Az utolsó „hírlapíró”

1924-ben született Pesterzsébeten. Bölcsészeti tanulmányait követően 1945 után a Magyar Rádió irodalmi osztályára került, ahol Kolozsvári Grandpierre Emil igazgatása alatt kiemelkedő műsorok, irodalmi események szerkesztésében vett részt. Ösztönös újságírói érzékével már fiatalon megérezte azt a kivételes hangot és stílust, amellyel a kultúrára szomjazók megszólíthatók. A Film, Színház, Muzsika alapításától megszűnéséig a lap Az elmúlt évtizedekben számos kötete, fordítása látott napvilágot. Műfaji téren a miniesszé kivételes művelője volt, akit az elmélyült tárgyi tudás mellett a sziporkázón könnyed írói stílus is erősített. Hallatlanul igényes operakritikái révén – a műfaj pontos ismeretén túl – az énekes szereplők páratlanul alapos elemzője és serkentője volt. Sokoldalúságát jellemezte, hogy még egy országosan közkedvelt daljáték, a Bástyasétány 77. verses szövegírójaként is bemutatkozott; sokak számára felejthetetlen marad a Vén budai hársfák kezdetű sanzon.

Dalos László magas életkora ellenére fáradhatatlan híve és művelője maradt a hazai irodalomnak és kulturális sajtónak. Az Új Ember számos értékes cikkét közölte az elmúlt másfél évtizedben. A „hírlapírót” (ahogy magát szívesen emlegette) nyolcvanhét esztendős korában szólította magához az Úr.