Azonosak (is) vagyunk
Elmélet vagy élet
Dennis Gansel német rendező A Hullám című felkavaró filmjét a hazai mozikban is láthattuk annak idején. Ebben egy középiskola tanára sajátos módon szeretné bemutatni diákjainak az autoriter társadalom működését. Kitalál egy tekintélyelvű csoportot – tagjai hullámmozgást imitáló karlendítéssel köszöntik egymást –, ő pedig vezérként áll a társaság élére. A Hullám bámulatos gyorsasággal kezd terjedni, nemsokára már az osztályterem falain túlról is vannak tagjai. A valós alapokra építő filmet – 1967-ben az Egyesült Államok egyik iskolájában történt hasonló – általában úgy szokták értelmezni, hogy lám-lám, ha nem vigyázunk, akkor demokráciáinkat egy karizmatikus vezető szempillantás alatt tekintélyimádó szörnyűséggé változtathatja. Ám ha kicsit jobban figyelünk, megláthatjuk: nem az a baj, hogy a filmbeli diákokat ilyen gyorsan magába tudja szippantani egy autoriter szervezet. Ez ugyanis csak a probléma felszíne. Az említettek ugyanis csak azért tudnak megtörténni, mert ezek a gyerekek – mivel folyton azt hallják, hogy legyenek másmilyenek, mint a többiek – egész egyszerűen nem tartoznak sehová.