Rátkai Balázs

A magyarországi apostoli nuncius a L’Osservatore Romano magyar nyelvű válogatásáról

Mostani lapszámunktól, vagyis az új egyházi év kezdetétől az Új Ember mellékleteként kéthetente magyar nyelvű válogatást közlünk a L’Osservatore Romano című vatikáni közéleti-kulturális napilap cikkeiből. Ebből az alkalomból beszélgettünk hazánk apostoli nunciusával, Alberto Bottari de Castello érsekkel.

– A magyar válogatás elindulása a vatikáni lap számára is jelentős esemény. Nuncius úr miben látja az Osservatore Romano jelentőségét?

– Egyetemes rálátást ad az egész világra, és nemcsak az egyházzal kapcsolatos tények, hanem a világ eseményeinek tekintetében is. Az Osservatoréból olyan hírekhez is hozzájutunk, amelyekhez egyébként nehezen férnénk hozzá más lapokból, így például a déli földteke országaival kapcsolatban.

Az örökifjak szállodája

Magyarországon számtalan wellness- és termálszálloda működik, de talán a ráckevei Kék Duna Wellness Hotel az első, amely egyértelműen az ötven év felettieket és a nyugdíjasokat célozza meg vendéglátásával és programjaival. A közelmúltban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is részt vett azon a sajtótájékoztatón, amelyet a hotel vezetősége a magyar időskorúak egészségvédelmének jegyében szervezett.

„Ma­mi, kell iz­gul­ni az év­nyi­tó­tól?” Idén el­sős kis­lá­nyom kér­dez­te ezt a múlt hé­ten az édes­any­já­tól. A kér­dés­re ugyan gyors és meg­nyug­ta­tó vá­laszt ka­pott, de ha őszin­ték aka­runk len­ni, ak­kor be­vall­juk, hogy a gyer­me­kek és a ta­ná­rok mel­lett mi, szü­lők iz­gu­lunk csak iga­zán így tan­év­kez­det ide­jén. De iz­gul­nak az új tan­év ele­jén ott is, ahol most lett ka­to­li­kus az is­ko­la, vagy ép­pen új ve­ze­tőt ka­pott az in­téz­mény. A lel­ki­is­me­re­tes szü­lők min­den­eset­re már nyá­ron meg­vá­sá­rol­tak min­dent, ami­re gyer­me­ke­ik­nek szük­sé­gük lesz, de ta­lán a leg­fon­to­sabb iz­gul­ni­va­lónk, hogy év köz­ben mű­köd­jön min­den.

Azonosíthatók lennének a székesfehérvári nemzeti emlékhely csontmaradványai?

A magyar királyok jelentős részét – Szent Istvántól Szapolyai Jánosig – és számos családtagjukat a történelem viharaiban azóta elpusztult székesfehérvári Boldogasszony-bazilikában temették el, ahol valaha a Szent Koronát is őrizték. A törökök, de legkivált osztrák és német zsoldosok a századok során kifosztották, meggyalázták és tönkretették e sírokat. Az uralkodói maradványok végül menthetetlenül összekeveredtek. A XIX. és a XX. század során több feltárás is zajlott a területen, de nem jártak megnyugtató eredménnyel. Egyetlen királyi pár csontvázát találták meg épségben 1848-ban, ennek köszönhető, hogy ma is látható III. Béla és felesége, Châtillon Anna szarkofágja, melyet Budán, a Mátyás-templomban helyeztek el. A többi királyi maradvány – főurak, főpapok csontjaival együtt – a székesfehérvári nemzeti emlékhelyen található, közös sírban. Azonosításuk, szétválogatásuk s így jelentőségükhöz méltó elhelyezésük még néhány éve is gyakorlatilag lehetetlen vállalkozásnak látszott. Egészen mostanáig. A tudomány, közelebbről az örökléstan, illetve a genomika és a technika közös fejlődésének köszönhetően talán lehetőség nyílik rá, hogy eddig nem remélt részletességgel ismerjük meg történelmünk számos nagy alakját. A téma iránt elkötelezett Kásler Miklós professzorral, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójával beszélgettünk közös reményünkről.

Hatvannyolc éves az Új Ember

Vajon mi, mai „újemberesek” el tudjuk-e képzelni, milyen lehetett ezerkilencszáznegyvenöt augusztusának elején az első lapzárta? Bár idős kollégáink szerencsére élnek, és emlékeznek a régmúlt időkre, de olyan, aki a kezdet kezdetén is jelen volt, sajnos már nincs közöttünk. Ezért csak feljegyzésekre támaszkodhatunk, és a képzeletünkkel játszva tűnődhetünk a régmúlt időkről. Biztosan voltak megbeszélések, viták, elődeink fel- és elvetettek témákat, s közben jöttek a hírek, dolgozott a nemrég megalakult szerkesztőség a Kossuth Lajos utcai szobákban. De vajon milyen lehetett a kiadóban a hangulat? És hogyan fordultak egymáshoz a kollégák, ha valamilyen helyesírási vagy tartalmi kérdés adódott szerkesztés közben? Változott-e a cikkek sora a lapleadás előtti pillanatokban? S vajon diktálták-e, vagy maguk gépelték a cikkeiket az első lapszámba író Parragi György, Radó Polikárp, Werner Alajos vagy éppen Rónay György? Kikérték-e egymás véleményét, s aztán megfogadták-e a tanácsot?