Rosdy Pál

Születési évszámom (1932) mutatja, a csupa fiatalokból álló szerkesztőségünk mennyire fiatalít. Történész és levéltáros diplomát szereztem annak idején a budapesti egyetemen, a teológiához is konyítok valamit és nagyon érdekelnek a keresztény közösség hírei. Hosszú életem során a boldog családi otthonban felnövekvő gyermektől a politikai rabig sok minden voltam. Életem két meghatározó eseménye azonban az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a II. vatikáni zsinat volt. Ezért is adok hálát Istennek, hogy megérhettem a rendszerváltozást és Ferenc pápát.

Egység és megosztottság (II. rész)

Szerző:

Miről tárgyalt az Egyházak Ökumenikus Tanácsa a legutóbbi, múlt év őszén megtartott ülésén a dél-koreai Puszanban? A keresztény igehirdetés és a teremtett világban való tanúságtételünk egymással mélyen összefüggő kérdéseiről, feladatairól. Tehát nemcsak a szoros értelemben vett keresztény egység ügyével, az egyház hiteles tanúságtételével foglalkoztak, hanem az emberiség legégetőbb, világméretű problémáival, a teremtett világért viselt felelősségünk és a társadalmi, gazdasági igazságosság kérdéseivel is. A tanács tagjai vallják, hogy az egység motorja a misszió és az evangelizáció, ami elválaszthatatlan az igazságosságtól és a békétől. A protestáns ökumenikus látomás szerint az egyház ugyanis nem öncél, s csupán annyiban érdekes, amennyiben Isten misszióját szolgálja. Az egyház egysége pedig elválaszthatatlan az emberek és a teremtett világ megbékélt egységétől.

Egység és megosztottság

Szerző:

(I. rész)

 

A korábbi évek kezdeményezéseinek eredményeképpen a két világháború között, 1948-ban először ült össze Amszterdamban az Egyházak Világtanácsa (EVT) vagy más néven az Egyházak Ökumenikus Tanácsa. Az alakuló gyűlésen száznegyvenhat nem katolikus keresztény egyház küldöttei vettek részt.

 

Tavaly ősszel Puszanban, Dél-Korea második legnagyobb városában tartották a világtanács tizedik találkozóját. A több mint három és fél millió lakosú metropolisban ezen a nagygyűlésen immár háromszáznegyvenöt tagegyháza volt az EVT-nek, s kilencven százalékuk képviseltette magát az eseményen. A számadatokat tekintve tehát a világtanács nagyot lépett előre a megalakulása óta eltelt több mint hatvan esztendő során.

Egy kutató gondolatai

Szerző:

A hívő emberek ismétlődő kísértése annak a keresése, hogy miként lehet a vallás igazságait természettudományos módon igazolni. Makacsul tartja magát a tévhit, hogy a természettudomány bizonyítani tudja Isten létezését, a halálon túli életet, és egyáltalán a hit igazságait. Mintha hitünk rászorulna erre a bizonyításra.

 

Kolossváry István vegyész huszonöt éves külföldi és hazai kutatómunkája után nem esik ebbe a kísértésbe. Csupán szellemi zarándokútra hívja a természettudományos műveltségű olvasót, hogy – Teilhard de Chardin segítségével is – eltűnődjön tudomány és vallás viszonyáról. A szerző gondolkodásra késztet egy olyan területen, ahol sem tagadásról, sem bizonyításról nem lehet szó.

Tavasz az egyházban

Szerző:

Karl Rahner, a nagy jezsuita teológus mondta évtizedekkel ezelőtt némelyek vigasztalására, hogy az egyház történetében is vannak változó évszakok. Pedig sokszor milyen dermedten merevnek tűnik… Ám a tél után eljön a tavasz.

 

Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy pápa interjút adjon vagy könyve jelenjen meg. Megszoktuk, hogy a katolikus egyház feje csak enciklikákban és más pápai műfajokban fejtette ki tanítását. Nem hallottunk arról, hogy bármely kérdésben tanácsot kért volna, s ha igen, kitől, és nem vetett fel megvitatásra alkalmas kérdéseket sem.

Mit hoz a február?

Szerző:

Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy a Vatikánban februárban kezdődik az új esztendő. Valójában azonban már 2013-ban elkezdődött. Például azzal, hogy – Reinhard Marx münchen–freisingi bíboros érsek szerint – tanuljuk az egyházon belüli vitakultúrát. Ez távolról sem jelenti az egyház tanításának „fellazítását” vagy „népszavazás” tárgyává tételét, csak azt, hogy a különböző lelkipásztori véleményeket meg kell hallgatni, hiszen sokféle kulturális környezetben él az egyház.

 

Ferenc pápa ugyan miért hangsúlyozná és gyakorolná a párbeszédet, ha mindenki csak ugyanazt, ugyanúgy mondja? Bergoglio bíboros mindig a nyílt véleménymondást értékelte, nem a fejbólintásokat.

A pápa személyes szentje

Szerző:

Ferenc pápa, miután egyetlen „tollvonással” szentté avatta, január 3-án, Jézus neve napján a római jezsuita templomban rendtársaival együtt misézve ünnepelte Fáber Péter francia jezsuitát (1506– 1546).

 

Ki ez a Fáber Péter, akit a pápa ennyire tisztel? A világ nem hallott róla sokat.

Békéről – szabadon

Szerző:

A világnapok korszakát éljük. Az emberiség megannyi problémájának van már saját napja. Az egyházi világnapok alkalmából pápai üzenetek szólítanak meg minket, máskor konferenciákkal igyekeznek ráirányítani a figyelmünket egy-egy fontos témára. Kérdés azonban, hogy valóban komolyan vesszük-e ezeknek a kitüntetett napoknak a mondanivalóit.

Pál Feri atya közönségdíjas

Szerző:

A Prima Primissima díj átadójának december 6-i gálaestjén a 483 jelölt közül kiválasztott tizenegy nyertest jutalmazott fejenként tizenötmillió forinttal a Csányi Sándor elnöklete alatt álló, immár második évtizedébe lépett alapítvány. Tíz kategóriában egy-egy zsűri titkos szavazással döntött.

 

Hazai egyházunk számára is nagy öröm, hogy közönségdíjban részesült Pál Ferenc atya, közismert nevén Pál Feri mentálhigiénés szakember, négy könyv szerzője, népszerű előadó, budapesti plébánoshelyettes. A közönségdíjra minden eddiginél több, összesen kétszázhetvennyolcezer szavazat érkezett.