Nehéz helyzetben szeretni
Fotó: Kissimon István (képgaléria)

 

„Vedd ölbe, ringasd, énekelj” – szól a Ringató jelmondata, amelyet azonban nem mindig lehet szó szerint venni a koraszülött csecsemők esetében: az idő előtt érkezett babákat ugyanis gyakran még a szülők sem vehetik ölbe, legalábbis nem azonnal.
Ahogy Hazay Tímea fogalmaz: „Medikalizált közegben kell megtennünk mindent azért, hogy a szülők valamelyest megküzdjenek a szorongásukkal, és minden nehézség ellenére is kapcsolatot tudjanak teremteni a gyermekükkel.”
Mert akárhány cső, csipesz, hangjelzéssel vagy anélkül működő műszer, sietős orvos veszi körül a picit, épülése és fejlődése érdekében nélkülözhetetlen számára az anya közelsége, énekhangja, finom érintése, bőrének melege vagy anyatejes táplálása.
Hazay Tímea, három „ringatós” kollégájával Szabó Miklós, az I. számú Gyermekklinika osztályvezető főorvosának felkérésére vesz részt a koraszülöttek gyógyításában, illetve a korai kötődés kialakításában. Timi – aki maga is kétgyermekes édesanya – közel tíz évvel ezelőtt a multikulturális vállalatok világából tért vissza pedagógus hivatásához és a zenéhez, a kisgyermekes családokhoz, illetve önkéntesként a babák fejlődését segítő munkához. Azóta a Ringató-foglalkozások vezetőjeként dolgozik. 2014 januárja óta pedig már nem csupán az időre született gyermekeknek tart zenés alkalmakat, hanem – egy speciális módszer alapján – az idő előtt vagy fejlődési rendellenességgel világra jött újszülöttek és családjuk számára is.
„Már a kezdetekkor azon gondolkoztam, mit kellene még tanulnom ahhoz, hogy ezt a különleges segítőmunkát eredményesen végezhessem. Hiszen a koraszülöttek esetében nem beszélhetünk a szó szoros értelmében vett hagyományos Ringató-közösségről, és sajátságos helyzetet teremt az is, hogy a szülők mindannyian nagyon nehéz élethelyzetben vannak. Meg kell tanulnunk megérteni őket, s ehhez elegendő csak arra gondolnunk, mennyi aggodalmat élünk át mi magunk is, ha gyermekünk megbetegszik.  Hogy felkészültebben tudjak segíteni a családoknak, beiratkoztam a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetébe, ahol integrált szülő-csecsemő konzulens szakon tanulok, s ahol a perinatális pszichológiai ismereteken túl a csecsemő- és kisgyermekkori pszichoszomatikus zavarok megelőzését és gyógyítási lehetőségeit ismerjük meg.

„Mintha templomba lépne be az ember”

Amikor az ember először érkezik meg az I. számú Gyermekklinika Koraszülött Intenzív Osztályára, az – Timi szavaival élve – olyan érzés, „mintha templomba lépne be ”. Ez többek között a fegyelmezett, de odaadó orvosok és nővérek, illetve a kicsik fölé hajoló aggódó szülők jelenlétének köszönhető. Az egyik szobában odalépünk Zsófihoz , aki már egy ideje kitartóan sír.

151018_Ringato1„Ilyenkor nem a gitár a fontos – magyarázza Timi. Ha egy kisbaba sír, nagyon finoman meg kell próbálni megnyugtatni – pontosan úgy, mintha otthon tennénk.” Fertőtleníti a kezét, kesztyűt húz, aztán kinyitja az inkubátor egyik kerek nyílását, halkan dúdolni kezd, és közben simogatja a pici betakart lábát. Majd mégis kézbe veszi a gitárt, és elénekli a „Tente, baba, tente” kezdetű, alig néhány hangból álló dallamot. Zsó­fi hüppög még egy picit, majd szépen, lassan visszaalszik. Közben műszerek kattognak, sípolnak, ritmikus hangokat adnak. Meglepőnek találom a „gyors sikert”, és azon gondolkodom, egyáltalán hogyan lehet aludni ekkora „zajban”? Timi a falra szerelt, fül alakú decibelmérő műszerre mutat, majd elmeséli, mire szolgál az eszköz, és mi a története: „Ezt a mérőműszert a ringatós családok adományainak köszönhetően a Kis Veréb Alapítvánnyal közösen ajándékoztuk az osztálynak. Azt mutatja, hogy az általános zajszint megfelelő, diszkomfortérzetet keltő, vagy már kifejezetten zavaró a koraszülött babák számára. A kórházi osztály zajai alapvetően „nem jó hangok” az újszülöttek számára, mert stresszforrásként hatnak. A koraszülöttek hallókérge még nem elég fejlett, erre a szempontra is figyelni kell. A „jó hangingerek” – mint például az emberi énekhang, a beszédhang – fejlesztik a babák hallását.”

Gyógyítás Ringatóval

„Tavaly januárban kezdtem a gyermekklinikára járni, akkor még egyedül – meséli Timi. – Kezdettől fogva arra törekedtem, hogy ne csak a babákra és a családjukra figyeljek oda, hanem az osztályon dolgozó személyzetre is. Mindenhez engedélyt kértem, és igyekeztem együttműködni az orvosokkal, a nővérekkel. Ennek is köszönhető, hogy a babák ellátásában részt vevő szakemberek elfogadták a jelenlétem. Mára tudom és rendszeresen tapasztalom is, hogy szerves részei vagyunk az osztály életének. Az elfogadás egyik kiemelkedő példájaként őrzöm emlékeimben azt az esetet, amikor Szabó Miklós osztályvezető főorvos a vizit alatt halkabbra fogta a beszédét. Azt fejezte ki ezzel, hogy tisztában van vele: amit mi képviselünk, az annyira fontos, hogy még a vizit idejére sem szabad felfüggeszteni. Nagy ajándék volt ez számunkra. Így alakult ki az általánosnak mondható helyzet, hogy miközben egy sebészorvos megvizsgálja az általa operált baba állapotát, azalatt én a szomszédos széken ülve énekelek egy anyukával.”
Budapesten az I. számú Gyermekklinikán kívül még a Péterffy utcai kórházban vannak PIC Ringató-alkalmak, vidéken pedig Kecskeméten, Szegeden és Veszprémben. Hamarosan Tatabányán is elindul a program. A Bókay utcai klinikán négy ember felváltva jár be az osztályra, de a többi intézményben nehezebb megoldani a rendszeres jelenlétet. A szakemberek mindegyike rendelkezik ringatós tapasztalattal, és a segítőtevékenységet mindannyian önkéntesként végzik. A koraszülött osztályok Ringató alkalmainak elsődleges célja az anya-gyerek kapcsolat, a kötődés kialakítása főként a zenén, az éneklésen, a finom érintéseken, a dajkáláson keresztül. Nem fontos, hogy az anyuka szépen tudjon énekelni. Ennél sokkal lényegesebb, hogy merje vállalni a hangját, becéző szavait, amelyekkel megnyugtatja a babáját, és segíti a fejlődését. „Ha az édesanya ott van a gyermeke mellett, akkor körülbelül negyedórát, húsz percet töltök vele és a babájával. Ha a szülő nincs bent a kórházban, akkor hat-nyolc percig maradok egy-egy baba mellett. Főleg azokhoz a gyerekekhez megyünk oda, akiket nem látogatnak a szülők – sajnos ilyen eset is előfordul. Nincs pénz az útiköltségre, a Budapesten tartózkodásra, vagy az édesanya távollétében senki sem tudna vigyázni a nagyobb testvérekre…
Az osztályon végzett segítőmunkánk során figyelnünk kell az osztály befogadóképességére is: észre kell vennünk, ha inkább terhes, mint építő a jelenlétünk – például egy-egy időjárási front alkalmával, amikor hirtelen megugrik a koraszülések száma.”

Családi élet a PIC-en

„A medikalizált közegbe szorult szülőt abban kell segítenünk, hogy érezze: tudja, mit kell tennie. Az apák a kórház, az otthon és a munkahely között szaladgálnak – mérhetetlen sok feladatot és terhet cipelve a vállukon. Az anyák pedig gyakran igen súlyos lelkiállapotban vannak. Talán fel sem merül bennük a gondolat, hogy kórházi körülmények között, más emberek jelenlétében dajkálják a gyermeküket, dúdoljanak, mondókázzanak. Ha viszont ebben a krízishelyzetben jelen van mellettük egy segítő (magunkat is így szoktam nevezni), akkor együtt énekelünk, dajkáljuk a kicsiket, mintha csak egy babaszobában lennénk, nem is egy kórházi osztályon.” Arra a kérdésre, hogy mit tart a legfontosabbnak az itt végzett munka szempontjából, Timi a következőket felelte: „Minden  csecsemő úgy születik a világra, hogy kötődni akar az édesanyjához vagy az elsődleges gondozójához, s ezért mindent megtesz.

A koraszülött babák is kommunikálnak, ám az ő jelzéseik, finom közléseik megértése még nagyobb feladatot ró a szülőkre – egyúttal azonban rendkívüli lehetőséget is kínál arra, hogy egy szavak nélküli nyelven értsék meg a gyermeküket.

A PIC Ringató célja, hogy az anya a zene, a dallamok, a finom érintések segítségével kapcsolatba kerüljön a gyermekével, és közben átélje, hogy a babája számára mindennél fontosabb a hangja, a jelenléte. Megtapasztalhatja azt is, hogy a dajkálástól,  a ringatástól jobban érzi magát a pici.
Az édesapák is bejöhetnek a babákhoz. A helyhiány okozta nehézségek ellenére gyakran előfordul, hogy az apa és az anya egyszerre vannak bent a gyermeküknél. Az apák jelenléte azért is nagyon fontos, mivel a koraszülöttek családjában nagyon gyakori – 80-90 százalékos arányban fordul elő –, hogy az apa elhagyja sérült gyermekét és annak édesanyját. Ezért érdemes komolyan venni az apák tudatos bevonását a gondozásba, már a kezdetektől fogva.
Az PIC Ringató alkalmakon azt tapasztalom, hogy a zene szabad utat nyit az érzelmeknek. Az osztályon a szülők általában igyekeznek visszatartani az érzelmeiket. Ám amikor ebben az „érzelmileg fegyelmezett” állapotban elkezdjük énekelni például a Kis kece lányomat, akkor megerednek a könnyek… Ebben a helyzetben is érvényesek a „ringatós elvek”: a szülő gyermekkorából ismert népdalokat vagy komponált dalokat éneklünk a kodályi elvek szerint. A PIC-osztályokon másféle dalok is szóba jöhetnek. A legfontosabb szempont az, hogy a szülők átéljék, mennyire fontos a gyermekük számára a hangjuk.
Egy-egy alkalommal összesen két órát töltünk bent az osztályon. Nemcsak a szülőkkel foglalkozunk, hanem rendszeresen egyeztetünk a nővérekkel, az orvosokkal is. Számunkra, segítők számára komoly kihívást jelent, hogy miközben jelen vagyunk a nehéz élethelyzetekben, mégis tartsunk egyfajta távolságot. Amikor az osztályról kilépve levesszük magunkról a köpenyt, lelki értelemben is a fogason kell hagynunk mindazt, amit odabent megéltünk.

Mit mond az orvos?

Ottlétünk ideje alatt több orvos is vizitelt, és volt alkalmunk hosszabban beszélgetni Timivel is. Egyértelműen kiderült számunkra, hogy nemcsak az osztályvezető főorvos, hanem a többiek – például Méder Ünőke neonatológus szakorvos is – nagyra értékelik a ringatós alkalmak jelentőségét. Timi így fogalmaz, amikor az osztályon végzett munkáról beszél: „Végtelenül tiszteletre méltó az a rengeteg erőfeszítés, amelyet az orvosok, a nővérek és a szülők tesznek a gyerekekért. Ebbe a munkába kapcsolódunk be a zenével. Én nem szeretem a terápia szót használni erre a tevékenységre. Pusztán olyan alkalmak ezek, amikor énekelünk a babáknak.”
Méder Ünőke doktornő szakmai szempontból úgy fogalmaz: „Az osztályunkon lévő koraszülöttek, oxigénhiányos, illetve fejlődési rendellenességgel született babák szempontjából a szoros anya-gyermek kapcsolat és az ennek kialakulását segítő zene kiemelkedően fontos. A „ringatós terápia” révén kimutathatóan stabilabbá válik a babák légzése, szívritmusa, a vérük oxigénszállító képessége. Ezek objektív tények, melyeket más egészségügyi intézmények, szervezetek is kimutattak. A zenés alkalmak a babák hallásának és beszédének későbbi fejlődése szempontjából is nagyon hasznosak. Mindezeken túlmenően pedig lelki kapcsolatot építenek anya és gyermeke között. Ez orvosi eszközökkel természetesen nem mérhető, de érzékelhető. A számok idővel meggyőzik azokat a szülőket is, akik eleinte kétkedők („nincs jó hangom”, „nem tudok énekelni). Néhány alkalom után ugyanis a babák kiegyensúlyozottabbak lesznek, az állapotukat mutató értékek stabilabbá válnak. A ringatóterápiának köszönhetően hamarabb összeszoknak az édesanyával, s így korábban haza is mehetnek.”
Arra a kérdésre, hogy léteznek-e valamiféle „hajlamosító tényezők”, amelyek fennállása esetén a csecsemő koraszülött lehet vagy esetleg fejlődési rendellenességgel jön a világra, Méder doktornő társadalmi okként első helyen a szegénységet említi, majd hozzáteszi: koraszülés bármelyik társadalmi csoportban előfordulhat, az oka pedig a legtöbb esetben nem ismert. A doktornő arról is beszámol, hogy azok a babák, akiket gyakrabban látogatnak a szüleik, jóval gyorsabban gyógyulnak. „Az orvosi személyzet minden gyermeket egyformán ellát, de arra nem vagyunk felhatalmazva, hogy ölbe vegyünk és szeretgessünk egy-egy babát. Erre higiéniai és más okokból sincs lehetőségünk. Azok a kicsik, akik elhagyhatják az osztályt, úgynevezett Kenguru-módszerrel lehetnek együtt az édesanyjukkal. (Azaz az újszülött a lehető legközelebbi kontaktusba kerülhet az édesanyjával, érezheti bőrét, szívverését, illatát, hallhatja a hangját – a szerk.)
A ringatós szakemberekkel együtt kidolgoztunk egy programot, amely a koraszülöttek állapotára nézve a leghatékonyabbnak bizonyult. Együttműködésünk során folyamatosan mértük és vizsgáltuk a kicsik állapotának mutatóit, s ezeket visszajeleztük a ringatós szakembereknek. Így alakult ki a ma alkalmazott módszer, amely alkalmas arra, hogy kifinomultan, más-más módon közelítsen a különféle korú és állapotú koraszülöttekhez, illetve a különböző fejlődési rendellenességgel született csecsemőkhöz. Nem túlzás azt állítani, hogy a koraszülötteknek szóló Ringató-alkalom is egyfajta gyógyszer, éppen ezért ezt is lehet túladagolni vagy rosszul beállítani. A folyamatos odafigyelés és a kollégák közötti egyeztetés ezért nélkülözhetetlen. A kérdést egészségügyi szempontból vizsgálva is azt az álláspontot képviselem: nagyon fontos, hogy az édesanyák szégyenérzet nélkül dúdoljanak, énekeljenek a kisbabájuknak, és amint lehet, kenguruztassák őket.”

DSC00066

Az „elképzelt gyermek”

Minden anya boldog anyaságról és egészséges csecsemőről álmodozik. Ha a baba idő előtt érkezik, vagy kiderül, hogy valamilyen rendellenessége, betegsége van, akkor az álmok egy szempillantás alatt szertefoszlanak. Ilyenkor az „elképzelt gyermektől” is el kell búcsúzni, és helyette meg kell ismerni, illetve el kell fogadni a valódi gyermeket. Az osztályon olykor – nagyon ritkán – az is előfordul, hogy a szülők elvesztik a gyermeküket. A búcsúzás fájdalmas óráiban, napjaiban is a családok mellett állunk. Egy kisgyermek halála után néhány nappal egyszer levelet kaptam az édesanyától, amelyben ezt írta: „Timi, kijárok az erdőbe énekelni. Azokat a dalokat énekelem Nórinak, amelyeket tőled tanultam.” Mi, segítők pedig legfőképpen azt tanuljuk a munkánk során, hogy a legnehezebb helyzetekben is lehet szeretni.

A jövő

A koraszülötteknek és beteg újszülötteknek szóló PIC-Ringatóval kapcsolatban egyre több feladat vár ránk: már öt kórházban vagyunk jelen, s további kettőben kell megszerveznünk a program beindítását. Tanfolyamok indítására, újabb segítők képzésére lenne szükség, és nem utolsósorban meg kellene találni mind­ehhez a finanszírozás módját, feltételeit. Jelenleg önkéntesként végezzük ezt a munkát, mindenki a saját idejét és energiáját adja a jó ügyért. Az ideális helyzet az volna, ha minden PIC-osztályon működhetne a program, ahol igény mutatkozik rá, és nem csupán hetente egyszer, hanem akár mindennap. Keressük a pályázati lehetőségeket, a támogatókat, s bízunk abban, hogy egyre többen találják majd értékesnek a programunkat, amely a szülők személyes jelenlétével és a zene gyógyító erejével a legkisebb, legtörékenyebb emberi életeket segíti.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..