– harsogja magabiztosnak tűnő hangon egy öntudatos apuka a közértben, s csak megránduló szemöldöke jelzi: egyáltalán nem olyan biztos a felhívás eredményében. És tényleg: jól nevelt „kezicsókolom” nélkül, lesunyt fejjel csoszogó óvodás surran be az ajtón, és igyekszik elvegyülni a sorkezdő kekszek közt. Apuka feszeng, hallótávolságon belül még dorgálja fiát, de hiába. A köszönés mára (is) elmarad.
A szülők többsége nem kérdezi meg gyermekétől, mennyi időt tölt naponta a világhálón. Bár ha megkérdezné, akkor sem valószínű, hogy valós választ kapna, hiszen sok gyerek hajlamos füllenteni erről – különösen akkor, ha már erősen ragaszkodik ehhez az időtöltéshez. Ha a számítógép a gyermek szobájában van, a szülőnek esélye sincs megtudni az igazságot. Töltse ki az alábbi tesztet, hogy pontosabb képet kaphasson gyermeke internetezési szokásairól.
A nemzetközi nőnap kis családunkban nem ünnep, sosem volt az. Hasonlóképpen gondolkodunk róla a párommal, ahogyan arról is, hogy a kertben nyíló hóvirág sokkal szebb, mint a vázában ideig-óráig pompázó – arról már nem is beszélve, hogy védett növény… A nőnapra ajándékozott virágszál elhervad, de egy simogató pillantás vagy szeretetteli ölelés felejthetetlen s mindenkor erőt adó lehet.
Legutóbbi írásomban arra próbáltam felhívni az olvasók figyelmét, hogy mindannyian kicsit másképp működünk, s különbségeinkre érdemes tudatosabban odafigyelnünk, hiszen ezzel számos családi (és egyéb) konfliktusnak elejét vehetjük. Ez alkalommal azokra a nemi különbségekre szeretnék összpontosítani, amelyek, ha nem tanuljuk meg észrevenni, illetve elfogadni őket, akár párkapcsolati nehézségeket is okozhatnak.
Családórát tartottunk kilencedik osztályos tanulóknak a szerelemről. A második óra végéhez közeledve, amikorra már elég mélyen belementünk a témába, s összegyűjtöttük a jó párkapcsolat ismérveit, hogy miként lehetséges harmonikus kapcsolatban élnünk, az egyik fiú megállapította: „Nem túl gazdaságos vállalkozás a házasság.” Nagyon meglepett minket ez a gondolata. Próbáltunk néhány „okos” érvet felhozni a házasság mellett. Aztán kicsöngettek… Nem valószínű, hogy meggyőztük ezt a fiút arról, hogy érdemes megházasodni. Még a levegőben maradt a megállapítása. Majd folytatjuk…
Válság a világban? Szeretet a családban! Ezzel a szlogennel szólították meg a házaspárokat és gyermekeiket Radnai Márta és István, a Kaposvári egyházmegye családreferensei. A püspöki székházban, illetve a székesegyházban február 25-én tartott találkozón mintegy háromszázan vettek részt; köztük nyolcvan gyerkőc, akiket korosztályok szerint más-más helyszínen vontak be játékos vetélkedőkbe.
Európában a gyermekek 15-16 százaléka túlsúlyos, illetve elhízott. Az elhízott gyermekek nagyobb része elhízott felnőtt lesz, és a legutóbbi kutatások kimutatták, hogy bizony sokszor előbb halnak meg szív- és érrendszeri szövődményekben, mint a szüleik. Különösen veszélyeztetettnek számítanak azok, akiknek zsíranyagcsere-, cukoranyagcsere- vagy vérnyomáseltéréseik is vannak, melyek már a serdülőkor előtt is megjelenhetnek.
„Ki nagyot akar, szokjék fegyelemre, / korlátok között válik el a mester, / s a szabadság a törvény adománya.” Kamasz gyerekek körében mozogva, őket tanítva újra és újra megérkezem ehhez a Goethe-idézethez. A tinédzserek ugyanis mindent megtesznek, hogy széttörjék a felnőttek által felállított korlátokat. Hihetetlenül leleményesek és kitartók a kisebb-nagyobb csínytevésekben, adott esetben szemtelenek, visszabeszélnek, próbálják megmutatni, hogy az, ami nekünk fontos, belőlük legjobb esetben is csak közömbös érzést vált ki.
