A boldog új év rajtunk is múlik

Gyakran mondjuk ezekben a hetekben: „Boldog új évet kívánok!” Mintha az új esztendőnek valamilyen titokzatos hatalma lenne, amely jót vagy rosszat tartogat számunkra. Így gondolták ezt a régi görögök is, akik az időt istenségnek tartották (Kronosz), mégpedig gonosz istenségnek, amely felfalja a fiait. Amit az idő létrehoz, el is pusztítja. Aki fiatal volt, meg is öregszik. Ami valaha virágzott, el is hervad. Az idő felfalja gyermekeit.

 A Biblia azonban valami egészen másra tanít minket az idővel kapcsolatban. Sirák fia könyvében ezt olvassuk: „Isten teremtette kezdetben az embert, és kiszolgáltatta őt saját döntése hatalmának. Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy, megvan a hatalmad. Eléd öntötte a tüzet és a vizet, amire vágyol, az után nyújtsd a kezed. Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának” (Sir 15,11–17). Az idő nem valamifajta istenség, amely kezében tartja sorsunkat. Hogy milyen lesz ez a következő esztendő egy-egy ember vagy család életében, az elsősorban rajtuk múlik. Nemcsak kívánnunk kellene egymásnak boldog új évet, hanem mindenekelőtt boldog új évet kellene csinálnunk egymás számára.

Újév napja a Krisztus születése utáni nyolcadik nap. Ilyenkor volt szokás zsidó családokban körülmetélni a fiúgyermekeket, amikor aztán jelen volt az egész rokonság, és köszöntötte az édesanyát is. Ezt tesszük mi is újév napján: a Szűzanyát, Krisztus édesanyját, Isten anyját köszöntjük, ünnepeljük.

A lengyel népnek van egy nagyon szép hagyománya, amelyből mi, magyarok is tanulhatunk. A kommunista diktatúra legnehezebb, legsötétebb éveiben, amikor Stefan Wyszynski bíborost letartóztatták (1953), a czestochowai pálosok egy nemzeti imádságot kezdtek imádkozni érte és a népért. Az imádság neve Apel (sorakozó, felhívás) lett. Lassan elterjedt, egyre több család bekapcsolódott. Mostanra már a televízión és a rádión keresztül is közvetítik, és estéről estére számtalan lengyel család együtt mondja. Mintha az egész nép felsorakozna Isten és a Szűzanya elé, hogy hozzájuk kiáltson.

Szép volna, ha mi is tudnánk hasonló erővel Istenhez kiáltani abból a mélységből, ahol vagyunk. A gyermektelenség, a reménytelenség, az elkeseredés, a különböző szenvedélyek rabságának mélységéből. Ez az új év lehetne közös Istenhez kiáltásunk esztendeje is. Ezáltal is tehetnénk azért, hogy boldogabb esztendőt adhasson nekünk az Isten.