Máté-Tóth András

Parallax

Az emberi félelmek közül az egyik legszörnyűbb a lelepleződéstől való félelem. Nem csupán az elkövetett bűnök miatt, hanem minden miatt, ami, ha kitudódik, ha a lepel lehull róla, akkor az ember pőrén áll, teljes kiszolgáltatottságban. A lelepleződés önmagában is félelmetes, anélkül is, hogy a kitudódott vétek miatti büntetés bekövetkezne. Alighanem a védtelenség miatt. Ezért vágyik az ember arra, hogy lehessenek titkai, a nyilvánosság elől elfedett dolgai, hogy ne legyen védtelen. Az emberi személy igényli a szemérmet. Felöltözik, hogy ne lehessen azonosítható a puszta testével. Nem mond ki mindent, amit gondol, hogy fenntartsa dilemmái számára a töprengés, sőt a szemlélődés terét. Nem nevez meg tüstént, mert engedi a látvány árnyalatait érvényesülni.

Parallax

A húsvéti ünnepek záróakkordja a locsolkodás, melynek során a férfiak illatos vizet locsolnak nőismerőseikre, általában mondókával kísérve a cselekményt. A néprajzi kutatások számos népi hagyományt és játékot tártak fel, melyekben tombol a jókedv, huncutság, ötletesség. A locsolkodás szokásának értelmezésekor Bálint Sándor néprajztudós, a legszögedibb szögedi, ismert könyvében, melyben a karácsonyi, húsvéti és pünkösdi népszokásokat elemzi, azt írja:

„Az öntözés kétségtelenül a tavaszi lustratio egyik erotikus célzatú változata, amelynek eredete még nem egészen tisztázott. Mindenesetre keresztény hagyományok is szövődnek bele, hiszen hajdan a vízbemerítéssel, leöntéssel történő keresztelés húsvét táján volt. Amikor az egyház már az esztendő bármelyik napján keresztelt, az ősi gyakorlatot a nép tartotta fönn, alkalmazván a maga sajátos szemlélete és igényei szerint.”

Parallax

Egy friss felmérés szerint a magyarok elsősorban azt szeretnék, ha az új pápa bölcs lenne. Az elkötelezett katolikus válaszadóknál a bölcsességhez társuló érték még az imádságos lelkület.

A vallás világában a bölcsesség a szenttel való érdemi, elmélyült kapcsolatból forrásozik. A bölcsesség kezdete az Úr félelme, olvassuk a Bibliában.

A bölcsességgel ugyan nem áll szemben, tőle mégis sokan megkülönböztetik a tudást, a tudományt. A bölcsnek nem az a legfőbb jellegzetessége, hogy tárgyi ismeretei gazdagok, hogy literátus ember, akinek szemeit az olvasás edzette és próbálta. A bölcs mögéje lát ezeknek az ismereteknek és tudásoknak. Valójában nem többet tud, hanem kevesebbet, és éppen ezáltal lényegesebbet.

Parallax

A szabadság világában bármi, ami „tilos”, korlátozza a szabadságot. A kérdés az, minden esetben fontosabb-e a szabadság. Egyáltalán nincs szándékomban a szabadság filozófiai vagy teológiai vitáiról elmélkedni. Sokkal prózaibb indokaim vannak, melyek a tiltásról való töprengésre ösztökélnek. A közelmúltban, Németországban Mohamed- karikatúrákkal tüntettek szélsőjobboldali iszlámgyűlölők egy solingeni muzulmán imaház előtt. Válaszlépésként szalafiták csoportjai összecsukták a Koránt, és helyette élesre fent kést vettek a kezükbe. Az iszlamisták és az iszlámgyűlölők csoportja között kegyetlen szolgálatot teljesítő rendőrök védték egymástól a tüntetőket, s védték magukat mindkét csoporttól. Végső soron védték a szabadságot, a szólásét és a gyülekezését. Az eseményeket taglaló sajtó természetesen tiltásokért kiált. Amint korábban Salman Rushdie sátáni versei, a dániai Mohamed-karikatúrák vagy a svájci minaretépítést tiltó népszavazás esetében, most Németországban vetett lobot a heves vita a szabadságról. Számosan követelik a szabadság korlátozását, és majdannyian tiltakoznak a törvények szigorítása ellen.

Parallax – nézetek kora

Egy időben sokat jártam a Hajós környéki sváb falvakba, és volt szerencsém megismerni néhány bortermelő családot. Amikor a pincéjükbe vezettek, jellegzetes fehér ingükben, fekete mellényükben és kalapjukban előremenve, úgy érezhettem, mintha szentélybe léptem volna, az alkotó tudás titkos birodalmába. Ahogyan ezek az öreg gazdák a borról beszéltek, svábos magyarsággal szigorúan magázva a hordóban érlelődő nedűt, abból nemcsak a borról, hanem a társadalomról is sok mindent megtanulhattam.

Az ember számára az éjszaka mindig valami veszélyeset jelentett: a fenyegetettség, a félelem és a halál jelképévé is vált. A vallási irodalom „sötét éjszaka” kifejezése egyfajta belső, lelki koncentrációra utal: a hit sötétjét, lelki szárazságot, ürességet fejez ki, amely erőteljes összeszedettséggel és Isten hiányának fájdalmával, valamint az Istenre való rászorultság kiszolgáltatottságának élményével jár. A zsoltáros ebben a kiszolgáltatottságában kiált Istenhez: „Meddig feledkezel meg rólam, Uram, mindörökre? Meddig rejted el arcodat előlem? Meddig emészti még lelkem a fájdalom és szívemet a mindennapi gond? Meddig uralkodik még rajtam az ellenség?” (Zsolt 13) Ugyanebbe a hagyományba tartozik, ahogyan Jézus könyörgött a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46)

Parallax – nézetek kora

Úton járunk mindannyian, keskeny vagy széles ösvényeken. Utunkat nyugodt békességgel folytatjuk, ha nem kell attól tartanunk, hogy eltévedünk. Akkor átadhatjuk magunkat a természet látványának, az ütemes járás ritmusának.

A vallások szent szövegei, tanítói és misztikusai szívesen alkalmazzák az út metaforáját a vándorló emberről szólva. Ábrahámot útra küldi az Úr, Egyiptomból hosszú és kanyargós út vezetett Kánaánig, Jézus útja követésére hív, tanítványai számára maga válik úttá. Ismerjük az egész Földet behálózó, nagy zarándokutakat: a Medinából Mekkába menőt, a Lumbinibe, Buddha szülővárosába tartót, vagy a kisebbeket és újabbakat Magyarországon, a márianosztrait, a Pannonhalmából Tihanyba vivőt.

Parallax – nézetek kora

A kultúrát tekinthetjük úgy, mint az ember uralkodását a természeten, mint azt a többletet, amelyet az ember tesz hozzá ahhoz, amit a teremtett világban feltalált. A kultúra azonban nem egységes, amint az ember is csak elméleti alapon mondható egyféle valóságnak. A tér és az idő koordinátáinak hálójában különféle emberek különféle kultúráit találjuk, amelyek alaptulajdonságukat tekintve szinkretisták, sohasem homogének. Amennyire vissza tudunk tekinteni az emberiség történelmének kezdetei felé, filológiai és régészeti szemhunyorgással, vándorló törzsek keveredésének folyamatait láthatjuk, és megfigyelhetjük a sajáttól eltérőhöz alkalmazkodni, a másságot a sajátba építeni tudók túlélését.