Amikor apa vagy anya iszik

Felkészülő

Hazánkban több tízezer gyermeket nevelnek olyan családban, ahol a szülők egyike vagy mindketten alkoholfüggők. E gyermekek közül sokan szenvednek családi hátterük miatt.

Terheik hatalmasak, és sokuk számára életre szólóak lehetnek. Ma már ők is igénybe vehetnek segítői lehetőségeket.

Azt az embert nevezzük szenvedélybetegnek, aki nem tudja kontrollálni a szerrel kapcsolatos tetteit. Az alkoholfüggő nem képes abbahagyni a szeszesital-fogyasztást, és nem maga dönti el, mennyit és meddig iszik. Ha egyszer inni kezd, nem tudja abbahagyni. Amikor nem iszik, rosszul érzi magát. Ahhoz, hogy jól legyen, újra innia kell, és egyre többet, akkor is, ha testileg és lelkileg is rosszul van az alkohol miatt.

„A más gyereke is verekszik?”

Felkészülő

– méltatlankodik egy fáradt anyuka. „Annyit mondom neki, hogy az agresszió nem megoldás!” – kesereg egy másik. Mindkettejük gyerekei óvodáskorúak. Ezek azok az évek, amelyekben a kicsik már elég jól beszélnek ahhoz, hogy elvileg szavakkal is rendezni tudják a konfliktusaikat – ezért ezt el is várják tőlük, nem úgy, mint a másfél-kétéves kis dacosoktól –, mégis gyakran előfordul (fiúkkal többször, mint lányokkal), hogy úgy kijönnek a sodrukból, hogy meglepett szüleik már csak a kirobbant verekedésre érnek oda.

Karrier és/vagy hivatás?

Kell-e választanunk, vagy mindkettő megvalósulhat az életünkben?

Tibor: Amikor öt évvel ezelőtt először készültünk előadást tartani ebben a témában, azért választottuk a Karrier és/vagy hivatás? címet, mert azt terveztük, hogy szembeállítjuk egymással a két fogalmat. A karriert rossz színben akartuk feltüntetni, mert az volt a tapasztalatunk, hogy ez az, amiért sokan feláldozzák a családi életüket, az érvényesülést keresve. A környezetünkből több család példája is eszünkbe jutott ezzel kapcsolatban. A hivatást ezzel szemben értékként kezeltük, hiszen ha a boldog családi életet tűzzük ki célul, akkor rendkívül fontos megtalálnunk az élethivatásunkat, a küldetésünket.

A védőfaktorokról II.

Felkészülő

A serdülőkorban különösen erőteljes védőhatásokat fedezhetünk fel – ezek az úgynevezett fejlődési potenciálok. E tulajdonságok lehetnek a személyiségben, a személyiség fejlődése során kialakult jellemzők, de származhatnak a fiatalok közösségeiből is.

Áttekintésük során olyan tulajdonságokat találhatunk közöttük, amelyeket szülőként is megtapasztalhatunk.

Életvédők fóruma

Gyermekvédelem: az AnyaBaba-barát szemléletről

A Magyar Katolikus Családegyesület Életvédő Fóruma május 17-én, pénteken tartotta legutóbbi ülését.

Az új fórumtagok, Faragó István, a Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesületének elnöke és a perinatális szaktanácsadással foglalkozó Juhász Ibolya bemutatkozása után Bíró László családreferens püspök ismertette az életvédelemmel kapcsolatos legfrissebb nemzetközi híreket. Elmondta, hogy Ferenc pápa május 12-én, a Regina coeli imádságban külön köszöntötte a meg nem született gyermekek élethez való jogáért felvonuló olaszokat, hangsúlyozva, hogy ebben a kérdésben európai szintű összefogásra van szükség.

Családi kör

Felkészülő

Ötödikeseimmel Arany János Családi kör című versét elemeztük. Az első órán a szövegre koncentráltunk, megnéztük a vers szerkezetét, rácsodálkoztunk a gyönyörű költői képekre, végigvettük a szereplőket, és jót nevettünk a „fiam, Sára” megszólításon. A házi feladat a versbeli családra kérdezett rá: Milyen a viszony a családtagok között, milyen a légkör a családban?

Ima és böjt a családellenes intézkedések ellen

A francia püspöki kar kezdeményezése

A francia püspöki kar és a családegyesületek imádságra és böjtre hívnak mindenkit, aki fontosnak érzi, hogy országában, Európában, illetve a világban meghátráljanak az élet- és családellenes erők. A közös imádsághoz május 24-én Budapesten a Szent István-bazilikában is lehetett csatlakozni a 18 órakor kezdődő szentmisén.

A temetés nem gyereknek való!

Felkészülő

– szögezi le beszélgetőpartnerem, midőn a család gyászával kapcsolatban ahhoz a kérdéshez érünk, hogy elviszik-e a legkisebbet a gyászszertartásra.
Határozottsága jelzi: tudja, mitől fél. Fél a gyermek kiszámíthatatlan reakcióitól ebben az érzelmileg megterhelő helyzetben – a váratlan kérdésektől („És akkor mit mondok…?”), a konvenciókkal nem törődő kicsi okozta zavartól a temetőben („Kínos lesz…”). Fél, hogy magyarázni kell: a halálról, a szomorúságról, amit érez, az élet végességéről, a saját hitéről („Még magamnak sem tudom megfogalmazni…”). És fél, hogy a gyerek a temetés és az ott síró felnőttek hatására maga is szomorú lesz, félni fog („És én felnőttként nem fogok tudni segíteni rajta…”).