Ősbemutató helyszíne volt múlt szombat este a máriaremetei kisbazilika parkja. A Művészek a templomért sorozat keretében a népi kultúra életképességét, közösségformáló erejét bizonyító ének- és táncművészek adták elő az énekmondó Tolcsvay Béla és az író Béres Melinda Az Ég Ígérő Fa című kétrészes táncos daljátékát.
Könnyen lehet, hogy rövidesen zarándokhellyé válik a miskolci minoriták Nagyboldogasszony-temploma. Egy család adományából valósulhatott meg itt az Isteni Irgalmasság oltára, amelyet a jobb oldalhajó Szent József-kápolnájában emeltek a napokban. Bogdan Adamczyk plébános és a képviselő-testület még II. János Pál boldoggá avatásakor határozta el, hogy „oltárrá szervezik”, egy helyen teszik láthatóvá a hívek számára a templom Szent Fausztina-ereklyéjét, az Irgalmas Jézus és a szent életű lengyel pápa képét.
Mélyen gyökerező mitológia, régi gazdagság, birodalomépítő uralkodók, a keresztény Európát védő, törökgyűrő hőstettek, rémtörténetek… – párját ritkítóan viharos és izgalmas történelem. Hiába. Határainkon túl mindez „kevésnek” vagy észrevétlennek bizonyult. Még a „Nyugat” részéről oly sokat emlegetett egzotikum sem sokat segített. A nemzetközi zeneirodalom bizony nincs tele magyar vonatkozású alkotásokkal.
„Lábunk együtt járjon. Kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon. Bensőnk együtt érezzen. Elménk gondolata egy legyen. Fülünk együtt figyeljen a csöndességre. Szemünk egymásra nézzen és tekintetünk összeforrjon. Ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” A Kindelmann-né Szántó Erzsébet (1913–1985) lelki naplójában leírt, Krisztus által kért ima szellemében augusztus 1. és 8. között Budapesten rendezték meg a IV. Nemzetközi Szeretetláng Kongresszust, amelyre tíz országból érkeztek vendégek.
Életem nem önálló érték, csak amennyiben Neki használhat még. Ha igen, Ő fenntartja, ha nem kívánja megtartani, az annak a jele, hogy már nem kívánja szolgálatomat. Tényszerű egyszerűséggel megfogalmazott vallomás. Őszinte, teljes önátadást közvetítő szavak, melyeket a vértanúság hitelesített… Múlt vasárnap a Szatmári egyházmegye búcsúnapján, Jézus Szíve ünnepén a székesegyház előtti téren bemutatott szertartás keretében a boldogok sorába emelték Scheffler János szatmári püspököt, aki 1952. december 6-án a rettegett jilavai börtönben hunyt el.
A család éve programhoz kapcsolódva indított pályázatot Tavaszy Noémi festő-grafikusművész, aki 2007-ben, nyolcvanadik születésnapján alapította meg a Tavaszy Művészeti Díjat férje, Tavaszy Sándor író, költő, műfordító emlékére. A művész szűkebb pátriáját érintő két fővárosi iskolának szól a kiírás.
„A művészet az ember legjobb képességeiről szól: a Hitről, a Reményről, a Szeretetről, a Szépségről, az Imáról… Vagy arról, amiről ábrándozunk, amiben reménykedünk… A művészben az emberiség szellemi ösztöne működik. Az alkotás pedig az örökkévalóhoz, az emelkedetthez és a Mindenhatóhoz törekvő ember megnyilatkozása, gyakran a költő személyes bűnei ellenére. (…) Olyan a művészet, mint egy szerelmi vallomás. Annak tudatosítása, hogy függünk másoktól. Beismerő vallomás. Az élet valódi értelmét tükröző tudattalan – Szeretet és Áldozat.”
„Mi ez az egész? A Közös Pont sátor dolgozói egy keresztény fiatalokból álló csapat, akik nyitottak arra, hogy Magyarország ifjúsági fesztiváljain az életről, világról, egyházról, az anyagon túli világról: az Atyáról mint alkotóról, Jézus Krisztusról mint értünk szenvedőről és a Szentlélekről szóljanak. Szeretünk zenélni, rajzolni, imádkozni, táncolni, beszélgetni, sportolni, meg minden egyebet, amit amúgy mindenki más is csinálni szokott.
