Krisztus mondta: „Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem elõbb gyűlölt nálatok” (Jn 15,18). Különleges aktualitást kapnak ezek a szavak ma, amikor szerte a világban sokan össztűz alá vették hazánkat.
Újév napjának első olvasmánya az ároni áldás (Szám 6,22–27). Ez az a bibliai szöveg, amely a legrégebbi épen maradt kéziratokon szerepel. A Krisztus előtti VII. századból két kis ezüsttekercsen maradt fenn az ároni áldás szövegének legrégebbi másolata. Az áldás Isten nevét, jelenlétét hívja le háromszor is. Ezt az áldást kérjük az új esztendőre.
A talentumokról szóló példabeszéd mind Máté (Mt 25,14–30), mind Lukács evangéliumában (Lk 19,11–27) megtalálható, de jelentősen eltérő változatban. Valószínű, hogy Máté és Lukács a szájhagyományban kialakult két eltérő formát ismert meg és illesztett be evangéliumába egymástól függetlenül.
A vasárnapi evangéliumban Jézusnak a két fiúról szóló példabeszédét halljuk (Mt 21,28–30). Az apa kérésére az első fiú nemet mond, de aztán megbánja, és mégis kívánságának megfelelően cselekszik. A második fiú azonnal egy büszke igent mond, de aztán mégsem teljesíti az apa kérését. A példabeszéd üzenete világos: nem a nagy szavak, hanem a tettek számítanak.
A vasárnapi evangélium úgy állítja elénk Krisztust, mint aki Úr a természet erői fölött. Az evangélium sokszorosan utal az Ószövetség szövegeire. „Az Úr lépdel a tengeren, a mély vizek fölött jár” (Jób 9,8; 38,8–11; Hab 2,15). „A tengeren vezetett az utad, de lábaidnak nyoma láthatatlan maradt” (Zsolt 77,20; vö. Iz 43,16; 51,9-10).
Az irgalmas szamaritánus története az evangélium egyik gyöngyszeme; egyike azoknak az elbeszéléseknek, amelyekért Szent Lukács kiérdemelte a scriba mansuetudinis Christi (Krisztus szelídségének írója) nevet.
József Attila írta néhány hónappal tragikus halála előtt: „Tudod, hogy nincs bocsánat/ hiába hát a bánat.” Érdekes dolog ez. Az öngyilkosság rémével küszködve (hiszen ezt is írja: „most hát a töltött fegyvert/ szorítsd üres szívedhez”) arról írt, hogy van-e bocsánat. Mintha ettől függene az élete. Ebben az időben József Attilát pszichiáterek kezelték, akik próbálták neki megmagyarázni, hogy bűn nincs, az a vallásosok „találmánya”, felejtse el. József Attilát ezek a „fizetett pártfogók” és „romlott kölkök” nem tudták meggyógyítani.
Lukács evangéliumának legelején a jeruzsálemi templomban egy ószövetségi papot látunk, Zakariást, aki némasága miatt nem tudja megáldani a népet. Az evangélium legvégén újra a templom jelenik meg (Lk 24,53: „Mindig a templomban voltak, és dicsőítették Istent.”), és Krisztus, aki megáldja a tanítványait (Lk 24,51: „Kezét kitárva megáldotta őket. Áldás közben megvált tőlük…”).
