„Napsugaras” tájház Bálint Sándor emlékére

Régi adósságát törlesztette a szülőváros, amikor május 7-én megnyitotta a legszögedibb szögedi, Bálint Sándor szellemiségét megidézni hivatott Alsóvárosi Tájházat. Mint emlékezetes, a szakrális néprajz világszerte ismert tudósának szülőháza épp a centenáriumi évben, 2004-ben került kalapács – majd csákány – alá

 

Alsóváros boldog életű fiát, aki utolsó óráiban rögzítette és mutatta be a magyar népi vallásosság évszázados tárgyi és lelki örökségét, nem kímélte a kommunista diktatúra: besúgókkal vették körül, bíróság elé citálták, elítélték és nyugdíjazták, majd igyekeztek súlytalanná tenni egyetemi életművét. Csakhogy az alsóvárosi paprikás özvegyasszony fiának munkássága megkerülhetetlenné vált, és e tényt elsősorban a folklorista növekvő nemzetközi tekintélye igazolta az itthoni gáncsoskodások ellenében. Az Ünnepi Kalendárium, A szögedi nemzet; a Szeged városa; a Szeged reneszánsz kori műveltsége írójának, a szeged-alsóvárosi Havi Boldogasszony-kegyhely és a hazai búcsús kultuszok feldolgozójának gazdag gyűjteménye a Móra Ferenc Múzeum néprajzi osztályán várta a feltámadást.

Egy asszony élete…

Újabb lépés Báthory Erzsébet rehabilitációja felé – Eddig is sok mindent tudhattunk Báthory Erzsébetről: amióta a róla szóló, jobb sorsra érdemes magyar rockopera (Szakcsi-Lakatos-Csemer: A bestia) zseniális dramaturgiai csavarral fiktív szerepcserére vezette vissza a törökverő „fekete bég” özvegye, Nádasdy grófné vérfagyasztó történelmi hírnevét, több mértékadó tanulmány is kísérletet tett arra, hogy alapos kor- és dokumentumelemzésnek vesse alá a „női de Sade márki”, a „magyar Drakula” sorsáról fennmaradt tényeket.

Fennhang és hátsó szándék

Kinek árt a médiaszabályozás? – Alig tudni ugyan valamit is az új kormány médiapolitikájának részleteiről – a törvény végleges elfogadása s vele a végrehajtási rendelkezések életbe lépése őszre tolódik –, a magyarországi médiaszabályozás első híreinek hazai és európai visszhangja mégis elnémítja a focivébé vuvuzeláinak harsogását. Itthon aláírások gyűjtésébe kezdtek, a nemzetközi színtéren pedig teljes gőzzel folyik az új magyar kormány démonizálása.

Harc a nagyúrért

„Engesztelő szoboravatás” az utolsó erdélyi polihisztor emlékére Szegeden – Mi sem jellemzőbb rendszerváltásunk felemás voltára, mint hogy két évtized elteltével is találni olyan nagyjainkat, akiknek nemzetnemesítő életútja mindmáig tabutéma, művük mintegy elorozva, az alkotót feledve gyarapítja a közösséget, és ami talán ennél is vádolóbb: névtelenségre ítélve sohasem válhatnak a nemzet igazi példaképeivé. A hatvan esztendeje elhunyt Bánffy Miklós esete jól példázza mindezt.

Kulcs Chopinhez

Ismét idehaza koncertezett a legendás Rév Lívia – Zavarba ejtően beharangozott „búcsúkoncertje” után majd egy esztendővel ismét Budapesten játszott a BBC kritikusainak és a Radio France hallgatóinak kedvenc Chopin-pianistája, a Dohnányi-Bartók-féle örökség utolsó élő képviselője, az örökifjú Rév Lívia.

Isten országában nincsenek határok

Teológiai együttműködéssel a nemzetek megbékéléséért – A szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskola A pedagógia reménye – a remény pedagógiája című, a múlt év végén tartott tudományos konferenciáján első alkalommal jelentek meg az intézmény szlovákiai testvérkarául választott Rózsahegyi Katolikus Egyetem képviselői. Az egyetem Kassán működő Teológiai Karának dékánját, Anton Konecný professzort a tudományos együttműködésen túli lelki kapcsolatápolásról kérdeztük.

Bálint Sándor szellemiségével…

Valláskutató intézet alakult Szegeden – Bálint Sándor nevét viselő valláskutató intézet alakult nemrégiben Szegeden, melyet a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karával közösen működtet. – Mi vár még feldolgozásra Bálint Sándor életművéből, illetve mi az, amit szemléletéből át kell ültetni a mai tudományosságba? – kérdeztük még a mostani konferenciát megelőzően az intézet vezetőjét, Barna Gábor professzort, az egykori tanítványt, későbbi munkatársat.

Elkezdődött a Chopin jubileumi év: Chopint hallgatva

Elkezdődött a Chopin jubileumi év – Ha nem szőtte volna át szívünket a zongora hangja a búbánat ezernyiféle színárnyalatával, e francia-lengyel névről annyi minden eszünkbe juthatna! Félszáraz pezsgő, amelyet hajnalfelé kortyolnak fel úri szalonok ábrándos vendégei, kiknek a fényesre lakkozott cipőnél s kifogástalan hajtókájú frakkjuknál egyebük nem lévén, kilátástalanul merednek az előttük álló pár órára, míg éled a város, s kaleidoszkópszínei maguk közé fogadják az otthontalan bohémeket.