Mulatságos véletlen, hogy éppen Ernő-napot követően kaptuk meg Wittenbergből, ottani szakmai barátainktól a Wittenberg-Forschungen (Wittenbergi kutatások) című impozáns sorozat negyedik kötetét, az „Ernő-ági Wittenbergről”.
A véletlen úgy hozta, hogy éppen Holländer Margit feljegyzéseinek elolvasását követően találkoztam egy hírrel az interneten: Éva Fahidi, egy napjainkban már kilencvenkét éves, ugyancsak a holokauszt iszonyatát túlélt hölgy azt tervezte, hogy Bécsben, a Volkstheater színpadán november 9-én este eltáncolja saját történetét.
A Szabó Magda-rajongók s az írónő életművének kutatói egyaránt értékes ajándékot kaptak ezzel a két, egymástól el nem választható ikerkötettel. Amelyek nem csupán változatos, az olvasó figyelmét folyamatosan vonzani tudó posztumusz művek, de egyszersmind a leplezetlen őszinteség, a kendőzetlen igazságok könyvei is. És – mindenekelőtt és – felett – a szereleméi.
Döbbenetes kötetet tett közkinccsé a Typotex Kiadó, amelynek munkatársai naprakészen ismerik a világ könyvpiacának nem-bestseller, mégis-sikerlistás típusú könyveit.
Most, 2017 első adventi vasárnapján, amikor éppen mandulalisztből, olvasztott biocsokiból, reszelt narancshéjból és őrölt vaníliából készítek egészséges mikulási meglepetést unokáimnak, az egyre finomabb illatot árasztó sütőt őrizgetve 1908 és 1912 közötti, tehát 109 és 105 éve papírra vetett adventi, illetve egy esetben csak adventhez közeli leveleket olvasgatok.
A Szép Ernő válogatott szerelmei című kamaraprodukció, a Rózsavölgyi Szalon egyik új, máris nagyon sikeres bemutatója nem egykönnyen behatárolható műfajú; a legpontosabb meghatározás talán ez lehetne: életjáték.
