Beer Miklós püspök a családpasztorációról
A Váci egyházmegyében másfél éve dolgozik az egyházmegyei zsinat, melynek fontos témaköre a házasság, a család és az élet védelme. Az egyházmegyei családreferensek januári találkozóján ismertették annak a felmérésnek az eredményeit, melyet a zsinat munkacsoportja készített a családpasztoráció kérdésköréről. Ennek tapasztalatairól, a családot érintő kihívásokról kérdeztük Beer Miklós váci megyés püspököt.
– méltatlankodik az anyuka a nagycsoportos mellett, aki kerek szemekkel néz rá, miközben nyújtogatja felé a harminchármas lábacskáján lobogó tépőzárakat. „Úgy viselkedsz, mint egy óvodás!” – mérgelődik a fiús apa, amikor kiskamasz csemetéje hirtelen az ölébe furakodik a vacsoránál. „Ne gyerekeskedj már!” – dörren a kibillentésnek szánt méltatlankodás, ha a kamasz nyafogva fájlalja a hasát, mert fél az aznapi témazárótól.
Van, akinek rendben van, és akad, akinek nincs. Tetszik, nem tetszik, a felnőtté válásban az alkoholfogyasztásnak is helye van. Olyannyira, hogy az első pohár alkohol felnőtté avatási rituálé is volt, lehetne. A törvény és az élet ellentmondásos. Valószínűleg nagyon kevés az olyan fiatal, aki kivárná a tizennyolcadik születésnapját azért, hogy az első korty alkoholt legálisan ihassa meg. (Nálunk csak a vásárlás tiltott, a fogyasztás nem.) Németországban és Ausztriában tizenhat éves kortól szabad bort és sört vásárolni (röviditalt csak tizennyolc éves kor után), de az Európai Unió azt tervezi, hogy valamennyi alkoholos italra vonatkozóan felemeli a korhatárt tizennyolc évre. Az Egyesült Államok legtöbb államában huszonegy éves kor alatt tilos a fogyasztás is. (Katona lehetsz, embert ölhetsz, de alkoholt nem ihatsz!)
Ahogy nőnek a gyermekeink, egyre inkább úgy érezzük: nagyon sok kreativitás kell a gyermekneveléshez. Szinte már mindhárman felnőttek: Tibor hamarosan huszonhárom éves, Ági huszonegy múlt, Krisztina pedig idén lesz tizennyolc éves. Több értékes hagyományt sikerült kialakítanunk a családban, például a szabadidőnk eltöltésével és ünneplési szokásainkkal kapcsolatban. De hogyan és meddig tudjuk ezeket továbbvinni a folyamatosan változó vagy már megváltozott körülmények között? A születésnapokat a legszűkebb családi körben feltétlenül az adott napon szoktuk megünnepelni, a nagyobb családdal pedig az azt követő vasárnap.
Január végén szinte valamennyi lap és hírportál kiemelt hírei között szerepelt minden idők legnagyobb magyarországi kokainfogása. Panamából Németországon keresztül Zuglóba érkezett két láda, melyek a feladási dokumentumok szerint autóalkatrészeket tartalmaztak. Hamburgban átvilágították a gyanús szállítmányt, és a hatóságok megállapították, hogy az huszonöt darab, egyenként egykilós vízhatlan csomagot is rejt, amelyekben Európában ritkának számító, nagy tisztaságú kokaint találtak. A német és a magyar vámhivatal, illetve a rendőrség együttműködésének köszönhetően a szállítmány címzettjeit elfogták, az egymilliárd forint értékű kokaint pedig lefoglalták. A nyomozás folytatódik.
Beszélgetés a házasság hete idei arcaival – Bálint-nap, a „szerelmesek ünnepe” környékén immár hetedik éve hazánkban is megrendezik a házasság hetét, amely alkalmat ad arra, hogy figyelmünket újra és újra a házaskapcsolatokra irányítsuk. Persze nemcsak ez az év eleji programsorozat, hanem számos más rendezvény, kurzus, közösség segíti napjainkban a házasságban élőket kapcsolatuk tudatos vezetésében, építésében. Úgy tűnik, az elmúlt évtizedekben új dolgokat tanultunk a házasságról, és másként tekintünk rá, mint korábban – többek között erről beszélgettünk Keresztes Ilonával, az MTVA rádiós szerkesztő-műsorvezetőjével és férjével, Mohay Tamás néprajzkutatóval, az ELTE Bölcsészettudományi Kara Néprajzi Intézete vezetőjével, akik idén képviselői, arcai a házasság hetének.
– a Szociális Testvérek Társasága szervezésében, Budapesten
Valamire várakozni sajátos helyzetet jelent. Más állapotot, mint a hétköznapoké. Amire várok, arról tudok valamit – ezért a várakozás nem egyenlő a váratlan meglepetéssel. Ez a tudás lehet teljes vagy töredékes, lelkesítő vagy szorongató, ám az az egy biztos, hogy bizonytalan. Még nem ment végbe, még nem tudhatom, olyan lesz-e, mint ahogyan gondolom. Csak készülök rá.
Nem véletlen, hogy az egyház a legnagyobb ünnepek elé is várakozási időt jelöl ki, amely egyben a felkészülés ideje is. Egyfajta különleges, „szent idő” ez, még nem az elérkezett ünnep, még nem a megvalósulás, csak az előzetes ráhangolódás, az úton lét. Amikor tudjuk, mi felé megyünk. Amikor emberi útjainkat Isten kezébe tesszük, és feltekintünk az ő arcára.
Több mint harmincezren válaszoltak az osztrák egyházmegyék által közzétett egyszerűsített kérdőívre, amelyet az őszre meghirdetett, a családról szóló szinódus előkészületeként állítottak össze – tájékoztat a Kathpress. Ez jelzi, hogy a hívek mennyire érdeklődnek Ausztriában a család kérdésköre iránt, amelyről októberben, a Vatikánban tárgyalnak a világ püspökei.