Cursillós gondolatok a „középéletkori krízisről” – Ülünk a plébánia lakályos nappalijában. Vendéglátónk arra kér bennünket, cursillós férfiakat, válasszunk az asztalon lévő képek közül egy olyat, amely megszólítja lelkünket. Van, aki már nyúl is a színes kártyáért, míg mások csak némi töprengés után döntenek. Mindenkinek beszélnie kell arról, miért éppen az adott kép ragadta meg a figyelmét. A kártya másik oldalát – egyelőre – senki sem lesheti meg.
Korunk individualizmusáról a máriabesnyői családkongresszuson – A XXII. Családkongresszust november 12. és 14. között rendezték meg a máriabesnyői Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban. A tanácskozás során az előadók a család társadalmi szerepének és európai helyzetének ismertetése mellett a püspöki szinódusról és a Családok 8. Világtalálkozójáról beszéltek.
Ringató alkalmak a Bókay utcai gyermekklinika koraszülött-újszülött intenzív osztályán – A gyermeket váró szülők legtöbbje rózsaszín vagy világoskék színű gyerekszobáról, tejillatú éjszakákról és ölben alvó, egészséges újszülöttről álmodik. Aztán váratlanul történik valami: anya kórházba kerül, apa pedig kapja magát, és rohan, amikor tudomására jut, hogy idő előtt megindult a szülés. Ezzel kezdetét veszi a család és az egészségügyi személyzet küzdelme az új életért. Az I. számú Gyermekklinika Koraszülött Osztályán ebben a küzdelemben vesznek részt a Ringató – kisgyermekkori zenei nevelés szakemberei is, együttműködve az ápoló személyzettel, a nővérekkel és az orvosokkal. Hazay Tímea, a program koraszülöttek számára kifejlesztett módszerének elindítója vezetésével a Bókay utcai intézmény perinatális intenzív centrumának (úgynevezett PIC-osztályának) Ringató-alkalmán veszünk részt.
Átadták az assisi szent életét bemutató játszóteret – Hogyan kerül játszótér egy kórházba? – tette fel a kérdést a Budapesti Szent Ferenc Kórház főigazgatója, Toldy-Schedel Emil az intézmény parkjában elkészült játszótér avatóünnepségén. S a kérdést részben meg is válaszolta: az emberek nagy többsége azt gondolja, egy kórháznak csupán az a feladata, hogy beteg embereket gyógyítson. Ezzel szemben a „holisztikus egészség” fogalma szerint fontos szerepe lehet annak is, hogy idősek és fiatalok, gyógyulni vágyók és látogatók találkozhassanak az intézmény kertjében, s a környékbeli családok jó levegőn, nyugodt helyen, színes játékok között tölthessék el a szabadidejüket gyermekeikkel.
Páros interjú az Anyóssuli szervezőivel – „Nem értem, miért van ennyi anyósvicc, én jól kijövök az anyósommal – mondja a férfi. – Hol lakik az anyósod? – kérdezi a barátja. – Afrikában – hangzik a válasz.” Az idézett vicc csupán egyike az anyósokkal kapcsolatos számtalan élcelődésnek, melyekkel úton-útfélen találkozhatunk. Interjúnkban annak jártunk utána, vajon mi állhat a problémás anyós-meny, illetve anyós-vő kapcsolatok hátterében, s nagyszülőként, anyósként lehet-e sztereotípiáktól, visszatérő rossz szokásoktól mentesen jelen lenni a családban. Szikora Ildikó és Süttő Márta mentálhigiénés szakemberek, biblio-, illetve pszichodráma-csoportvezetők ősztől várják mindazokat a nőket, asszonyokat, akik szeretnének jó (vagy még jobb) anyósok lenni.
Látogatás a Tűzoltó utcai gyermekklinika daganatos és leukémiás betegeinél – „Szia, copfos lány!” – szalad oda hozzám egy háromévesforma, rózsaszín fodros ruhás kislány, és már repül is tovább. A nővérkétől cukorkát kap, illedelmesen megköszöni, majd elfoglalja a helyét az egyik ágyon. A nővérke beleszúrja a „pillangót”, hivatalos nevén a branült picinyke testébe, a kislány pedig szó nélkül tűri. Kemoterápiát kap. A Semmelweis Egyetem Tűzoltó utcai II. számú Gyermekgyógyászati Klinikáján, daganatos és leukémiás gyermekek között járunk.
Négy csodaszép kislány, egy halott édesanya és egy jó barátnő megrendítő története – „Drága barátaim! Annyira hálás vagyok az élet ajándékáért. Az imáitok, a pozitív gondolataitok és az adományaitok betöltötték a szívemet, és megerősítették a lelkemet. Napról napra jobban VAGYOK. Tudom, hogy a gyógyulási folyamat sok időt és türelmet vesz igénybe. Harcos vagyok, és hiszek a lélek erejében és a test csodálatos gyógyulási képességében. Az áradó szeretetért és reményért szeretném kifejezni szívből jövő köszönetemet minden családtagomnak és barátomnak.”
Hátán viszi az iskolába mozgáskorlátozott kisfiát – Június harmadik vasárnapja apák napja. Az 1900-as évek elején egy akkor tizenéves amerikai lány, Sonora Smart Dodd volt az ünnep megalapítója, akinek édesapja, a háborús veterán William Jackson Smart egyedül nevelte fel hat gyermekét. Sonora, a legidősebb és az egyetlen lánygyermek tizenhat éves volt, amikor a hatodik gyermek születése közben meghalt az édesanyja. Ahogyan csak tudott, segített az apjának gondoskodni az öccseiről. Egy templomi prédikációban hallott arról, hogy létezik anyák napja, s ekkor gondolt arra, hogy az apaságot is ünnepelni kellene. Édesapja születésnapját, június 5-ét javasolta az apák napja ünnepére, ami végül június harmadik vasárnapja lett. Az első apák napját 1910. június 19-én, a washingtoni Spokane városában tartották meg, majd az ünnepet 1972-ben Richard Nixon elnök ismerte el hivatalosan, és azóta szerte a világban számon tartják.
