Országjáró

Pannonhalmi Területi Apátság

Azt mondják, március 21-e a tavaszi napéjegyenlőség ideje. Ilyenkor ugyanolyan hosszú a nappal és az éjszaka. Így tudtam, de kiderült, idén március 20-ára esett ez. A tavasz kezdete meg…? A csapkodó, hideg szél esőt ver arcunkba. De mit se számít! A bástyán folyó építkezés miatt a szamárkapun át jutunk el a bazilikához, ehhez a nemrégiben „letisztított”, középkori gyönyörűségében mutatkozó templomhoz. Nem tudok ennél modernebb istenházát elképzelni. Már csak azért sem, mert a kereszténység örök modernség. A szentmisén a latin és magyar énekek váltogatják egymást, lelkemet külön is megszólítja, amikor felhangzik a gregorián, Isten felé ez a dallamjáró. S forgatom magamban, akaratos vággyal a felszólítást: – Legyek Benedek! Hát miért is ne? Hiszen Benedeknek lenni jó. Csak Benedeknek lenni jó! – Palánki Ferenc egri segédpüspök beszédében a nap szentjének, a bencés rend alapítójának névjelentését adja: „A Benedek áldást jelent. Tedd magad is áldássá! Mindannyian áldások, Benedekek lehetünk. Ez a hivatásunk.”

Országjáró

Pécsi Egyházmegye

A világi közigazgatás mellett az egész ország területét lefedi az egyházi közigazgatás, az egyházmegyék rendszere. Persze nincs ebben semmi újdonság, hiszen jól tudjuk történelmi ismereteinkből, hogy Szent István alakította ki a püspökségek rendszerét. Természetesen később is létrejöttek egyházmegyék, például a tizennyolcadik században, s legutóbb az 1993-as egyházmegyei határmódosítással egy időben született meg a kaposvári püspökség. A pécsi egyházmegye alapítását az 1009-es esztendőhöz kötik. De hogyan működik ma az egyházmegyei hivatal?

Az egyház céljából kell kiindulnunk, az emberek üdvösségének szolgálatából. Az egyházi törvénykönyv azt írja, hogy a püspök az adott területen, az egyházmegyében élő emberek üdvösségéért felelős. Ez az alapvető rendező elv. Hogyan lehet megfelelni ennek a történelem adott pillanatában, esetünkben a XXI. század elején a magyar kultúrában, a Pécsi egyházmegye keretei között?

Egész évben járható – zarándoklat a fővárosban

Egész évben járható, nagyvárosi zarándokutat alapított a közelmúltban Böjte Csaba testvér a pálos és a ferences rend közreműködésével a Gellért-hegyen. A Tisztulás Útja a pálos Sziklatemplomtól indul, majd a hegyen át a pesti ferencesekhez érkezik, ahol lelkivezetést, szentgyónási lehetőséget lehet kérni a templom papjaitól.

Ferenc pápa megkezdte péteri szolgálatát

A konklávé második napján megválasztott Ferenc pápa március 19-én, a római Szent Péter téren szentmise keretében megkezdte péteri szolgálatát. Szentbeszédét a következőkben közöljük:

Kedves Testvérek!
Megköszönöm az Úrnak, hogy péteri szolgálatom elején Szent József, Szűz Mária jegyese, az egyetemes egyház védőszentje ünnepén mutathatom be ezt a szentmisét. Ez az egybeesés nagyon gazdag jelentést hordoz, továbbá névnapja tiszteletre méltó elődömnek: mellette állunk imáinkkal, szeretetünkkel és hálánkkal – kezdte homíliájában Ferenc pápa.

Köszöntötte a bíborosokat, a püspököket, a papokat, a diakónusokat, a szerzeteseket és szerzetesnőket, minden világi hívőt. Megköszönte a keresztény egyházak és egyházi közösségek, valamint a zsidó és egyéb vallási közösségek képviselőinek jelenlétét. Szívélyes üdvözlettel fordult az állam- és kormányfőkhöz, a világ számos országának hivatalos küldöttségeihez és a diplomáciai testülethez. Idézte az előbb felolvasott evangéliumi szakasz szavait: „József úgy cselekedett, amint megparancsolta az Úr angyala. Magához vette feleségét” (Mt 1,24). Ezek a szavak már magukban foglalják azt a küldetést, amelyet Isten bíz Józsefre: legyen „custos”, őrző. Kinek az őrzője? Máriáé és Jézusé; de ez a küldetés később kiterjed az egyházra, mint ahogy ezt Boldog II. János Pál hangsúlyozta Redemptoris Custos kezdetű apostoli buzdításában: „Szent József, amilyen szeretetteljesen viselte gondját Máriának és amilyen örömmel szentelte magát Jézus Krisztus nevelésének, ugyanígy oltalmazza és őrzi annak Titokzatos Testét, az Egyházat, melynek előképe és példája maga a Szent Szűz” (1. pont).

Nagyon vártuk őt, az elmúlt hetekben szinte minden gondolatunk körülötte forgott. Személyét találgatták a templomban, a boltban és az utcán. Voltak a jól informáltak szerint esélyesek, és még esélyesebbek. Rövid idő alatt sokan váltak egyházi szakértővé, és itt is, ott is bölcs tanulmányok születtek. Az egész világ várta őt, mert mindenki érezte, hogy pápának lennie kell, és ha éppen nincs, akkor nagyon hiányzik, még annak is, aki azt gondolja, hogy nincs szükség rá. Vajon fiatalabb lesz vagy idősebb, tudós vagy gyakorlatias ember? Mi lesz az első feladata, és kik lesznek a segítői?

A kérdésekre jól kifundált válaszok jöttek, de mire a tévé képernyőjén megjelent az a bizonyos kémény, már csak az ima maradt és a puszta kíváncsiság. Néztük a kéményt órákon át, és vártunk, aztán amikor felszállt a fehér füst, és az erkélyen megjelent Valaki, aki egyszerűen csak jó estét kívánt, akkor hirtelen mindannyian megérezhettük, hogy nem valamiféle szakértő okoskodás, hanem a Szentlélek irányítja az életünket! Mert talán nem őt vártuk, és mégis őt szerettük volna. Megtapasztalhattuk, hogy a Szentlélek gondolatai a mieink felett állnak, mert úgy tűnik, hogy a világnak most éppen erre az emberre van szüksége.

Az ő szeretetére, nyitottságára, áldó kezére és erőt adó szavára. A szegények szentjének nevét választotta, s ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy kikért szeretne élni és dolgozni hivatalában. Az Argentínából, saját szavai szerint a „világ végéről” jött ember olyan természetesen szólt hallgatóságához, hogy rögtön megnyerte bizalmukat. Ferenc pápa latinos lendületével nemcsak Rómát hódította meg pillanatok alatt, hanem mindazokat is, akik a média útján kerültek közel hozzá. Gesztusaival figyelmeztetett, hogy nem az ő személyére kell figyelnünk, hanem arra, akit képvisel. Imát mondott, és imát kért az ünneplő tömegtől, s kedves kérését talán még a nem hívő újságírók sem tudták visszautasítani. Sokan szeretnénk most Rómában lenni és megszorítani a kezét, megölelni, reményt meríteni a tekintetéből. A választás óta, úgy érzem, tavasz van. A hó és a hideg ellenére itt van a tavasz, az egyház tavasza. Virágvasárnap ünnepének közeledtével csak arra tudok gondolni, hogy földi helytartója is ugyanazt a szerénységet, egyszerűséget választotta, mint a Mester, amikor szamárháton vonult be Jeruzsálembe. És olyan jó erre gondolni!

Közéleti személyiségek, papok, szerzetesek nyilatkoztak lapunknak Ferenc pápáról

Derűvel, alázattal

Természetesen nagy örömömre szolgál, hogy jezsuita szerzetes lett a pápa, hiszen ferences, domonkos, bencés volt már, de jezsuita még nem. Személyesen nem találkoztam vele, mégis közel érzem magamhoz, hiszen ő is abban a képzésben részesült, amiben én is. Kétszer is elvégezte a Szent Ignác-i lelkigyakorlatot. Ennek végén születik meg az emberben az elhatározás, melyet az önfelajánló ima szavai fejeznek ki a legjobban: „Fogadd el, Uram, szabadságomat, fogadd egészen, vedd értelmemet, akaratomat s emlékezésem. Mindazt, amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen: visszaadok, Uram, visszaadok egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed; csak egyet hagyj meg ajándékodul: szeretnem téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, s minden, de minden gazdagság enyém, más semmi nem kell.” Nyilvánvaló, hogy ő is magáénak érzi ezeket a gondolatokat.

Az új evangelizáció útjai

Túl azon, hogy magát az új evangelizációt pontifikátusának ötödik évében II. János Pál pápa hirdette meg, a zsinati és a zsinat utáni pápák valamennyien új lendületet adtak az evangelizáció művének kibontakozásához. A neves amerikai teológus, Avery Dulles egyenesen úgy fogalmazott, hogy a pápaság napjainkban az új evangelizáció vezető ereje egyházunkban. Minden reményünk megvan arra, hogy ez így lesz Ferenc idejében is, aki legelső beszédének végén máris szólt arról a vágyáról, hogy összefogásunk és szeretetünk elvezessen az evangelizáció sikeréhez.

A Sant’Egidio közösség nagyheti programjai

A Sant’Egidio közösség mindenkit szeretettel hív nagyheti programjaira. Az „új vértanúk” ökumenikus imádságára a pesti Jézus Szíve-templomban március 26-án, nagykedden este hét órakor kerül sor azoknak a férfiaknak és nőknek az emlékére, akik a négy földrészen napjainkban életükkel fizettek az evangéliumhoz való hűségükért. A szertartást vezeti és szentbeszédet mond Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius.