Liturgia: Az örök világosság fényeskedjék nekik

Itt nagyon egyformának tűnik minden, legfeljebb a virágok és koszorúk sokszínűsége mutat különbséget. Nincs más fényforrás, mint a mécsesek és a gyertyák imbolygó fénye. Miről szól itt minden? Egy tényről: a földi élet elmúlik. Arról a figyelmeztetésről, hogy itt valami befejeződött az ember számára, és elkezdődött az új élet. Ez már nem velünk együtt zajlik, hanem kívülállókként kutatunk múltbeli eseményekről és emlékeinkről szeretteink sírjainál. Úgy érezzük, hogy valamit visszaidézünk abból, ami már nem tartozik a mi világunkhoz. Csak a hitünk vigasztalása tud bátorítani és megerősíteni, hogy a leomlott földi hajlék helyett Istennél nyertek örök lakóházat e siralomvölgyből elköltözöttek. A mai ünnep liturgiája hozzásegít minket ahhoz, hogy helyes és méltó gondolatok foglalkoztassanak bennünket. A három szentmise szövege körüljárja a földi és örök életről szóló tanítást. Az első fő gondolat, hogy hittel valljuk meg Urunk, Jézus Krisztus halálból való feltámadását. Vagyis a húsvéti misztérium jelentősége a következmények miatt fontos a keresztény ember számára. A szenteknek már elnyert dicsősége bátorítást ad arra, hogy most elhunytjainkért esedezzünk. Reménységgel tölt el minket, ők is abban a dicsőségben részesülhetnek, amit mi itt a földön megvallunk. Az egyház finom kifejezéssel fordul a mennyei Atyához: aki Fia megváltói szenvedése által kiengesztelődött, az eltávozottaknak adja meg, hogy részesei lehessenek az örök hazának. Fáradságos és nehéz életútjuk után a mennyei dicsőség legyen megnyugvásuk otthona. Az egyik felajánlási könyörgésben úgy fordul a mennyei Atyához az egyház, hogy Krisztus vérével egészen tisztává tegye azokat, akiket már egyszer – földi életük során – a keresztség révén megtisztított. Nem hagyja figyelmen kívül ez az imádság, hogy mennyire irgalmas volt már egyszer mindenkihez e szentség által, és most még ez az áldozat, amely jelenvalóvá lesz az oltáron, tegye még tisztábbá azokat, akik nagyon rászorulnak Isten irgalmasságára. Az áldozás utáni könyörgésben nem is tekint az itt imádkozó közösségre az Egyház, hanem csak egyetlen fontos gondolat létezik számára: az elhunytak reménybeli sorsa, hogy az örök haza lakói lehetnek, és mielőbb eljuthatnak oda. A mise szövegei mellett több prefációból választhat a miséző pap. Ezek mind az életről, a Krisztustól kapott nagy ajándékról szólnak. Az egyház elénk idézi, hogy méltán megérdemli a bűnös ember a büntetést, de Isten irgalma ettől nemcsak megszabadítja, hanem az örök hazába is elvezeti az embert. A ma használható, sokféle szentírási szöveg erősíti a reményt bennünk, hogy akik előttünk jártak, most biztonságos helyen, Isten örök hajlékában vannak. Ezért mindig hittel mondhatjuk a fohászt: adj, Uram, örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik.