Hit és humanitás

Életem szerencséje, hogy a kiváló művészembert, az örökifjú Ferencsik Jánost személyesen ismerhettem. Kerek születésnapjain magam köszönthettem az operaházi énekkar nevében. Jogosan tartották világklasszis karnagynak, mégha a világnak nem minden pontján ismerték is. Jóval inkább kötődött hazájához, mint hogy külföldön – akár a legelőnyösebb feltételek mellett is – élje le életét, vagy akár hosszabb külhoni szerződést vállaljon.

Százéves lenne Puszta Sándor

A XX. századi katolikus szellemű líra legismertebb művelői érdekes módon egy-egy jellegzetes magyar helységhez vagy tájhoz is kapcsolódnak. Sík Sándor elsősorban a gödöllői környezet és Szeged, Harsányi Lajos a Hanság vidéke, Mécs László a Felvidék iránt érzett mély vonzódást, míg a száz éve született Puszta Sándor Somogy megyéhez és annak Görgeteg nevű falujához kötődött mint sohasem feledhető s lelket tápláló szülőhelyhez.

Az utolsó „hírlapíró”

Elhunyt Dalos László

Az esszé, az irodalmi és zenei kritika egyik legjelesebb hazai képviselőjét veszítettük el Dalos László halálával. Aligha tévedünk, ha szellemi felkészültségét, széles körű tudását Szerb Antaléval rokonítjuk, még a különlegességek föllelésében s azok bravúros megjelenítésében is azonos hullámhosszon mozogtak.

Táj és humanitás

Az irodalmi hagyatékok olykor különleges titkokat és zamatokat őriznek. A zamat kifejezés pontosan utal a száz éve született Takáts Gyula Bacchus könyve című emlékkötetére, amelyet az író negyven évvel ezelőtt, 1971-ben létesített irodalmár és művész barátainak bejegyzéseivel: verseivel, rajzaival és spontán megnyilatkozásaival.