Iraki választás
A káld katolikus patriarchátus arra bátorította az iraki keresztényeket, hogy vegyenek részt az április 20-ai tartományi választáson, hiszen ez lelkiismereti kötelességük. Louis Raphaël Sako babilóniai pátriárka a bagdadi nagyszemináriumot átalakíttatja a rászoruló családok számára. (KAP)
„Missziós, nem pedig öntetszelgő egyházra van szükségünk”
A közgyűlésüket tartó argentin püspökökhöz intézett üzenetében Ferenc pápa elnézést kér, amiért nem lehet közöttük. Tréfásan arra hivatkozik: „nemrég vállalt új elkötelezettsége” akadályozza meg abban, hogy jelen legyen az argentin főpásztorok értekezletén. „Imádkozzatok azért, hogy ne bízzam el magam, és azt halljam meg, amit Isten akar tőlem, ne pedig azt, amit én akarok – írja. – Az olyan egyház, amely nem tud kilépni önmagából, előbb-utóbb
megbetegszik azoknak a szobáknak az áporodott levegőjében, amelyekbe bezárta magát.” Az egyház tipikus betegsége Ferenc pápa szerint az, hogy magába zárkózik, öntetszelgővé és nárcisztikussá válik, ami affektáló klerikalizmushoz vezet, és nem segíti elő az evangelizáció vigasztaló és jóízű vidámságát. (VR)
Kalandos ismerkedés a misszióval
Immár második alkalommal rendezték meg a Szent Gyermekség Művének váci egyházmegyés találkozóját. A Pápai Missziós Művekhez – a Vatikán missziós társaságainak összefogó szervezetéhez – tartozó gyermekszervezetnek az egyházmegyében működő csoportjai április 13-án, Máriabesnyőn találkoztak egymással.
Értékorientált pedagógia
Ezzel a címmel rendeztek konferenciát a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) szervezésében április 12-én, Budapesten. Ennek keretében egy, a maga nemében egyedülálló könyvsorozat első köteteit mutatták be. Fülöpné Erdő Mária, az AVKF rektora ismertette a sorozat koncepcióját. A kiadványok az iskolai közismereti tárgyakhoz kapcsolódva az egyes tudományterületek sajátos keresztény vonatkozásait világítják meg. Az anyanyelvi neveléshez kapcsolódó kötetek szerzője Gasparicsné Kovács Erzsébet, az ének-zenei témájúaké a Blazsek Andrea–Heim László szerzőpáros. A hiánypótló könyveket a Szent István Társulat adja ki. (ei)
Márianosztrai zarándoklat április 26-án
Gyerekkoromban mindig örültem, ha úton-útfélen csigára bukkantam. Háza ez valakinek…! Nagy volt a csalódásom, ha olykor azt láttam, hogy a csigaház bizony már elhagyott, üres.
Istentől kapott hitünk is „ház”: otthon, hajlék, amelyet belakunk és berendezünk. Benne élünk. S milyen fájdalmas a magunk vagy mások életében a kiszáradt, megkövült hit, amely olyan, mint az a csigaház, amelyből már kihalt az élet.
Az iráni földrengés
Súlyos földrengés rázta meg Iránt április 9-én. A természeti katasztrófa negyven halálos áldozatot követelt, sok a sebesült, és jelentős gazdasági károkkal is számolni kell. A Richter-skála szerinti 6,3 erősségű rengés epicentrumát az ország déli részén található Bushehr tartományban regisztrálták, mindössze 90 kilométerre egy nukleáris központtól. Jelentős anyagi károk keletkeztek Khormouj, Dayer és Kangan falvakban. A földmozgás érezhető volt Bahrein, Katar és az Egyesült Arab Emírségek területén is, de jelentősebb károkról innen nem érkeztek híradások.
A szentatya az április 10-ei általános kihallgatás végén felhívást intézett a világhoz a katasztrófa károsultjainak megsegítése érdekében, valamint imáiról és lelki közelségéről biztosította a földrengés sújtotta területek lakosságát.
(VR)
Hit és egészség
A szervezet külső-belső elhárítási rendszerének feladata, hogy felismerje és kiiktassa mindazokat a hatásokat, amelyek veszélyeztetik egészségünket. Az immunrendszer hihetetlenül összetett feladatot lát el, és működése rendkívül finom egyensúlyt igényel. Akár „túlbuzgó” lesz, amint ezt az autoimmun betegségekben (reuma, lupus, pikkelysömör…) látjuk, akár túlságosan „elnéző” a fertőzésekkel, a szervezetünkben támadó daganatos sejtekkel szemben – az eredmény legtöbbször súlyos betegség kialakulása.
„Az Úrnak lelke van rajtam (…), hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és (…) hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat” (Lukács 4,18)
Kedves Olvasó!
Csupán néhány alapvető adatot közölhetek magamról: katolikus hitét gyakorló, negyvenegy éves, nős férfi vagyok, egy kamasz fiú édesapja. Jelenleg jogerős börtönbüntetésemet töltöm. Nevem közlése az adott körülmények között különböző jogi akadályokba ütközne, ezért névtelenül írok arról, hogyan találtam meg lelki békémet a börtönben.
A fogva tartásom előtti éveimről annyit érdemes tudni, hogy mélyen vallásos családból származom. Szüleim és keresztszüleim az „átkos” rendszerben is felvállalták hitüket, és én velük együtt jártam vasárnaponként szentmisére, felvettem az elsőáldozás és a bérmálás szentségét, majd jó eredménnyel érettségiztem az egyik legpatinásabb egyházi bentlakásos középiskolában. Az egyetemi évek alatt kezdett kitágulni a világ, és a bulik, ivászatok, „nőzések” előtérbe kerültek a misékkel szemben. Később a munkahelyi karrierem és a pénzkereset, majd a családalapítás végképp elnyomta a vallásos lelkületemet, és csak a „földi javak” megszerzésére törekedtem. Sikeres vállalkozóként szinte mindent megkaphattam, amit csak akartam, és a családom sem szenvedett hiányt semmiben.