A pápaválasztó bíborosok

Képes összeállításunk az Új Ember mellékletében

Különleges, történelmi napokat élünk. Tudjuk ezt mi, katolikusok, de sejtik, érzik a nem vallásos emberek is. A világ Rómára, a búcsúzó XVI. Benedek pápára figyel. Az újságírók a jövendő pápa személyét érintő találgatásokkal várják a konklávé kezdetét. Sokáig már nem kell várni, a szentatya döntése alapján a bíborosok közös akarattal előbbre hozhatják a pápaválasztás időpontját.

Azt gondolom, a találgatások, a fogadások világa nem lehet a miénk, ugyanakkor természetes, hogy minden katolikus embert érdekel, ki lesz az új egyházfő, akit az arra hivatott bíborosi testület választ ki. A korrekt tájékoztatás jegyében az Új Ember e heti lapszámának mellékletében – egyedülálló kezdeményezésként – bemutatjuk olvasóinknak a konklávéra készülő bíborosokat. Közöljük a pápaválasztók fényképét és a személyüket érintő legfontosabb információkat.

Pápaság a hit jegyében

 

Erdő Péter bíboros gondolatai XVI. Benedekről

 

A múlt vasárnap este a Szent István-bazilikában a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Erdő Péter bíboros vezetésével szentmisében adott hálát XVI. Benedek pápa főpapi szolgálatáért. Magyarország prímását a közelgő konklávéra való utazása előtt a szentatya tanításáról és munkájának gyümölcseiről kérdeztük.

– XVI. Benedek pápa közel nyolcéves Péter-utódi szolgálata a Gondviselés ajándéka volt az egyház és az emberiség számára. Azokban az években, amikor olyan nehéz volt eligazodni akár a hitünk tartalmában is, amikor olyan sokan megfeledkeztek arról, hogy a hit nem csupán érzés, hanem valódi igazságtartalma van, Benedek pápa egész munkássága a tiszta tanítás világos hangsúlyozásával válasz volt a kornak ezekre a szükségleteire és kihívására. A hit évének meghirdetése világosan tanúsítja ezt. A hit jegyében indult és a hit jegyében búcsúzik ez a pápaság.


Három nagy enciklikája ugyancsak az alapvető kérdésekről szól, amelyekre az egész hitünk épül. A szeretet, a remény, a hit és az igazság, illetve a szeretet és az igazság viszonya… Megnyilatkozásai, szentbeszédei, levelei ezt a képet erősítik és finomítják. Mindvégig egyértelmű volt az a törekvése, hogy az egyház hitét, a biztos, a Krisztusig viszszanyúló hagyományból táplálkozó hitét adja tovább a mai embernek. Nagyon magas szintű, intellektuális problémákat is megválaszolt. – II. János Pált utazó pápaként ismerte a világ, de utódja is számos országot felkeresett. XVI. Benedek lelkipásztori látogatásainak mi a jelentőségük?

– Nagyon tiszteletreméltó volt az, hogy idős kora ellenére folytatta elődje apostoli útjait, és ahogy haladtak előre az évek, nem egyre kevesebbet, de egyre többet utazott. A három nagy világifjúsági találkozó – Köln, Sydney és legutóbb Madrid – olyan karizmatikus esemény volt, amely szinte az egész egyháznak és a pápaságnak a helyzetét jelképesen ábrázolta. Madridban négymillió ember jött össze, több mint amennyit vártak. Voltak rendzavarások is, a vihar pedig majdnem felforgatta a liturgikus berendezést. Végül is lecsendesedett az idő, s a kegyelem katarzisát élték át a résztvevők. Utána évekig táplálkoztak ebből a világiak, fiatalok és idősek, a papok és püspökök is, és megint csak megtörtént, hogy több fiatal itt kapott papi vagy szerzetesi hivatást. Nem csupán pillanatnyi benyomásokat közvetített hát ez a találkozó, hanem tartós, életre szóló erőt sugárzott.


– Bár Magyarországon sajnos nem köszönthettük személyesen a szentatyát, zarándokként sokan találkozhattunk vele Rómában. Nekünk, magyaroknak mit adott ez a pápaság? 
– Benedek pápának Magyarországhoz, a magyar egyházhoz való viszonya is nagyon értékes és bensőséges volt. Tudta, hol van Magyarország, nem kellett megmutatni neki a térképen Budapestet, ismerte a történelmünket, a magyarországi embereknek a lélektani és külső helyzetét is. A szeretet nyilatkozott meg abban, hogy elrendelte Salkaházi Sárának és Meszlényi Zoltán püspöknek a boldoggá avatását. Az sem véletlen, hogy két határon túli vértanú püspököt is az ő rendeletére avattak boldoggá: Scheffler Jánost és Bogdánffy Szilárdot. De ő az, aki gyönyörű levélben fordult hozzánk Árpád-házi Szent Erzsébet születésének évfordulóján is. Ugyanakkor az európai püspököknek is írt ebben a tárgyban, és nagyon fontosnak tartotta azt az üzenetet, amelyet Szent Erzsébet példája hordoz. Ad limina látogatásunkon az egész püspöki kart fogadta, de fogadott minket külön-külön is, és megrendítő volt, hogy milyen jól ismeri a körülményeinket, azt a helyzetet, amiben lelkipásztorként helyt kell állnunk. És bátorított minket, s azt hiszem, pontosan azt tette velünk, magyar püspökökkel is, ami Szent Péternek a küldetése is volt: hogy megerősítse testvéreit a hitben, így az egyházba vetett hitben és a hívő optimizmusban is.

– Mit tart a legfontosabbnak XVI. Benedek pápa tanításában? – Fontos tanúságtétele volt az is, hogy újra és újra fölhívta a figyelmet a központi kérdésekre, tehát a hangsúlyokat érdemes figyelni a tanításában és a munkásságában. Nem véletlen, hogy pápaként sem hagyta abba a hittudósi munkát, hanem háromkötetes könyvet adott ki a Názáreti Jézusról. Mert sokféle téma lehet a hitben, de központi kérdés csak egy van: Jézus Krisztus, mert ezen áll vagy bukik az egész kereszténység. A reményünk forrása nem valamilyen elmélet vagy filozófiai következtetés, hanem Jézus Krisztus személye és a vele való kapcsolat. Az egész új evangelizáció tulajdonképpen erről szól: kapcsolatba kell hoznunk az embereket Jézus Krisztussal. Ez a cél nem csupán valami elméletnek a terjesztése. Azt hiszem, Benedek pápa olyan hangsúlyokat helyezett el, amelyek hosszú időre eligazítanak. Köztük az, hogy teológiai gondolkodásunknak és lelkipásztori munkánknak a lényegre kell irányulnia. Számos részletben lehetnek esztétikai élmények, gyönyörűségek, de a lényegnek a hangsúlyozása a mai kor parancsa. A szinódusok tematikája is nagyon figyelemreméltó volt. Benedek pápa folytatta, megtartotta az elődje által meghirdetett szinódust, majd az isteni igéről volt egy nagy szinódus, amely pápaságának szép mozzanata volt, hiszen a hit tárgya az Isten igéje. Istennek hisszük el azt, ami a hitünk igazsága, és e tekintetben a szinódus utáni apostoli buzdítás is maradandó dokumentuma annak, hogyan tudta ő egyrészt serkenteni és segíteni a püspököket, a világegyházat abban, hogy megfogalmazza a hitét, másrészt pedig pápai tekintéllyel összefoglalni és erővel továbbadni azt.

– Mit tett Benedek pápa a keresztények egységéért és a vallásközi párbeszédért? – A német kultúrkörből érkező pápának az ökumenizmus kérdése különösen is a szívügye volt. Ugyanígy a szenttel, a liturgia, a liturgikus tér szent voltával való szoros kapcsolata is. Ez utóbbi mélyebb, részletesebb kommunikációt segített elő az ortodox világgal is. Az ő pápasága alatt elmélyült annak fölismerése, hogy katolikus és ortodox körökben ugyanazokért az erkölcsi és társadalmi értékekért dolgozunk, és e téren akkor is együtt tudunk működni, ha a teljes hitbeli vagy egyházi kommunió még nem is alakul ki. A nyitottság éreztette hatását az állami vezetőkkel való kapcsolatában is. Nagyon értékes következményei maradtak például angliai vagy németországi látogatásának, de másutt is nagy szeretettel fogadták. Azt hiszem, magasra tette a mércét, mert sok olyan iránymutatást adott, amelynek tovább kell érlelődnie az egyház életében.

– Benedek pápa mivel alapozta meg a következő szentatyának a tevékenységét, illetve az egyház jövőjét? – A hit évének meghirdetése olyan cselekedet volt, amely időben túlmutat Benedek pápa pontifikátusának határain, és ő ebben az összefüggésben hangsúlyozta, hogy a hit tartalmát tartsuk fontosnak, ismerjük meg. Ez az üzenete maradandó. A hívő embernek is külön erőfeszítésre van szüksége, hogy egzisztenciálisan és intellektuálisan egyaránt számot adjon hitéről. Visszatérünk a korábbi kérdésfeltevéshez: hogyan tudjuk átadni Krisztus hitét és szeretetét a világban? Úgy, hogy valóban föltesszük a hit alapkérdéseit, és tudatosan, radikálisan azt is megkérdezzük magunktól, miért fogadom el a hitet. Tehát számot kell adnunk mindenkinek, aki kérdez minket reménységünk okáról.

Mihez van joga az újszülöttnek?

A hét kérdése

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház főportája előtt elhelyezett csecsemőmentő inkubátorban a napokban egy 3150 gramm súlyú újszülött kisfiút találtak. A baba egészséges, életfunkciói jól működnek. Ő a tizedik csecsemő, akinek az életét megmentette az inkubátor, amelyet 2001-ben helyeztek el az intézmény bejáratánál. Egy európai uniós tanulmány szerint – melynek egyik szerzője Herczog Mária szociológus – a Magyarországon működő inkubátorok gyermek- és nőellenesek. Csiba Gábort, a miskolci kórház főigazgató főorvosát ezekről a vádakról kérdeztük.

Közösen kell szembenéznünk a kor kihívásaival

Bölcskei Gusztáv református püspök a keresztény felekezetek párbeszédéről

Püspök úr, hol tart ma az ökumenikus együttműködés reformátusok és katolikusok között?

– Éppen az őszi zsinatunk ülésén emlékeztünk meg az ötven évvel ezelőtt megnyílt II. vatikáni zsinatról, amely nem egyszerűen a katolikus egyház belügye volt. Sok protestáns megfigyelő vett részt a munkájában, s a kor legjelentősebb protestáns teológusaiként szinte pontról pontra követték és értékelték a zsinati határozatokat. A II. vatikánum olyan határkő volt az ökumenikus mozgalom melletti elkötelezettségben, amely után már nem lehet úgy tenni, mintha nem történt volna meg. Az ökumené történetében voltak intenzív korszakok, amikor a teológiai párbeszéd volt hangsúlyos, gondolok itt azokra a tanulmányokra, amelyek a keresztség, az Eucharisztia és az egyházi tisztség kérdéséről születtek. Kiemelkedik közülük a megigazulástanról szóló 1999-es augsburgi megegyezés a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán között.

Sok kérdésben sikerült meghaladni a régi ellentéteket, ugyanakkor azt is megmutatta ez az időszak, hogy vannak bizonyos határpontok, amikor azt mondják a felek a dialógusban, hogy ezen az úton most nem tudunk közösen továbbmenni.

Mit tehetünk a doni hősök emlékének megőrzéséért?

A hét kérdése

Hetvenedik évfordulója alkalmából ezekben a napokban emlékezünk meg a doni áttörésről. Magyar katonáink életáldozata történelmünk fontos része. Hende Csaba honvédelmi minisztert arról kérdeztük, hogy a katonasírok gondozásán túl mit tehet Magyarország a hősök emlékének megőrzéséért.

– Ez az év a doni áttörésre való emlékezésen túl is bővelkedik történelmi évfordulókban. Számos különböző rendezvénnyel készülünk az egyes események méltó megünneplésére, felelevenítésére. A legtöbb, amit a hősök emlékezetének megőrzéséért tehetünk, az, ha megismerjük a múltat, megértjük és átéljük azoknak a magyar katonáknak a történetét, akikre egy lehetetlen feladatot bíztak, de – és ezt sem szabad elfelejtenünk – súlyos veszteségek árán végül kitörtek az oroszok szorításából.

Kedves Olvasóink!

Mértékadó című újságunkat e héttől négy oldallal kibővítettük, így a tévé- és rádióműsorok mellett a kultúra gazdag kínálata is helyet kap a lapban.
Az Új Emberben most induló Országjáró rovatunkban pedig hetente négy egyházmegye életéről olvashatnak. Célunk, hogy az ország minden plébániáján érezzék a katolikusok, hogy az Új Ember hozzájuk és róluk szól.

Esztergom: ahol múlt és jelen összeér

Esztergom, egykor Magyarország fővárosa, majd a prímások városa, egyházi központ, Európa harmadik legnagyobb templomának otthona. A várhegyen álló számtalan magyar és katolikus emlékkel nekünk sokkal többet jelent ez a hely, mint egyszerűen egy szebb napokat látott kisváros. A jelenről kérdeztük a város múltját kitűnően ismerő tudós szakembereket: az Esztergomi Vármúzeum igazgatóját, Rezi Kató Gábort és Koditek Pált, a Cathedralis Tours igazgatóját, a múzeum idegenvezetőjét. Az esztergomi várban született Szent István király, de nekünk, katolikusoknak mi mindenről mesélnek még ezek a falak?

B. ú. é. K.

Bízzuk újra életünket Krisztusra: így hangzik a keresztények B. ú. é. K. köszöntése december végén, január elején. Talán ez a legnagyobb feladatunk és az egyetlen reményünk: hittel rábízni magunkat. De gondoljunk bele, milyen nehéz elszakadni attól a gondolkodástól, hogy én formálom a sorsom, saját erőmmel alakítom a karrieremet, gondoskodom magamról, a családomról. Az erős és egészséges ember kultuszát hirdetik a reklámok is, a magabiztosan mosolygó emberét, akinek nem kell segítség, mert megáll a maga lábán. Mindannyian szeretnénk egy kicsit ilyen erősnek látszani, és elrejteni mások elől esendőségünket.