Mesterségek Ünnepe – 2015. augusztus 30.
Az idei Mesterségek Ünnepének kiemelt témája a pásztorművészet volt. Juhászok, csikósok vallottak életükről. Fotó: Kissimon István
Szikora Réka
Képeslapok Egerből
A nyaralási szezon idején talán a legjobb, amit tehetünk, ha turistaként járunk hazai tájakon. Hiszen egy ráérős séta közben másnak látjuk az épületeket, másként hat egy-egy meglátogatott vidék, település hangulata, de még a helyi cukrászda süteménye is másképp ízlik, ha épp vendégeskedünk valahol. Nemrég így látogattam el Egerbe: lenéztem a városra az Eszterházy Károly Főiskola toronyszobájának sötétkamrájából, sétáltam a platánfás fürdők tövében, ültem a bugyborékoló gyógyvízben, és Gárdonyi Géza síremlékét kerestem a Várban, a mediterrán nyárban.
Urbánus folklorista
Beszélgetés Herczku Ágnes népdalénekessel – Bandázik, táncol és népek dalait énekli, de csak hosszú idő elteltével kezdett hivatásszerűen foglalkozni a zenével. Jó darabig a gyerekkori álom, a színpadi tánc volt az élete. Herczku Ágnes így vall erről: „Amellett, hogy a magam örömére nagyon szeretek énekelni, szeretnék másokat is megszólítani, és nem csak szórakoztatni.” A Honvéd Együttes táncosa volt, majd a Magyar Állami Népi Együttes, illetve a Nikola Parov Quartet énekese lett. Városi és falusi zenéről, az esztétika és az előadó-művészet kapcsolatáról s a népzene szerepéről beszélgettünk vele.
Fiatalok az ellekvárosodás ellen
Sátrazás a templomkertben, sziesztázás a furgonban, imádkozás a hőségben – pillanatképek a harmincharmadik Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlatról, amely idén a „Járd végig!” mottó köré épült. Az összegyűlt fiatalság – dacolva a tomboló nyárral – figyelmesen ült a szerzetesrendek számára felállított fehér sátrakban, és minden szavát itta az örökifjú piarista szerzetes Kerényi Lajos atyának. A kamasz lány és a domonkos szerzetes nővér itt együtt tartotta arcát a hűsítő vízpárába. A találkozón a mai fiatalságot érintő kérdéseket, az úton lét mikéntjeit jártuk körbe lelkes diákok, szolgálatkész szervezők, szerzetesek, papok és civilek társaságában.
Nadrágtól a fűzőig – Interjú Schöck Atala operaénekessel
„A kisfiam többször rácsodálkozott arra, hogy én minden előadás és fontosabb próba előtt imádkozom. Úgy érzem, hogy a kapott tehetségem odaajándékozásával nemcsak az embereknek, magamnak, hanem a Jóistennek is tartozom” – vallja Schöck Atala, a Magyar Állami Operaház alt szólistája. Első diplomája szerint tanár. Magánénekesként többek között Cherubino és Sextus nadrágszerepei után érett női karaktereket is formál természetességgel, érzékenységgel, gondolatokkal – és egy jó adag hittel átszőve. Ezekről beszélgettünk.
Nyolcvan perc futócipőben
Gondolatok a Magam ura című film kapcsán – Egy fiatal férfi sportcipőt úsztat a hegyi tóban, tájba illő külsejű békát szemlél, erős sodrású hegyi patakon kel át, illetve kitartóan fut a norvég vadonban. Martinnak mindene megvan, amiről első blikkre azt gondoljuk, hogy a magafajta ember vágyhat: kedves feleség, külvárosi családi ház, biztos meló és egy hatéves forma, egészséges fiúgyermek. Ő mégsem elégedett az életével. Ezért időről időre elmegy futni az erdőbe, ahová nem visz magával mást, csak a kék túrazsákját, hálózsákot, pár váltás holmit, telefont fülhallgatóval, és nem utolsósorban cenzúrázatlan, „ki vagyok, ha senki se lát” gondolatait. Ez utóbbiakból válogattunk.
Aki Jézussal dolgozik
Beszélgetés közösségről, egyházról az aranymisés Tomka Ferenc atyával – „Az élet, amennyiben elajándékozzák, megerősödik, de elgyengül az elszigeteltségben.” Ez a Ferenc pápától származó mondat áll Tomka Ferenc katolikus pap honlapján. Hogyan képzelhető el ma az élet elajándékozása, azaz a közösség építése az egyházban? Miként lehet darabjaira hullott identitású családokból élő és összetartó egyházközséget szervezni? Hogyan függ össze Krisztus igazsága a társadalomtudományok tanításával? Az idén aranymiséjét ünneplő – karizmatikus, közösségépítő szolgálatáról is ismert – Tomka Ferenc a lelkipásztor és a szociológus szemszögéből válaszolta meg e kérdéseket.
Amerikától Japánig erre táncolt a világ
Beszélgetés Bényei Tamással, a Hot Jazz Band vezetőjével – Az egyetlen olyan magyar jazz-zenekar 1945 óta, mely repertoárjára tűzte a két háború közti népszerű magyar melódiák sorát, s négy lemezt is készített belőlük. A Hot Jazz Band idén ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját, és szintén ebben az évben a külföldön is nagyra értékelt, a tradicionális jazz autentikus megszólaltatására épülő előadó-művészi tevékenysége, valamint a magyar könnyűzenei örökség ápolását szolgáló, értékőrző művészi munkájáért Kossuth-díjat kapott. A végzettsége szerint képzőművész zenekarvezetővel, Bényei Tamással egy gyerekkori gramofonról, a dixieland vonzásáról, a Kossuth-díj jelentőségéről és őszi jubileumi koncertjükről beszélgettünk.
