Egy kérdés

Felkészülő

Néhány perccel becsöngetés után érkeztem az osztályba. Nyüzsgő hangyaboly fogadott. Érződött, hogy valami fontos kérdés merült föl a gyerekek között, amin vitatkoztak. Jelentés után egyszer csak nekem szegezték a kérdést: „Tanárnő, mit gondol a homoszexuálisokról?” Egy pillanat alatt kellett mérlegelnem, valódi érdeklődésből fakad-e a kérdésük, vagy csak így akarják megúszni a házi feladat ellenőrzését. Végül úgy döntöttem, válaszolok, mindegy, mi motiválja őket. Vannak ugyanis olyan kérdések, amelyek mellett tanárként nem mehetünk el, mert fontosabbak az aznapi tananyagnál.

A mese varázsereje

Benedek Elek születésnapján, a népmese ünnepén e hasábokon is szó esett már a mesemondás, a meseolvasás fontosságáról. Több országos meseíró-pályázatot is hirdettek ebből az alkalomból, ilyen volt például a Nagy mese vagy az Anyakanyar című internetes oldal felhívása. Gyakran hallani a televízióban, rádióban is pszichológusoktól, pedagógusoktól, hogy meséljünk mindennap gyermekünknek, mert a harmonikus személyiségfejlődéshez, a lelki egészséghez a mesék is hozzátartoznak.

Nagy pillanatok

Életem végén, ami akár holnap is lehet, visszagondolva nem a boldog, hanem a nagy pillanatok jelzik majd a kikötőket abban a tengerben, ahová egy kislány érkezése sodort. A születése napjáig biztonságos és égrengető érzelmektől mentes pocsolyámban dagonyáztam, de Istennek hála, hamar megismertem az óceán nagyságát.

Panna ott feküdt egy üvegládikában, végletekig megalázottan, magatehetetlenül, kitépve édesanyja méhéből, elszakítva tőle. Egy fagyos tekintetű doktornő a születése utáni harmadik napon közölte, hogy négyes kamráig hatoló agyvérzést kapott, és fogyatékosként fogja leélni az életét. Minden porcikámat néma rettenet, félelem járta át, mintha kitaszítottak volna a valóságból a fogcsikorgató örök fagyba, ahol minden értelmét veszti. Ebben a világban, amelyben az egészségeseknek sem könnyű, hogyan boldogulhat valaki betegen?

Közös idő

Felkészülő
Játszani, beszélgetni, olvasni, a világot együtt felfedezni – a gyerekek a családi együttlétekből, közös tevékenységekből tanulnak a legtöbbet. A közösen eltöltött idő erősíti meg leginkább szülő és gyermek kapcsolatát. Erre a mintára épül minden későbbi kapcsolat. Egy „átlag magyar gyerekkel” egy „átlag magyar szülő” a statisztika szerint naponta átlagosan csupán hét percet foglalkozik. A legtöbb gyerek és fiatal nagyon szeretné, ha szülei több minőségi időt töltenének velük.

Hogyan lehet ezt megvalósítani?

A közös időtöltés nem feltétlenül jelent drága tevékenységet. A gyerekek igen nagyra értékelik például a családi kirándulásokat vagy kerékpározást, ahogy a közös hobbikat is, s a hétköznapokban is igénylik a rájuk szánt időt és figyelmet. A kellemest a hasznossal összekötve az otthoni házimunkákat is lehet együtt végezni. Ami – ha nem terhes kötelességként fogjuk fel – akár élvezetes is lehet. Különösen, ha egészen kis gyermekkorban honosítjuk meg ezt a szokást.

„Várj csak, majd ha apád hazajön…!”

Felkészülő

– csúszik ki a fegyelmezés kínjával magára maradt édesanya száján, talán nem is egészen tudatosan. Nagyon elkeseredett lehet, ha úgy érzi, már csak ez az eszköze maradt: nem a saját tekintélyét veti be, hanem kölcsönveszi a gyermekek apjáét, mintha csak az volna elég erős ennyi engedetlenséggel szemben. Vajon célt ér vele?

Nos, ez attól függ.

Például attól, hogy a gyerekek fejében milyen képzet jelenik meg a fenyegetés hatására: mi lesz, ha édesapjuk hazaér, és értesül az otthon történtekről? És vajon mi a családi forgatókönyv (amelynek a gyerekek természetesen a legképzettebb szakértői)? Valóban ő lesz a „bíró” és az anya indulatainak tettekre váltója, vagy estére feledésbe merül minden csíny, hisz „apukát nem terhelhetjük ezekkel”?

A Parázs központ Kecskeméten

A család évében, 2011-ben megújítottuk elkötelezettségünket a családok szolgálata terén. Több egyházmegyében megismerkedtünk az ott folyó munkával, és megerősödött a több mint húsz év óta bennünk élő szándék, hogy a Kalocsa–kecskeméti főegyházmegyében is működjön Családpasztorációs Központ – tudjuk meg Hortobágyiné Nagy Ágnestől, a központ szakmai felelősétől. – Ennek elindításához ajánlottuk fel Kecskemét-széchenyivárosi Közösségépítő Egyesületünk, a SZÉK szakmai tapasztalatát, eredményeit, kapcsolati hálóját, s kértük Bábel Balázs érsek atya áldását és segítségét a 2012. januári indulásunkhoz.

Flashmob a hűségért

Szegeden immár többéves múltra tekint vissza a házasság hete rendezvénysorozat, amelynek létrehozásában egy ökumenikus szervezői kör vesz részt évről évre. 2012 februárjában is szerettük volna felhívni a körülöttünk élők figyelmét az elköteleződés és a hűség fontosságára, s ehhez ezúttal a flashmob adta lehetőségeket használtuk ki – mondja Keszeli Ilona, a Szeged–csanádi egyházmegye családközpontjának munkatársa. – A házasság hetének apropóján harminc-harmicöt házas- és jegyespár gyűlt össze egy bevásárlóközpontban. Az Úgy lennék én című dalra a párok egy, a kapcsolatukat legjobban kifejező testtartást vettek fel, s eleven szoborként ebben a testhelyzetben maradtak a dal végéig.

Hivatásunk: egymásért élni

Négy arc, három családpasztorációs irány, rengeteg kreativitás és lelkes munkatársak a mindennapi munkában. Milyen módon lehet családokat megszólítani, megerősíteni? Módszerek, lehetőségek, iskolák és élő példák szerepelnek családpasztorációs összeállításunkban. Szászi Balázs, Szásziné Fehérváry Anikó, Keszeli Ilona, valamint Hortobágyiné Nagy Ágnes mutatnak be egyet-egyet a családpasztoráció régi-új útjai közül.

Az egyházmegyei zsinat ajánlása alapján a családpasztorációs iroda mellett működik a Magyar Családterápiás Egyesület szakmai műhelyeként a szegedi Remény Háza. Célkitűzésünk, hogy a krízisbe került, megfeneklett, megújulásra váró családoknak, házaspároknak, egyéneknek szakszerű segítséget nyújtsunk – fejti ki Szászi Balázs és felesége, Fehérváry Anikó, az alapító házaspár. – Munkánkban elsődleges értéknek számít az emberi méltóság, a tisztelet, a találkozás, a kapcsolat, érdeklődésünk középpontjában pedig a családi rendszer dinamikája áll. Számolunk a hozzánk fordulók hitével mint erőforrással, de vallástól és felekezettől függetlenül szívesen foglalkozunk mindenkivel, aki a segítségünkre igényt tart. Sokan keresnek fel bennünket nevelési, életvezetési kérdésekkel is.