Néhány nappal ezelőtt egész Olaszország megrendült annak a csecsemőnek a történetétől, akit pár napos korában a Nápoly–Avellino szakaszon közlekedő vonat utolsó kocsijában hagytak. A kisfiút egy műanyag táskában az ülés elé rakták egy üzenettel, de úgy, hogy a vonat személyzete meg tudja találni. A hírek azután arról is szóltak, hogy kórházba kerülése után a gyermek a csecsemős nővértől Ferenc pápa tiszteletére a Francesco nevet kapta.
Hálásan köszönöm ragaszkodó szeretetüket, amellyel nagymértékben segítik hetilapunk megjelenését. Támogatásuk nagyon fontos nekünk, hiszen az Új Ember előállításának és postázásának költségei egyre magasabbak. A magunk módján egyre színvonalasabb, érdekesebb és képekben is gazdagabb tartalommal szeretnénk ezt meghálálni.
Ismét az év azon időszakához érkeztünk, amikor lehetőségünk nyílik adónk egy százalékával támogatni az egyházakat, illetve azokat az intézményeket és alapítványokat, amelyek a vonatkozó törvényi előírásnak megfelelnek. Sok családi és munkahelyi beszélgetésben örökzöld téma, hogy vajon a megfelelő helyre kerülnek-e adóforintjaink.
„Legyetek éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.” Bár Jézus szavai a végítéletre vonatkoznak, hányszor gondolunk rájuk úgy, mintha a saját halálunk órájáról szólnának. Mindig azt gondoltam, jó az embernek, hogy nem tudja, mikor és hogyan hal meg, mert az életét görcsössé, zavarttá tenné a visszaszámlálás és az elmúlástól való állandó félelem. Éppen eleget rettegünk mi e nélkül is magunk és szeretteink miatt. Aztán vannak olyan tragikus pillanatok, amikor az orvos, tudásának, tapasztalatának köszönhetően és a betegség fajtája, a kórokozó agresszivitása, valamint a beteg állapota alapján meg tudja mondani, hogy nagyjából mennyi, milyen kevés idő lehet hátra. Hogyan is beszélhet erről, aki nem élte át, milyen nehezen elviselhető súly és hatalmas kereszt ez annak, aki megkapja?
Mindannyian új lelkesedést, új reményt és lehetőségeket várunk az új évtől. Szeretnénk jobban, tartalmasabban élni, várjuk a jó találkozásokat, azt, hogy megoldódik az életünk, vagy éppen rátalálunk a célunkra, amelyet évek óta keresünk, és persze abban is bízunk, hogy a szűkös esztendőknek is vége szakad.
Amikor új lendülettel kezdünk a 2014-es esztendőnek, nem szabad elfelejtenünk, hogy hol is hagytuk abba az előző év végén. Ferenc pápa a következő évekre szóló apostoli buzdításának híre már decemberben eljutott Magyarországra. A pápai körlevelet reményeink szerint az idei év elején már magyarul is olvashatjuk. A szentatya reményt adó gondolatai a családok, a szegények és a misszió felé fordítják a tekintetünket. Evangelii gaudium kezdetű enciklikájában nem megoldásokat vagy kész cselekvési tervet ad, hanem a Lélek tüzét akarja felszítani bennünk, hogy azután képesek legyünk valóban keresztény ember módjára élni a világban. Ugyancsak tavaly történt, hogy a pápa a püspöki szinódus 2014. évi októberi rendkívüli ülésszakának főrelátorává Erdő Péter bíborost nevezte ki. A szinódus témája a családpasztoráció lesz, amely valóban a reményt és a jövőt jelentheti egyházunk és az egész emberiség számára. Az idei évben az Új Ember hasábjain is szeretnénk a családokra figyelni, ezért a centenáriumát ünneplő Schönstatt családmozgalom tagjaival és tevékenységével gyakrabban találkozhatnak majd olvasóink.
Megváltónk, szabadítónk született! A gyermek születése családjaink legnagyobb ünnepe, az Istengyermek kétezer évvel ezelőtti születése pedig mindannyiunk reménye. De karácsonykor az örvendezés közben arra is gondolnunk kell, hogy személyesen engem milyen bűneimtől váltott meg, milyen bilincsekből old fel Krisztus. Az Új Ember ünnepi összevont számában erről, a szabadulásainkról szólunk.
Róma város lakói hosszú évszázadokon keresztül megfeledkeztek a katakombák létezéséről. Ezért is fontos, hogy a kutatók a XXI. századi technika segítségével a lehető legtöbbet derítsék ki a történetükről, és korszerűen mutassák be azokat a zarándokoknak és az érdeklődőknek. Az Örök Város számos katakombája közül manapság ismét a Szent Priscilla-katakombára irányul a legnagyobb figyelem, hiszen elkészült az a számítógépes feldolgozás, amely három dimenzióban teszi lehetővé a virtuális sétát ebben a talán kevésbé ismert, igen régi folyosórendszerben, amelyet temetkezésre használtak.
A vulkáni tufába vájt kora keresztény temetkezőhelyek neve valószínűleg a verem jelentésű kümbai görög szóból ered. Először a Via Appia mentén lévő, Szent Sebestyénről elnevezett temetkezési hely környékét hívták kata kümbasznak, magyarul: verem melletti helynek. A feledés homályából egy baleset szabadította ki e szent helyeket. A vértanúk sírját ugyanis csak azután kezdték el kutatni, hogy 1587-ben homokot bányászó munkások zuhantak a Szent Priscilla-katakomba járatába. Az első feltárásokat Antonio Bosio régész végezte, aki egyébként Néri Szent Fülöp tanítványa volt. Első kutatási eredményeiről éppen a szent által létrehozott oratóriumban számolt be.
Advent kezdetén elgondolkodhatunk, vajon miért kezdjük mi, hívő emberek a naptári évtől eltérően az esztendőt. A magam válasza, hogy a hagyományon túl nekünk a társadalom rendje mellett az Isten rendjére is figyelnünk kell. A most befejeződött hit éve is erre utalt, és abban segített, hogy felfedezzük hitünk kincseit és erejét.
