A Sant’Egidio közösség Boldog II. János Pál pápa akaratából összegyűjti a XX. század keresztény vértanúinak ereklyéit. A boldog pápa, majd XVI. Benedek a római Tiberis-szigeten lévő Szent Bertalan-templomot a közösség gondjaira bízta. A mellékoltárokra itt tiszteletre helyezik ki a múlt század mártírjainak ereklyéit. Egy-egy oltárnál emlékeznek meg a különböző földrészeken vértanúságot szenvedőkről, és ugyanígy a kommunizmus és a nácizmus áldozatairól is.
A szentszéki államtitkárság vezetőjét a Vatikán második emberének szokták nevezni. Az új vatikáni államtitkár, az ötvennyolc éves olasz Pietro Parolin a néhai Hugo Chávez „szocializmusából”, Venezuelából érkezett, ahol az elmúlt években pápai nunciusként szolgált.
Ferenc pápa a Szentföldre készül
A Jerusalem Post október 13-i online kiadása szerint Simon Peresz izraeli államelnök áprilisi és a parlament közelmúltbeli meghívásának eleget téve Ferenc pápa a jövő év márciusában a Szentföldre zarándokol. A szentatya feltétlenül el akar látogatni a jeruzsálemi Siratófalhoz és Betlehembe. Előfordulhat, hogy ő lesz az első pápa, aki beszédet mond az izraeli parlamentben, a Kneszetben. (KNA)
Franciaországból Jordániába és Libanonba látogatott egy keresztény–muzulmán delegáció, azzal a céllal, hogy tagjai szolidaritásukat fejezzék ki a szír menekülteknek, s hazatérve hangot adjanak az ott élők elkeseredett békefelhívásának.
Az október 7. és 11. között zajlott látogatásról Párizsban számoltak be egy sajtótájékoztatón. A delegáció vezetője Marc Stenger, Troyes püspöke, a franciaországi Pax Christi elnöke és Tareq Oubrou, a bordeaux-i nagymecset rektora volt. Keresztény és muzulmán részről egyaránt olyan francia karitatív szervezetek képviseltették magukat a küldöttségben, amelyek anyagilag támogatják a Libanonba menekülők szállásának biztosítását.
A kor előrehaladtával az embernek gyakran az a kínzó érzése támad, hogy az élete egy-egy meghatározó időszakából mindent elfelejtett. Máskor megrohanják az emlékek, s a pillanatok és az azokhoz kötődő események éles fényképekként fekszenek előtte. Több mint ötven esztendő, két emberöltő, fél évszázad hordaléka, hamuja bizony sok mindent (mindent?) képes elfedni. E rétegek alá kellene most beásni úgy, hogy az ember közben senkin és semmin ne ejtsen sebeket. Meg lehet próbálni, meg is kell, de előre tudható: sértetlenül nem lehet kikerülni ebből az időutazásból. Maga az emlékező sem érezheti magát biztonságban… Ami állandó és megbízható, akár az elképzelt archimédeszi pont, az maga a hegy, ahol először több mint ezer évvel ezelőtt kezdtek követ kőre rakni, hogy ott templom legyen, szerzetesi rendház, majd iskola. És lett is, elkészült minden, s áll, ezredév múltával is. Áll, akárhányszor támadták is katonák vagy eszmék: nem fogott rajta az idő. Áll, mert állnia kell. És ma is eláll a lélegzet, szaporább lesz a szívverés, ha a távolban feltűnik a hegy, s monumentális terhe, az épületegyüttes: egyszerre szívszorító és lenyűgöző a látvány.
Kidobni a meddő nyugalom néhány ezüstjét
Boldog Jerzy Popiełuszko lengyel pap ereklyéjét helyezték el a kiskunfélegyházi templomban október 12-én. Popiełuszko atyát, a Varsó külvárosi részén található Kosztka Szent Szaniszló-templom papját 1984. október 19-én a kommunista lengyel belügyminisztérium három tagja kegyetlen körülmények között megkínozta és megölte, miután a fiatal lelkipásztor fölemelte szavát az 1981-ben bevezetett rendkívüli állapot, a munkásság és az egész ország elnyomása ellen, s kiállt a Szolidaritás szakszervezet mellett. 2010-ben az egyház boldoggá avatta a vértanú papot. Popiełuszko atya monográfusa, Molnár Imre így ír: „A Szolidaritás nemcsak mint szakszervezet, hanem mint eszmei-ideológiai mozgalom is egyre fejlődött és erősödött. Létrejöttének köszönhetően a második világháború utáni időszakot tekintve első alkalommal történt meg, hogy ilyen széleskörű összefogás és együttműködés alakult ki a munkások, értelmiségiek és az egyetemi hallgatók között. Az egyház ebben az összefogásban igyekezett egyfajta összetartó erőként meg jelenni, s ahol csak lehetett, a pápai enciklikák szociális tanításának aktualizálásával próbált lelki tartalmat adni a politikai szerveződéseknek.”
Márton Áron és Jakab Antal emlékezete
Márton Áron és Jakab Antal életéről rendeztek konferenciát október 15-én a Balassi Intézethez tartozó bécsi Collegium Hungaricumban. Azok, akik részt vettek ezen a tanácskozáson – melynek fővédnöke Christoph Schönborn bécsi érsek, társvédnöke Cserháti Ferenc püspök, szervezője pedig Szabó Csaba, az intézet igazgatóhelyettese volt –, kevésbé ismert részleteket is megtudhattak a püspökök életútjáról és a korszakról. Kissé eltávolodva a konkrét személyektől, ha közvetlenül a II. világháborút követő történelmi helyzetet nézzük, meglepő részletekre bukkanhatunk. Az ateizmust hirdető szovjet vezetés ugyanis az általa uralt területen az egyházpolitikát is felhasználta annak érdekében, hogy megvalósítsa nagyhatalmi törekvéseit. Tervei között szerepelt, hogy Moszkvát egyfajta vallási központtá tegye. Ezért el akarta szakítani a kelet-európai katolikusokat a Vatikántól, a görögkatolikusokat pedig szerette volna beolvasztani a helyi ortodox egyházba.
Missziós célok
A lengyel hívek a legutóbbi gyűjtés során összesen csaknem kétmillió zlotyt (135 millió forintot) adományoztak a távol-keleti katolikus misszió céljaira – közölte a Lengyel Katolikus Püspöki Kar szóvivője. Ázsiában 275 plébánián szolgálnak lengyel papok és szerzetesek: a befolyt pénzt e plébániák korszerűsítésére, illetve gyermekotthonok és teológiai főiskolák építésére fordítják. Az összeg erkölcsi értékét növeli, hogy Lengyelországban az elmúlt hónapok során (a Visztula és az Odera folyók kiöntése miatt) drámai árvízhelyzet uralkodott. (KAI)
