Rózsásné Kubányi Andrea

Kenéz Erzsébet Enikő irgalmas nővér -„Kicsi gyerekkoromtól kezdve megkaptam azt a kegyelmet az Úristentől, hogy egészen az övé akarok lenni. Kilencéves koromban az Isten rabjait olvastam Gárdonyi Gézától, és Szent Margit élete is nagyon vonzott. Tízéves koromban láttam először szerzetes nővért, amikor Zsámbékra mentem a keresztes nővérekhez polgári iskolába. Egy évvel később a Lisieux-i Szent Teréz élete című könyv került a kezembe, attól kezdve ő volt a példaképem. Próbáltam a nyomdokában járni, és ezt nagyon komolyan gondoltam. Tudtam, hogy az Úr Krisztus jegyese akarok lenni, de ez az én titkom volt, nem beszéltem erről senkinek” – kezdi visszaemlékezését a kilencvenegy éves Enikő nővér.

Az Isteni Megváltó Leányai szerzetesközösség ünnepe – A magyar katolikus iskolák védőszentje, Szent Gellért ünnepén emlékeztek meg közösségük alapításának 160. évfordulójáról az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációjának tagjai Budapesten, a Szent Imre-plébániatemplomban.

Nagybélteki Marianna M. Dominica domonkos rendi nővéR – „Hétéves korom körül pontosan tudtam, hogy domonkos apáca akarok lenni. Akkoriban már nem nagyon lehetett szerzetessel találkozni, de én olvastam Szent Margitról, és vonzott az ő élete. Bár édesanyám szerint nem szerettem imádkozni és engedelmeskedni, de gondoltam, akkor mi lenne az áldozat ebben, hiszen Szent Margit is áldozatot hozott a hazáért” – kezdte visszaemlékezését Nagybélteki Marianna.

Szegedy Ilona domonkos nővér – „Úgy éreztem, a szemlélődő élethez volna hivatásom. Szombathelyen éltek karmeliták, természetesnek vettem, hogy belépek hozzájuk. Többször elmentem a főnöknőhöz beszélgetni, ismerkedni. Aztán a lelkiatyám, aki dominikánus szerzetes volt, megkérdezte: nem volna-e kedvem a luxemburgi apácákhoz belépni. Először tiltakoztam, végül beleegyeztem, és 1936-ban az atya Luxemburgba írt levelére az a válasz érkezett, hogy szívesen látnak” – emlékszik vissza meghívására Szegedy Ilona nővér.

Veni Sancte egyetemistáknak – Aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Ha magunkat keressük, azt, ami kényelmünket szolgálja, akkor kigurul kezünkből az élet. Ha elfelejtkezünk magunkról, odaadjuk másoknak időnket, otthon érezzük magunkat a világban. „Péter más messiást képzelt, olyat, aki karddal, fegyverrel hozza el a békét, de Jézus lebontja ezt az emberi elképzelést. Az idők folyamán a prófétáknak is folyton igazgatniuk kellett a rábízottakat, hogy az embereknek megfelelő képük legyen Istenről” – mondta Pákozdi István egyetemi lelkész szeptember 13-án Budapesten, a Magyar Szentek templomában az egyetemisták idei Veni Sanctéjén.

Raj Rozália Engrácia irgalmas nővér – „Gyerekkoromban Léván éltem, az ottani kórházban találkoztam először a Szent Keresztről nevezett irgalmas nővérekkel. Feltűnt nekem, milyen nagy szeretettel látták el a betegeket. Fiatalkoromban nagyon szerettem énekelni, táncolni. Egy szüreti bálon, emlékszem, sokat énekeltem, egyik fiú jobban táncoltatott, mint a másik. Miután hajnalban hazamentünk, nem tudtam elaludni, az járt az eszemben, mire volt ez nekem jó? Akkor rájöttem, mennyivel szebb volt az a nővér, aki kiszolgálta a betegeket a kórházban…”

A „bizalom zarándokútja” Pécsett folytatódik – Éppen húsz évvel ezelőtt, 1989-ben, a rendszerváltás hajnalán rendezték meg – Magyarországon első ízben – Pécsett a taizéi közösség által elindított bizalom zarándokútjának soron következő találkozóját.