Korábban, az ötvenes, hatvanas években gyakran jártam itt, hogy az akkor még több párban fészkelő kövirigókat figyeljem. A már rég felhagyott bánya kopasz, lilásvörös szikláival holdbéli tájra emlékeztetett, de a kövirigók jól érezték magukat, a nászrepülő hím látványa és flótázó éneke csodálatos volt.
December 11-én reggel talán még kicsit hűvös, de szép napos időben figyelhettük a madarakat a Dunán és a folyó mentén Vác és Nagymaros között. Először a váci tanösvényen mentünk végig.
Szeptember végén jártam a Kunpeszér határában lévő telepen, ahol Péchy Tamás barátom már évek óta folytat kísérleteket a súlyosan veszélyeztetett rákosi vipera visszatelepítésére. Ezt a legfeljebb ötven-hatvan centiméter hosszú kígyót Herman Ottó Rákos mezején gyűjtött példányai alapján Méhely Lajos, korának kiváló herpetológusa írta le 1893-ban.
Ha a Hajógyári-szigetre megyek, mindig megállok a vashíd közepén, hogy végigtávcsövezzem a kis ágat. A víz fölé hajló fűzfaágakon néha ott ül a jégmadár, és felbukkanó kishalakra vár. Ezúttal hiába kerestem, ezért átmentem a hídon, és elindultam a kis ág mentén a sziget csúcsa felé.
A vörösbegy hazai állománya ősszel dél felé indul, a kis számban itthon maradókhoz észak felől érkezettek csatlakoznak. Parkokban, kertekben bárhol felbukkanhatnak, látogatják az etetőt is, ha ott nekik való eleséget találnak.
Egy benzinkútnál kellett találkoznunk Andris fiamékkal, de mivel mi Fábián Attilával és Leventével korábban érkeztünk, alkalmam volt kicsit körülnézni. Az első hang, amit meghallottam, egy búbos pacsirta hívogatója volt; párjával együtt a füves részen szaladgáltak.
Mókust már többször is láttam Farkasréten, hol a fákon, hol pedig a földön, a sírok között keresgélőt. Megszokták az embereket, azt, hogy senki sem bántja őket, előfordult, hogy néhány méternyire ugráltak el előttem. Legutóbb a közeli kőrisfáról ereszkedett le egy, mókusszokás szerint fejjel előre. Amikor a földre ugrott, rám pillantott, de fekete gyöngyszemeiben nem bujkált félelem, legfeljebb kíváncsiság.
A korábbi években megszoktuk, hogy augusztus 20-a után megenyhül, kora ősziesre fordul az idő, idén azonban éppen megfordítva, igazi kánikula köszöntött be az ünnepet követően.
