Mennybemenetel
A megújulás ideje
A Jézus feltámadása utáni negyven nap csodálatos időszak lehetett az apostolok életében: húsvétvasárnap reggel leoldódott róluk a borzalmas lidércnyomás, s az átélt gyötrődések után újra együtt lehettek a Mesterrel. Együtt Jeruzsálemben, az utolsó vacsora termében, együtt Galileában, a jól ismert vidékeken, majd újra a szent városban. Folytatódtak a közös étkezések, a tanítások, a beszélgetések. A nagypénteken elveszettnek hitt világ mintha újra feltárta volna kapuit.
Csakhogy az első pillanattól ott élt Jézus szavaiban a figyelmeztetés: itt nem valamiféle „idillről”, testi-lelki wellnessről van szó, hanem egy különös és fontos időszakról. A zsidóság negyven év alatt jutott át a pusztán, hogy elfoglalja az ígéret földjét. Ez a másfél emberöltőnyi idő formálta és nevelte őket: rabszolgából szabad néppé, a fáraó alávetettjeiből Isten nemzetévé növekedtek. Megtanulták az új élet törvényeit, magukévá tették azokat a szabályokat, amelyek később, már elfoglalva új otthonukat, a nemzedékek hosszú során át biztosították, hogy akkor is megőrizzék identitásukat, amikor Mózes már nem volt velük.