A boldog új év rajtunk is múlik

Gyakran mondjuk ezekben a hetekben: „Boldog új évet kívánok!” Mintha az új esztendőnek valamilyen titokzatos hatalma lenne, amely jót vagy rosszat tartogat számunkra. Így gondolták ezt a régi görögök is, akik az időt istenségnek tartották (Kronosz), mégpedig gonosz istenségnek, amely felfalja a fiait. Amit az idő létrehoz, el is pusztítja. Aki fiatal volt, meg is öregszik. Ami valaha virágzott, el is hervad. Az idő felfalja gyermekeit.

 A Biblia azonban valami egészen másra tanít minket az idővel kapcsolatban. Sirák fia könyvében ezt olvassuk: „Isten teremtette kezdetben az embert, és kiszolgáltatta őt saját döntése hatalmának. Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy, megvan a hatalmad. Eléd öntötte a tüzet és a vizet, amire vágyol, az után nyújtsd a kezed. Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának” (Sir 15,11–17). Az idő nem valamifajta istenség, amely kezében tartja sorsunkat. Hogy milyen lesz ez a következő esztendő egy-egy ember vagy család életében, az elsősorban rajtuk múlik. Nemcsak kívánnunk kellene egymásnak boldog új évet, hanem mindenekelőtt boldog új évet kellene csinálnunk egymás számára.

Újév napja a Krisztus születése utáni nyolcadik nap. Ilyenkor volt szokás zsidó családokban körülmetélni a fiúgyermekeket, amikor aztán jelen volt az egész rokonság, és köszöntötte az édesanyát is. Ezt tesszük mi is újév napján: a Szűzanyát, Krisztus édesanyját, Isten anyját köszöntjük, ünnepeljük.

A lengyel népnek van egy nagyon szép hagyománya, amelyből mi, magyarok is tanulhatunk. A kommunista diktatúra legnehezebb, legsötétebb éveiben, amikor Stefan Wyszynski bíborost letartóztatták (1953), a czestochowai pálosok egy nemzeti imádságot kezdtek imádkozni érte és a népért. Az imádság neve Apel (sorakozó, felhívás) lett. Lassan elterjedt, egyre több család bekapcsolódott. Mostanra már a televízión és a rádión keresztül is közvetítik, és estéről estére számtalan lengyel család együtt mondja. Mintha az egész nép felsorakozna Isten és a Szűzanya elé, hogy hozzájuk kiáltson.

Szép volna, ha mi is tudnánk hasonló erővel Istenhez kiáltani abból a mélységből, ahol vagyunk. A gyermektelenség, a reménytelenség, az elkeseredés, a különböző szenvedélyek rabságának mélységéből. Ez az új év lehetne közös Istenhez kiáltásunk esztendeje is. Ezáltal is tehetnénk azért, hogy boldogabb esztendőt adhasson nekünk az Isten.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..