Liturgia: Énekek az olvasmányok között

Már a II. században énekeltek olvasmányközi éneket, amely a graduale nevet viselte. Az elnevezés arra utal, hogy az ambó első lépcsőjéről, a gradusról énekelte az előénekes. Ezzel az egyszerű ténnyel világosan érzékeltették, hogy ez nem egyenrangú az evangéliummal. Amit a történelmi adatok tartalmaznak, azt a ma használt liturgikus könyvek világosan megfogalmazzák: ezek az énekek az igeliturgia szerves részei. Éppen ezért elhagyni vagy más énekekkel helyettesíteni nem szabad. Ahhoz, hogy valóban gyümölcsöző legyen a zsoltárok használata, oktatni kell a híveket azok értelmére és mondanivalójára. Rá kell mutatni a katekézisben az olvasmány és az azt követő zsoltár és a zsoltárválasz kapcsolatára. Kétségtelen, hogy az Ószövetség e költői műveit nem mindig könnyű megérteni, de a kellő magyarázat segíthet ebben.

A válaszos zsoltár szerkezete a következő: van egy visszatérő válasz, amelyet általában az előénekesek vagy a kántor után az egész közösség énekel. Ez a helyes megoldás, nem szerencsés, ha csak a kántor énekli végig a válaszos zsoltárt a hívek minden válasza nélkül. A válaszos zsoltár használatánál lehetséges a kisebb templomok és közösségek számára készült Graduale Simplex megoldása, vagyis a liturgikus év egyes időszakaira ugyanazokat a válaszos zsoltárokat használják a válasszal együtt. Előfordulhat, hogy a válaszos zsoltárt nem éneklik, hanem csak felolvassák. Azt is ugyanabban a rendben kell végezni, mintha énekelnék. De ahogy az olvasmányok felolvasásánál szabály az érthető felolvasás, ezt kell megtenni a válaszos zsoltárok esetében is. A zenei felkészültséggel rendelkező szkólák esetében nemes kötelesség, hogy latin nyelven adják elő a Graduale Romanumban szereplő éneket. Az igeliturgiának a másik „önálló szertartási cselekménye” az Alleluja, vagy a liturgikus évnek megfelelő evangélium előtti vers. Ezzel az énekkel fogadja és köszönti a hozzánk szóló Urat a hívek közössége. Egy örömteli, boldog felkiáltás, hogy az Úr igéje által köztünk lesz, és éppen a tanítása által fogjuk őt felismerni és magunk között tudni. Ezért ezt a hívek már állva éneklik, ugyanis ez a méltó fogadása Urunknak, Jézus Krisztusnak. Az Alleluját a kántor előénekli, és a hívek megismétlik, majd a vers eléneklése után ismét közösen válaszolnak. Ismerünk egészen egyszerű Alleluját és nagyon gazdag dallammal rendelkező énekeket is a római egyház hagyományában. Ezek az énekek mindig hitünk tudatos kifejezései, ugyanis ezekkel nem akárkit, hanem a minket tanító Krisztust köszöntjük.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..