Tizenkét évvel az első kötet megjelenése után talán már nem kell bemutatnunk ezt a liturgikus kis könyvecskét, amely havonta más-más színű borítóval és azon valamely művészeti alkotás képével kerül a katolikus hívek kezébe. Az induláskor, 2002 szeptemberében – Papp Tamás korábbi főszerkesztő kezdeményezésére – francia példa nyomán Fábián Attila kollégám tervezte a kiadványt, amely rövid idő alatt hívek és papok kedvelt elmélkedő könyvévé vált.
Alessandro Florenzi, az AS Roma huszonhárom éves középpályása Rómában született, fiatal, tehetséges focista. Végigjárta a korosztályos csapatokat, három évvel ezelőtt mutatkozott be az első osztályban, de csak tavaly lett biztos csapattag. Nem tudni, milyen régi római ősökre vezeti vissza felmenőit a Florenzi család, de hogy a fiatal labdarúgó ugyanúgy tiszteli az ősöket és a családot, mint a hetedíziglen római polgárok, az most vasárnap az egész világ számára nyilvánvalóvá vált.
Az idén hetvenedik évébe lépett Új Ember hetilap szerkesztőségének van egy tagja, aki írásaival, verseivel, rádiós és televíziós munkáival az elmúlt évtizedek során, azt hiszem, személyes ismerőse lett nemcsak a katolikusoknak, hanem a kultúrára fogékony, hazájukat szerető, az irodalomért, a történelemért vagy éppen Rómáért rajongó magyaroknak.
Örömfocit játszottak a békéért
Argentin főszereplői voltak szeptember 1-jén a Római Olimpiai Stadionban megrendezett „Meccs a békéért” elnevezésű kezdeményezésnek. Egyikük Ferenc pápa, az ő javaslatára jött létre a mérkőzés, másikuk pedig Javier Zanetti, az Internazionale csapatának egykori játékosa, aki alapítványával megszervezte ezt az egyedülálló sporteseményt. A meccs előtt a szentatya a VI. Pál teremben találkozott a szervezőkkel és a játékosokkal, és a következő üzenetet intézte hozzájuk: „Testvérként tárjátok ki szíveteket egymásnak! Ez az élet egyik titka, és a sport legmélyebb és leghitelesebb dimenziója.” Ferenc pápa egyébként videoüzenetben is köszöntötte a résztvevőket és a közönséget, s a béke jelképének nevezte a különböző vallású játékosok barátságos mérkőzését.
A katolikus pedagógia küldetéséről Egerben
Főegyházmegyei tanévnyitót tartottak augusztus 26-án az egri bazilikában. A rendezvényre az Egri főegyházmegye köznevelési intézményeinek pedagógusai és lelkipásztorai kaptak meghívást. A jászberényi Nagyboldogasszony Kéttannyelvű Katolikus Általános Iskola, Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium kórusa énekkel invitálta a bazilikába a tanévnyitó meghívottjait, majd Juhász Ferenc, az Egri Főegyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának (EKIF) elnöke köszöntötte az egyházi fenntartású oktatási és nevelési intézmények pedagógusait, vagy, ahogyan ő fogalmazott, „azt az együttest, amely a következő tíz hónap koncertjét tartja majd”.
Soltész Miklós államtitkár, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának vezetője előadása elején kiemelte: nehéz a tanárok, a nevelők munkája, de bármilyen nehézségeket görget is eléjük az élet, mindig vissza kell térni a szeretethez, Jézus Krisztus tanításához.
Történelmi séta a Földközi-tenger partvidékén
A Szentföld nekünk Jézus földjét jelenti. Az ő emlékét keresi minden zarándok Galileától Jeruzsálemig, vagy éppen visszafelé. Ám vannak olyan helyek ezen a kis földdarabon, amelyek az evangéliumok beszámolói szerint nem őrzik Megváltónk lábnyomát, legalábbis nem tesznek említést arról, hogy járt volna arra. Mégis, ha e helyek kimaradnának zarándoklatunk programjából, akkor nem lenne teljes a kép, amelyet e vidék történetéről és az itt élő emberekről alkothatunk. Ezért szentföldi utunk végén egy ókori kikötővárost, egy tengerparti mészkőbarlangot, a keresztesek lovagvárát és egy igazi arab bazárt kerestünk fel.
A Földközi-tenger partvidékén Caesarea városát a zseniális építő és féktelen uralkodó, Nagy Heródes építtette ki az akkori világ Las Vegasává, majd amikor Krisztus előtt 9-ben elkészült, hódolata és politikai éleslátása jeleként Augustus császárról nevezte el. Mély vizű tengeri kikötőre volt szüksége, amely Alexandria riválisává válhat. Ez a hely már a Krisztus előtti IV. században is lakott volt. A föníciaiak kikötőt építettek ide, melyet az ókori szerzők általában Sepphoris néven emlegettek. Heródes új városában a tengerészek a partra szállást követően megkapták a fizetségüket, amit rögtön ételre-italra válthattak a mozgalmas parti vendéglőkben. S amint csillapították éhségüket, új élvezetek után néztek a hetairák szállásain és a „játékbarlangokban”.
A múlt hétvégén a budapesti Örmény Katolikus Lelkészségen tartott vizitációt Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek. Fülöp Ákos plébános az Új Ember kérdésére elmondta, hogy a kis közösség életében nagy jelentőségű ez a látogatás, hiszen egyfelől megerősíti hitükben a hagyományaikhoz ragaszkodó örmény rítusú híveket, másfelől pedig felhívja a figyelmét azoknak, akik esetleg örmény ősökkel és múlttal rendelkeznek, de már nem tartoznak a közösséghez, hogy érdemes visszatérni a gyökereikhez.
Beszélgetés Soltész Miklós új egyházügyi államtitkárral
Az új kormányban Soltész Miklós lett az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár. Az ötvenegy éves politikussal, négygyermekes családapával, aki eddig a szociális és családügyért felelős államtitkárként dolgozott, a rá váró munkákról és az eddig elért eredményekről beszélgettünk. Először arról kérdeztük, milyen gondolatokkal veszi át új feladatkörét.
– Nagyon tetszik nekem Ferenc pápa egyik mondata, amelyben arról beszél, hogy szeretné, ha a püspökök és papok birkaszagúak lennének. Vagyis ha megtalálnák a helyüket a közösségekben, az emberek között. Én ezt kiterjeszteném ránk, hívekre, laikusokra is. Szeretném, ha az egyház életét, az évezredek óta meglevő erkölcsiséget közelebb vihetnénk azokhoz az emberekhez, akik keresnek, vagy akik nem hívők, de ezeket az értékeket el tudják fogadni.
