Találkozzunk a Csacsi-réten!

Szent Miklós budapesti
látogatása

Szent Miklós püspök, a hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok, gyermekek és tanulók védelmezőjének kultusza együtt változott a történelmi időkkel. A mai kor december 6-áját megelőző este izgatott, gyermeki várakozása, a szorgalmas cipősuvickolás vagy a munkahelyi sztaniolpapír-bontogatás legújabb ünneplési szokásaink közé tartozik.   

Anyaság vagy karrier?

 

E kérdés nem pusztán költői kérdés, hanem mögötte korunk égető problémája húzódik. Családokat, munkáltatókat, munkavállalókat egyaránt érint. Van-e a társadalom és a munkahelyek részéről kellő nyitottság a gyermekes vagy még a gyermekvállalás előtt álló nők alkalmazására és megbecsülésére? Mi lesz a már egyszer „befutott karrierrel”, miután egy édesanya vissza szeretne menni a munkahelyére?

A születés titka egykor és ma

Hiedelmek, imádságok, rituálék, nőtársak és a bábaasszony voltak elődeink gyermekszülésének kísérői. Ez utóbbi különleges nőalakja volt a hagyományos közösségeknek: átjárt a születés és a halál, egészség és betegség, férfi és női világ között. Mára már kikoptak a bábához, az első fürösztő vízhez, a gyermekágyhoz vagy a várandóssághoz tartozó szokásaink, hiedelmeink.

Küzdelmes döntés

Igen az életre

A megfogant gyermekek megszületéséért – vallomások a félelemről és a csodáról
A megfogant gyermekek megszületéséért és életük méltóságáért – és közvetve a felelősségteljes életért és kapcsolatokért – minden hónap második csütörtökén szentmisét mutatnak be a budapesti Jézus Szíve-templomban. Egy-egy alkalommal személyes tanúságtétel is helyet kap a mise utáni kötetlen beszélgetésen.

Minden dolgok kezdete a születés. Bár így vagy úgy folyamatosan részesei vagyunk a teremtésnek, sokszor felfoghatatlan számunkra a termékenység ajándéka, amely emberi kapcsolatainkban, munkánkban, alkotásainkban, hivatásunkban, de mindenekelőtt az élet teremtő továbbadásában ölt testet. Emberiségünk létezése óta nem minden esetben akkor és úgy fogan meg egy élet, ahogyan és amikor tervezzük, szeretnénk.

Kötõdésre teremtettünk

Kopp Mária: a társas intelligenciát már óvodáskortól fejleszteni kellene

Ismeretlenek: zsúfolt közlekedési eszközök, kígyózó sorok a postán, tömött utcákon siető, csomagokkal megpakolt emberek. És ismerősök: szülők, nagyszülők, gyerekek, férjek, feleségek, rokonok, szomszédok, barátok, ellenfelek, kollégák, beosztottak, főnökök, alkalmazottak. Ismeretlenek és ismerősök – emberek, akik napról napra körülvesznek bennünket. Még szerencse…

Mert ha sikerülne eljutni otthonunkból a munkahelyünkre és vissza emberekkel való érintkezés nélkül – mi maradna? A világháló virtuális közösségi oldalaiba, autókba, telefonokba „csomagolt” magány.

Jusson figyelem a családokra is!

A kislány kezében a frizbi az Európai Unió kék alapszínére utal egy élőképben, amelyet a Szent István-bazilika előtt a múlt csütörtökön alakítottak ki családok részvételével.

Az egyháznak gyökereitől kezdve újra kell gondolnia pasztorációs gyakorlatát, figyelme középpontjába a keresztény személyt és családot helyezve – mondta Juan Antonio Reig Pla, a spanyol püspöki konferencia családi és életvédelmi albizottságának elnöke március 30-án a Harmincéves a Familiaris consortio címmel megrendezett nemzetközi tudományos konferencián. Beszédében II. János Pál pápa apostoli buzdításának előzményeiről, a családpasztoráció jelentőségéről, valamint a mai társadalomnak szóló üzenetéről beszélt, és érintette a harminc év alatt történt társadalmi változásokból következő újabb kihívásokat is.

Az egészséges társadalom alapja a jól működő család. Boldog családokhoz pedig érett, egymással önátadásban élő házastársakra, családtagokra van szükség. A gyümölcsöket hozó társadalomhoz a családokon keresztül vezet az út. Ez az alapja az új evangelizációnak, amelynek a család ily módon nemcsak tárgya és célja, hanem alanya is. Szülők, házastársak és gyermekek nem pusztán passzív befogadói kell hogy legyenek az igének, hanem továbbadói is – mindennapi tevékenységeiken keresztül is. „A szekularizáció és a genderideológia által uralt kulturális környezetben – amikor a jogi rendszerekben a család és a házasság felhígított változatai jelennek meg –, az egyház sürgető feladata, hogy az embert magát megmentse (ez a keresztény antropológia), és a plébániai csoportokat, mozgalmakat, keresztény közösségeket olyan közeggé alakítsa, amelyben megújult keresztények dolgoznak, akik által a hiteles keresztény családok növekedni, erősödni tudnak. Az új evangelizációnak újra kell szőnie a kereszténység hálóját – a plébániai rendszert és a társadalom egészét tekintve egyaránt –, a családoknak pedig tudatában kell lenniük annak, hogy ebben főszerep hárul rájuk.”