A stílus és az ember

Rendkívül szimpatikus számomra, hogy bár jezsuita, mégsem a saját rendjét helyezte előtérbe – hiszen akkor az Ignác nevet vette volna fel –, hanem a Ferenc névvel Assisi Szent Ferenc előtt tiszteleg. Szent Ferenc szerintem az egyház egyik legrokonszenvesebb szentje. Japánban, ahol életem felét töltöttem, azok közé a szentek közé tartozik, akiket – bár az ott élő százhúszmillió embernek csak töredéke keresztény – ismernek és becsülnek. Szeretete, derűje, alázatossága nagyon vonzó.

A pápa Szent Ferenc nyomán beszélt arról, hogy az egyház legyen szegény, és hogy a szegények egyháza legyen. Imádkozom, hogy segítse meg a Jóisten ebben a nehéz küldetésben.

Nemeshegyi Péter SJ

Az egyszerűség egyháza

Minden konklávé döntését az adott történelmi helyzet értékelése határozza meg, és ehhez választanak személyt. Így volt ez XXIII. János pápa megválasztásakor, vagy II. János Pál és természetesen Ferenc pápa esetében is. A mai világban kettős üzenete van a konklávénak: 1. A világ legfontosabb problémája a szegénység, amely nemcsak az emberiség egyhatodát szorítja a napi egydolláros nyomorszint alá, főképp az elmaradott országokban, hanem sajnos a fejlett országokban is velünk élő botrány. 2. E kérdéssel összefüggésben a szegények egyházának súlypontja már ma sem a jólétbe gyakorta belefáradt, és már önazonosságában is sokszor kételkedő Európában van, hanem Latin-Amerikában.

Ferenc pápa névválasztásának ekképp jelképes üzenete is van: Assisi Szent Ferenchez hasonlóan az egyház lelki megújítását és a szegények melletti kiállását tartja programja legfontosabb elemének. S miközben ebben építhet elődeinek munkásságára – gondoljunk XVI. Benedek Caritas in veritate kezdetű enciklikájára –, nem kétséges, hogy lesz tere annak, hogy tettekkel is szemléltesse az új közelítést. Az „egyszerűség egyházának” programja – és már külsőségekben is megjelenő új stílusa – remélhetőleg mind a többi kereszténnyel, mind a világ sorsának jobbításán dolgozó más vallásúakkal és a nem hívőkkel is megkönnyítheti a dialógust és a közös munkálkodást. A globális kihívások (a környezetrombolástól a nemzetközi pénzügyekig) nem kezelhetők elszigetelten, a nemzeti öncélúság szellemében, hanem valóban a földgolyó egészét átölelő együttműködést igényelnek – ma és a jövőben is.

Csaba László
közgazdász, egyetemi tanár


Pápaválasztás – másként

Eddig két pápaválasztást élhettem át: az elsőt 2005-ben, vatikáni rádiósként, a másodikat 2013-ban, hazai tévéreferensként. Az első alkalommal a stúdió és a Szent Péter tér között ingáztam, másodszorra már másmilyen volt az izgalom: élő adás, improvizáció, kérdések… Amikor elhangzott Jorge Mario Bergoglio neve, először csak csöndet éreztem. Ám meg kellett szólalni, a televízió nézői várták a fordítást, a kommentárt. Kisebb bakik, belső feszültség, a „szakmai” oldal súlya és jelentősége – furcsa tapasztalat volt ez a pár óra a televízió székházában. Ahogy teltek a percek, érkezett a béke. Megjelent a pápa, aki spanyolos akcentussal, olykor „félkész” olasz mondatokkal úgy szólt, mint a plébános lelki gyermekeihez. Zárva a napi feladatok sorát, beülve az autóba szinte önkéntelen megszületett bennem az imádság, amit mondtam végig, amíg haza nem értem Esztergomba.

Ferenc. A pápa, aki választott patrónusához méltóan valami újat hoz: nemcsak stílusban, de lelkiségben is. Olykor túlkomplikálttá vált hitünket visszavezeti az evangéliumi egyszerűséghez. Elhozza nekünk, a fáradt és fásult keresztényeknek egy számos keresztet hordozó földrész élő és minket is újra átlelkesítő tanúságtételét. Számunkra a kereszténység közéleti, kulturális vagy társadalmi kérdés, s elfelejtettük, hogy a hit nem törvények, okoskodások és viták dolga, hanem a lüktető életé.

Még csak bontakozik ez a valóban apostoli, tettel és szóval felhangzó igehirdetés, de érzem: olyat mond ki mindennap, amire nagy szükségünk van.

Török Csaba

teológus, főiskolai tanár

A konklávé dicsérete

Nem a pápát jöttem dicsérni. Megteszik ezt mások ezeken a hasábokon, és így, látatlanban is egyetértek velük. Ehelyett száz-egynéhány élemedett férfit magasztalnék az egekig. Azokat a bíborosokat, akikről úgy tartjuk, hogy a Szentlélek munkatársaiként választják ki Péter apostol következő utódát. Azt a testületet, melynek tagjait gyakorta a legotrombább jelzőkkel illetik. A pápaválasztó konklávét, melyet sokan csak ókonzervatív, az emberiség bajaira érzéketlen, kiérdemesült öregurak gyülekezeteként emlegetnek.

Nos, ez az állítólag földtől elrugaszkodott testület a Szent Ferenc-i egyszerűség, a jezsuita igényesség és nyitottság, a latin-amerikai élettapasztalat középpontba helyezésével olyan forradalmat volt képes végrehajtani, amilyet még nem látott a világ. Ezzel pedig bíborosaink, akik között bizonyára szép számmal találni régi vágású, a Jorge Bergoglióra jellemző közvetlenségtől talán idegenkedő főpapot, megmutatták: nagyon is tudnak olvasni az idők jeleiből.

Merészeltek hát olyan egyházfőt választani, aki, miközben mennyei ügyekben utazik, nem szégyell tömegközlekedni, hotelszámláját maga kifizetni, nyomornegyedekben misézni vagy a pápai ornátust elnyűtt cipőre húzni. És akinek lábai előtt, mindennek következtében, most ott hever az igaz, hiteles emberi szóra kiéhezett – és ezáltal talán az isteni üzenetre is fogékonyabb – világ.

Mondják, nem véletlen, hogy testületnek még nem emeltek szobrot. Azt talán most sem kell. Kalapot azonban igen.

Szőnyi Szilárd,
a Heti Válasz felelős szerkesztője

Új hajnal

Nagy örömmel tölt el minket Ferenc pápa megválasztása. A Buenos Aires-i Sant’Egidio közösségből néhányan szoros, baráti kapcsolatban vannak vele. Részt vett karácsonyi ebédünkön a szegényekkel, szentmisét mutatott be a közösség születésnapján. Legutóbb pedig arra kérték ottani barátaink, hogy ő vezesse az „új mártírok ökumenikus imádságát”, amelyet minden nagyhéten világszerte – így Budapesten is – megtartunk azok emlékére, akik napjainkban életüket áldozták az evangéliumért. „Rendben. A részleteket majd megbeszéljük, ha visszatértem a konklávéról” – mondta. Most másik celebránst kell találniuk.

„Ne feledkezz el a szegényekről!” – ez a mondat kísérte az új pápát megválasztásának és névválasztásának pillanataiban. Az egyszerű Ferenc névben rejlő üzenet lelkesítő: barátság a szegényekkel, misszió, párbeszéd a béke érdekében. Csupa olyasmi, ami közösségünk lelkiségének szívében van. A II. vatikáni zsinat az egyház tavaszát hozta el. Az ötvenedik évforduló idején Ferenc pápa megválasztása a Szentlélek tavaszi fuvallata, új hajnal. Az egyház válasza a hanyatlás és a válság szellemére. Merítsünk ebből bátorságot, hogy az evangéliumot széljegyzetek nélkül, sine glossa tettekre váltsuk. Ez volt Assisi Szent Ferenc álma, ez lesz Ferenc pápa programja. Mert sok minden fontos, de csak ez az egy igazán szükséges.

Szőke Péter,
a Sant’Egidio közösség magyarországi vezetője

Ferenc a pápa!

A ferencesek római rendi központjuk tetejéről búcsút intettek a fehér helikopteren Rómából és péteri szolgálatából távozó pápának. Benedek távozott, nyomába Ferenc érkezett.

Nyolcszáz évvel ezelőtt a szegény és alázatos Ferenc azért megy a pápához, hogy engedélyt kérjen a „Jézus Krisztus evangéliuma szerinti élethez” (Első regula). S lám, nyolcszáz évvel később a pápa úr megy Ferenchez, hogy magára véve az ő nevét, lelki habitusát, péteri szolgálatával az egyházat a „Jézus Krisztus evangéliuma szerinti élethez” segítse.

A nyolcszáz éve leírt regulában ezt olvassuk: „Ferenc testvér (…) engedelmességet és hódolatot ígér Ince pápa úrnak és utódainak.” Nyolcszáz évvel később Ince pápa úr utóda Ferencnek „engedelmeskedve”, az ő lelkületével indul, hogy a Szentlélektől ihletett vágyát – „Ó, mennyire szeretnék egy szegény, a szegényekért élő egyházat!” – valóra váltsa.

Nyolcszáz évvel ezelőtt Ince pápa „álmában úgy látta, mintha a lateráni bazilika összeomlani készülne; ekkor egy szerzetes, alacsony termetű és jelentéktelen emberke, nekivetette hátát, és megvédte a templomot az összedőléstől” (Celanói Tamás: Második életrajz). A pápa felismerte az álombeli szerzetesben Assisi Ferencet. Most, nyolcszáz évvel később a pápa úr újra úgy látja, hogy a templomot, az egyházat egyedül Ferenc lelkülete mentheti meg.

Minket, ferenceseket mindez fel kell, hogy rázzon. Tudunk- e Ferenc pápa segítségére sietni szándékainak megvalósításában? Tudunk-e megújulni, tudunk-e, legalább mi, kisebb testvérek „egy szegény, szegényekért élő egyház” lenni?

Zatykó László OFM

Példamutató szerénység

Isten földi helytartója bizonyára nem véletlenül választotta a Ferenc nevet. Assisi Szent Ferenc a szegénység, a béke embere mindenkinél kisebbnek akart látszani, nem akart uralkodni senkin, ahogy Krisztus is mindenki szolgája lett. Testvérként tekintett a világ minden teremtményére, minden emberre. Az egyik legkedvesebb imám Naphimnusza, melyet énekben megszólaltatni gyönyörűség. Halála előtt rendi testvéreinek diktálta le ezt az imát. Nagy fájdalmak közepette, nyomorúságos körülmények között, mégis egy csodálatos hálaének született.

Az új pápa közvetlenségével, egyszerűségével, természetességével és eddigi megnyilatkozásaival őszinte emberi arcát mutatta, kerülve a formalitásokat, külsőségeket. Ez nekem nagyon rokonszenves. Személye bizonyára hozzájárul az egyház lelki megújulásához, közelebb viszi az embereket a hit mélyebb megéléséhez, és példamutató szerénysége kihat majd az egész katolikus papságra, ami mindannyiunk javát szolgálhatja. „Ó, hogy szeretnék egy szegény egyházat, amely a szegényekért él!” – mondta Ferenc pápa. Ez számomra olyan üzenet, olyan példa lehet, amely együttérzőbbé, jobbá, szebbé, békésebbé teheti a világot.

Szvorák Katalin
népdalénekes, előadóművész

Egy ferences jezsuita

Most még jó a „sajtója” az új pápának. Alighanem mindaddig előlegezik majd a bizalmat számára, minden „oldalról”, amíg nem lép a „kényes” témákban, amelyekről mindenki tud, és azt is tudja, hogy előbb-utóbb, inkább minél előbb, megoldásra várnak. Az, hogy Assisi Szent Ferenc lett az új pápa önként választott „névadója”, és ez az első alkalom, hogy pápa ezt a nevet választotta magának, több mint izgalmas jövőt jósol… Ráadásul minél hamarabb be kell következnie minél több döntésének, mert – ne kerülgessük – az évei számai is siettetik ebben.

Róla tehát még csak a múltjából tudunk, és abból következtethetünk a jövőre… Megválasztását mégis azért ünneplem, mert kellett már jönnie végre valakinek… és azért ebben a Szentlélek közreműködött erősen, aki, mint annak idején Szent Ferenc megjelenésével… Mert a civilizáció „elfajzása”, ami némileg sajnálatosan még az egyházra is kihatott, alapos és gyökeres megújulásra, vagyis visszatalálásra kell hogy késztesse, természetesen a jézusi ősidőkre.

És remélem, nem pusztán a fantázia szülötte a kérdésfeltevés- behelyettesítés, hogy vajon az az Assisi hogyan döntene ma? Vagy holnap-holnapután?! Hamarosan „színt” kell hogy „valljon” már, de legalább annyira, sőt jobban! Kimutatja a „foga fehérjét” mindenki, aki a Szent Ferenc-i szellemiség-lelkiség következetes követése közben az új pápát támadja majd, vagy éppen kitörő lelkesedéssel üdvözli.

Szerény röpnyilatkozatomat – Chesterton után szabadon – ezúttal elsősorban modern világunk azon rétegének szánom, amely a mindenkori pápák, de még Szent Ferenc alakjához is – velem szöges ellentétben – eleve a civilizáció aggályaival közelít… Méltányolja a szentet, de elutasítja életszentségét.

Sándor György
író, előadóművész

Imádsággal kezdődő szolgálat

Fontosnak tartom, hogy nemcsak a katolikus, hanem az evangélikus keresztények is imádkoztak a pápa megválasztásáért. Jómagam nem sokkal a konklávé előtt Genfben jártam az Evangélikus Világszövetség egyik vezető testületével, és mi is imádkoztunk a jövendő pápa személyéért. A választás pillanatai éppen útközben értek bennünket, így rádión követtem az eseményeket. Jóleső érzéssel töltött el, hogy az új pápa természetes és baráti hangot ütött meg. Ám igazán rendkívüli hatása annak volt – főleg a rádiókészüléken keresztül –, amikor egyszer csak csend lett. Ferenc imádkozásra kérte az ünneplő tömeget.

Nagy jelentősége van annak is, hogy a bíborosok testülete jezsuita szerzetes pápát választott. Biztosan akadnak olyan protestánsok, akikben a múlt emléke miatt ez rossz érzéseket kelt. Ám a jezsuiták az utóbbi években világszerte, így Magyarországon is nyitottak a párbeszédre, lényegesnek tartják a keresztény egység kérdését.

A Ferenc név választása szimbolikus. Szegénység, béke, szolidaritás – ezek különösen fontos gondolatok valamennyi keresztény ember számára. A pompához és a kiváltságokhoz képest sokkal szerényebben és alázatosabban kell élnünk, ha úgy tetszik, a Szent Ferenc-i életideálnak megfelelően. Az assisi szent nevéhez szorosan hozzátartozik az ökológiai kérdés is. A természet védelmének üzenete nem csupán a keresztényekhez szól, hanem az egész emberiséghez.

Imádkozunk azért is, hogy 2017-ben Ferenc pápával együtt ünnepelhessük a reformáció ötszázadik évfordulóját.

Fabiny Tamás
evangélikus püspök

A teremtett világ védelmében

XVI. Benedek pápát a média „zöld pápának” is nevezte, utalva arra, hogy nagy hangsúlyt fektetett a Vatikán környezetkímélő életmódjára. („A Vatikán a világ leginkább környezetkímélő állama”, „A környezetvédelem mellett teszi le a garast XVI. Benedek”, stb. – állt az újságok címeiben.) Közismertek a Vatikán faültetési, újrahasznosítási programjai, az ötezer négyzetméteres napkollektor-állomány a VI. Pál kihallgatási terem tetején, vagy a hibrid meghajtású pápamobil.

Névválasztása sejteni engedi, Ferenc pápa hogyan viszonyul a teremtett világhoz. Nyolcvanegy ország több mint hatezer újságírója pedig saját fülével is hallhatta március 16-án, a vatikáni VI. Pál Teremben tartott audiencián Ferenc pápa vallomását: „Assisi Szent Ferenc nyomán olyan egyházat szeretnék, amely kiáll a szegények, a béke és a teremtett világ védelmében, ezért választottam a Ferenc nevet.” Elmesélte, hogy a konklávén régi jó barátja, Cláudio Hummes bíboros, São Paulo nyugalmazott érseke ült mellette, s amikor Bergoglio elérte a kétharmados többséget, Hummes átölelte, és azt mondta neki: „Ne feledkezz el a szegényekről!” A pápa ekkor a háborúkra gondolt, majd Szent Ferencre, aki a béke embere volt, így született meg szívében a név: „Assisi Szent Ferenc a szegénység, a béke embere, a teremtett világ őrzője, és ma ugye nem vagyunk túl jó viszonyban a teremtett világgal.” A pápában tehát összefonódik a teremtés, a környezet és a mindennek középpontjában álló ember védelme. Sokat emlegetett gondolata az is, hogy az egyház az igazságot, a jóságot és a szépséget hirdesse, ami ugyanezt az integrációs látásmódot fejezi ki.

Láthatjuk tehát, hogy Ferenc pápa méltó folytatója és kiterjesztője lesz a teremtett világ s benne az ember védelme témájának.

Baritz Sarolta Laura OP

Aki Istenbe belemerül

XVI. Benedek lemondása nemcsak nagy meglepetést okozott az egyházban és az egész világon, hanem egyben felerősítette az egyház megújulásával kapcsolatos reményeket is. Az argentin társadalmi és történeti tapasztalatokkal rendelkező Bergoglio bíboros személyében olyan pápa került Szent Péter székébe, aki ezeknek a reményeknek eleget tud tenni. Azok a súlyos botrányok, melyek az elmúlt évtizedben megtépázták a katolikus egyház tekintélyét, mind a gazdag világ jellegzetességei. Aki Istenbe belemerül, a szegények között találja magát.

Az új pápa új dimenziókat állít az egyházi gondolkodás homlokterébe, modern szóval új mátrixot kínál az egyház és az egyházról való gondolkodás számára. Hiteles tekintélyével erőteljesen figyelmeztethet arra, hogy az egyháznak szegénynek kell lennie, elsődleges helye a szegények között van. A világot kormányzó politikai, gazdasági és még inkább katonai hatalmasságokat felszólíthatja az anyagi javak újraelosztásának szükségességére. Leleplezheti a keresztény privilégium használatának álságait. Az Isten szegényeinek felemeléséért vívott küzdelem központba állításával újrarendezheti a felekezetek és a vallások közötti együttműködés témáit. Már első megnyilatkozásai is mutatják nyitottságát és párbeszédkészségét.

XVI. Benedek történelmet írt lemondásával. A pápaválasztó bíborosok történelmet írtak azzal, hogy a modern korban először választottak nem európai pápát. Ferenc pápa, reményünk szerint, történelmet ír azzal, hogy az egyházat közelebb viszi azokhoz, akik Istenen kívül senki másra nem számíthatnak.

Máté-Tóth András,
valláskutató