Életvédők fóruma

Az Egyesült Államok püspökei elítélték az emberi embriók klónozásával foglalkozó kísérleteket (megdöbbentő adat, hogy egyetlen őssejt kinyeréséhez százhúsz embriót ölnek meg). Kolozsváron a születés hetét ünnepelték. Írországban imavirrasztást tartottak a meg nem született gyermekekért. Egy felmérés szerint Szomáliában 2010 októbere és 2012 áprilisa között százharmincezer gyermek halt meg – az öt év alatti gyermekek mintegy tíz százaléka. A francia katolikus családegyesület a homoszexuálisok házasságkötését biztosító törvény elfogadása miatt ima- és böjtkéréssel fordult a társszervezetekhez. Bíró László családreferens püspök ezt a kérést tolmácsolta is a plébániáknak.

Az életvédő fórum ülésén Csomóné Lindmayer Katalin A szülés-születés utáni traumák és az eugenika, valamint a gyógyulás útjai a korai kötődés támogatása által címmel tartott előadást. Beszámolt az AnyaBaba-barát szülészet magyarországi meghonosítása érdekében végzett eddigi munkáról, valamint ismertette az anya- és újszülött- központú szülészeti ellátás alapelveit. Ezek között szerepel, hogy az anya és a gyermek a várandósság, a szülés és a kisgyermekkor ideje alatt eggyé forrott egységet képeznek, érdekeik nem ütköztethetők, és nem választhatók szét.


Az életvédő fórum ülésén Csomóné Lindmayer Katalin a posztabortusz- szindrómával kapcsolatos általános félreértésként említette, hogy az anyát elkövetőnek tekintik, holott, ha az anya és a gyermek duális egysége felől tekintünk rá, akkor ő maga is sokkal inkább áldozat. A magzat elvesztése utáni tünetek számos tekintetben megegyeznek a háborús veteránoknál, a megerőszakoltaknál, a rablások áldozatainál tapasztalható poszttraumás stressz-szindróma tüneteivel, amelyek normális válasznak tekinthetők egy intenzív félelemmel és kontrollvesztéssel járó, szélsőségesen traumatikus helyzetre. Az abortusz ugyanakkor a kritikus mértéket átlépve immár kollektív traumává lett. Beépült a társadalom normarendszerébe, több nemzedék alatt általánosan elfogadottá vált, így transzgenerációs traumáról is beszélhetünk, amely – mivel a gyermekkel kapcsolatos – az apákat is érinti.

A várandósság alatt végzett genetikai vizsgálatoknál a fejlődési rendellenesség gyanúja esetén sok esetben rutinszerűen abortuszt javasolnak a családnak. Ez az eljárás az eugenika tárgykörébe sorolható módszer, hiszen arra irányul, hogy a várhatóan nem teljesen egészséges „egyedeket” már magzati állapotukban elpusztítsák. Csomóné Lindmayer Katalin nem ért egyet azzal a szemlélettel, amely elvárásként fogalmazza meg, hogy csak testileg egészséges emberek alkossák a társadalmat. A várandósgondozás jogszabályi módosításával kapcsolatos társadalmi egyeztetés keretében a genetikai vizsgálatok kritikája is megfogalmazódott. A módosítások után a rutinszerűen végzett, ma még kötelező genetikai vizsgálatok várhatóan elkerülhetők lesznek.

A szülés-születés utáni lelki traumák okai között szerepel az is, hogy a magyar kórházak nagy részében szülést követően az újszülöttet elválasztják az édesanyjától, aki csak bizonyos időközönként kaphatja meg a kisbabáját. Ez a szeparáció az anya és a gyermek duális egységének megbontását eredményezi. Születéskor a szeretetért, a szerelembe esésért felelős úgynevezett centrális oxitocin hormon szintje rendkívül magas mind az anya, mind pedig az újszülött csecsemő szervezetében. Ha a gyermeket külön szobában helyezik el, s ezért az anya és a kicsi nem lehetnek fizikai közelségben, azaz nem látják, érzik, tapintják, szagolják egymást, akkor más hormonok veszik át a szerepet, amelyek a kisbabánál erős félelem, az anyánál gyászreakció kialakulását váltják ki. Ez a „saját élet, illetve a közeli hozzátartozó életének veszélye” miatt létrejövő félelemérzés és a kontrollvesztés idézi elő azután a poszttraumás stressz tüneteit. Ilyen tünet lehet például a depresszió is, amelyet sajnos sokszor nem ismernek fel, vagy rosszul, nem a gyökereinél kezelnek.

A szülői kompetenciák kibontakozását, az anya-gyermek kapcsolat alapjainak megerősítését, a családdá válás folyamatát segíti, ha a bőrkontaktus az újszülött és az édesanya között folyamatos és közvetlen lehet. Az előadás hallgatói példákat láthattak arra, hogy az édesanya testén bármilyen beavatkozás – akár az újraélesztés is – elvégezhető anélkül, hogy a babát el kellene választani az anyától. Császármetszésnél például már a műtőben az anya mellkasára kerülhet a kisbaba. Ezeknek az alapvető feltételeknek a megvalósulását biztosítja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásaira épülő AnyaBababarát gondoskodás. A résztvevők videót láthattak az újszülött első perceiről – arról az egészséges, természetes mozdulatsorról, amelyet a csecsemő akkor tud elvégezni, ha az édesanya testén ősi ösztönöktől vezérelve megtalálhatja a táplálék forrását, amely évmilliók óta a túlélés esélyét jelenti minden újszülött számára. Egy thaiföldi anonim szülészeten, ahová többnyire azért mennek a nők, mert le akarnak mondani gyermekükről, az újszülöttek immunrendszerét erősítendő, a szülést követően rögtön ráhelyezték a babákat az anyák testére. Azt tapasztalták, hogy a szülés utáni közvetlen bőrkontaktus eredményeképpen negyven százalékkal nőtt a hazavitt gyerekek aránya, és hatvan százalékkal emelkedett azoknak a nőknek a száma, akik szoptatni kezdték gyermeküket. Az anyává váláshoz elengedhetetlen, hogy a nő anyaként tarthassa kezében a gyermekét.

Hazánkban az AnyaBaba-barát szülészet elindításához referenciaintézményre lenne szükség; keresik azt a kórházat, amely befogadná a kezdeményezést. Csomóné Lindmayer Katalin úgy fogalmazott: „Nagyon biztatóak a Budai Irgalmasrendi Kórházzal folytatott tárgyalások.”

Frivaldszky Edit, az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület elnöke az ENSZ Nőügyi Bizottságának 57. ülésszakáról tartott beszámolót, amelyen egy civilszervezet meghívását elfogadva tudott részt venni. Megerősítette, hogy a világban nagyon erős a szabad abortuszhoz való jogot propagáló radikális feminista lobbi, és egyre erősödik a melegszervezetek által hirdetett „átfogó szexuális nevelés” elnevezésű program támogatottsága is. Ez többek között arra biztatja a fiatalokat, hogy nyugodtan éljék ki az azonos neműek iránti vonzalmukat. Mintha már az oktatás során megfeledkeznének arról, hogy a párkapcsolatnak nem csupán testi síkja van, hanem szellemi, lelki aspektusa is.

Frivaldszky Edit beszámolt arról is, hogy az embriókkal folytatott tudományos kísérletek ellen fellépő Egy közülünk (www.oneofus.eu/hu) kezdeményezéshez – a határidő meghosszabbításának köszönhetően – november 1-jéig lehet csatlakozni.

Az életvédők fórumának ülésén szó esett a Harmat Kiadó Szégyen és kötődésvesztés címmel megjelent könyvéről is, amely a homoszexualitásról ad valós képet. A kiadvány azért is dicsérendő, mert nem a melegidentitást magukévá tenni akarók ellen szól, hanem azoknak a homoszexuális hajlamúaknak nyújt segítséget, akik változni szeretnének.

Keresztes Ilona a gimnazista korosztályból verbuválódott, Babszem névre hallgató életvédő csoport kilenc hónapos képzéséről beszélt, amelyet ezúttal heten teljesítettek.

Ékes Ilona jelezte, hogy a Norvég Alaptól hamarosan sok millió forintnyi támogatást kapnak a liberális szervezetek, így az életvédő szervezetek munkája a közeljövőben várhatóan az eddigieknél is nehezebb lesz.

Radnai Jenő az Európai Katolikus Családegyesületek Federációja (FAFCE) elnökségi üléséről számolt be röviden, s felhívta a figyelmet arra, hogy az ENSZ június első vasárnapját a szülők vasárnapjává nyilvánította. A kezdeményezés elsőre szépnek tűnik, de valójában az esélyegyenlőség leple alatt az anyák és az apák napja felszámolására tett kísérlet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..