Verbényi István

Az egyház liturgikus élete azért is csodálatos, mert sajátos nyelvezete által a legnehezebb kérdéseket is érthető módon megválaszolja. Ez a helyzet a mai, Krisztus király ünneppel is.

Ezekben a napokban mozgalmas élet van a temetőkben. A látogatók száma megnövekszik, mintha a nagy áruházakból mindenki ide települt volna át. Itt nincsenek nagy fényreklámok, nincs zajos, sokszor fülsértő zene.

A Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia Liturgikus Intézete alapításától kezdve minden esztendőben szimpóziumot rendez aktuális liturgikus kérdésekről.

(Biblia és liturgia 6.) – Ősi gyakorlata az egyháznak, hogy több szentírási szöveget olvastat fel egymás után a mise igeliturgiájában. Arra is gondja van, hogy a hallgatók átmenetet találjanak a különböző szövegek között. Ezt pedig szintén szentírási szövegek alkalmazásával éri el.

(Biblia és liturgia 3.) – Jelen írásunkban Isten igéjének szerepét leszűkítjük a liturgia keretére. Azonban a liturgiában sem egyformán van jelen, mert a hallgatóságot máshogy és más formában érinti meg.

Az egyház liturgikus életében mindig jelentős helyet foglaltak el a körmenetek. Ezek a vonulások a templomban vagy a templomon kívül egyaránt fontos szerepet játszottak.

Előző írásainkban beszámoltunk a liturgikus élet sajátosságairól Róma közelében, Milánóban és a britanniai misszióban. Általánosságban megállapíthattuk, hogy a helyi egyházaknak jelentős szerepük volt a liturgia kiformálásában.

Szentként tiszteli az egyház I. Ince pápát, aki 401-től 417-ig volt Róma püspöke. Történelmileg nagyon nehéz korban élt, tulajdonképpen ő volt az, aki a római pápa primátusát és a római egyház elsőbbségét rendelkezéseivel is biztosította. Súlyos gondot jelentett Róma városának, hogy Alarich gót király 408-tól ott táborozott, és a város képtelen volt vele szembeszállni. Sőt, a nehéz körülmények miatt még a pogány áldozatbemutatás is visszatért a városba. A végső csapást Róma kifosztása és kemény megadóztatása jelentette.