Balatoni (kis)világok

Könyvespolcra

 Nincs módomban eldönteni, léteznek-e a valóságban a kötet riportjaiban megszólaló személyek. Ha igen, az író ezúttal lejegyzővé lépteti vissza magát. A kötet így is remek. Ellenkező esetben zseniális írói fikcióval van dolgunk. Mindjárt héttel, plusz a kocsmai, illetve a Megértés Nyugdíjas Klub tagjainak tulajdonított anekdoták. Riporterként Podmaniczky elsőrangú módon igazodik a beszédszerűséghez. Ha ellenben a Balatoni világok mégis az író Podmaniczky alkotása, úgy bravúrosan él a karakterteremtés fogásaival.

A digitális forradalom megöli gyermekeit

Tóth Pál Paja animációs palackpostái

Rajzfilmesként kezdte, Kecskeméten. Befutása a műfaj hazai aranykorának végére esett. Ama nemzedékhez tartozik, amely még a szabadkézi rajz és a forgatókönyves történetmesélés tradícióin nevelkedett. Hisz a gondolat és a tartalom elsőségében. Rövidfilmjeit a miniatúrafestők aprólékosságával dolgozza ki. Csökönyösen harcol a virtuális káprázatok dömpingjével. A Leo és Fred, az Esti dal, az Éjszakai halászat, a Rajzfilm és A szentjánosbogarak nemi élete nemzetközileg elismert alkotója most a Szegedért Alapítvány díjazottja.

Egy visszafogott különc

Romantikus panoráma Faragó Márkkal

A harmadik Schubert-impromptu úgy hangzott, mintha egész zenekarnyi mélyvonós szólna: bőgők, csellók. A negyedik újabb felismerést tartogatott: a magas regiszterek csilingelése, e felhőtlen, játszi bécsi harangjáték éppoly tragikus érzetet kelthet, mint a gyászharangok kondulása.

A magyar Ettore

Gyimesi Kálmán köszöntése

Falstaff és Ford, Rigoletto és Biberach; Silvio és Tonio, Tiborc és Petur bán, Czillei Ulrik és Zsupán – töredéke csupán Gyimesi Kálmán óriási színpadi életművének. Zeneakadémiai diplomakoncertjén Tito Schipa állt be a fiatal bariton kedvéért A sevillai borbély szöktetés-tercettjébe. 

A nyughatatlan halhatatlan

Dokumentumkötet gróf Bánffy Miklós arcairól

Ritkán adatik meg, hogy az ember hazaviheti magával egy kiállítás szinte teljes anyagát. Hogy az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bánffy-vándorkiállításán ez mégis valóra vált, nem kis öröm a méltatlanul elfeledtetett erdélyi polihisztor sokasodó tisztelői számára.

Firenze, Róma, Szeged…

Új helységnév a nemzetközi művészettörténet térképén

Igaz, ami igaz – a napsütötte paprikaváros iránti olthatatlan és viszonzatlan odaadásunk sem tehet bennünket oly elfogulttá, hogy az itáliai reneszánsz fellegváraival együtt emlegessük Klebelsberg „Tisza-parti Göttingáját”, vagy ahogy Mikszáthék, Gárdonyiék korában nevezték: a „magyar Moszkvát”. Ezúttal mégsem bocsánatos, lokálpatrióta túlzással élünk. A napokban kezünkbe került reprezentatív képeskönyv  – Zombori István /szerk./: A szegedi Angyali üdvözlet festője. Móra Ferenc Múzeum 2011) csakugyan odakanyarítja a szőke folyam szegletétszigetét a reneszánsz műtörténet térképére.(Szabó Tamás

 

Ne szépítsük a helyzetet: az olasz cinquecento lázas teremtőmunkájának zsivaja; Michelangelo vésőjének koccanása vagy a Raffaello festőműhelyét lakályosabbá tévő lantjáték mégoly távoli csábításként sem hallatszott el a magyar alföldig. Aki-kiloccsanásai révén országrészeket birtokló Tisza fordulatában épült vár minaret-tornyából ekkoriban Allah dicséretére hívogatott a müezzin ábrándos kántálása. „Sánta” Ibrahim, a szandzsákbég éppolyan egykedvűséggel szítta nargilépipáját, aminő közönnyel küldött pallos alá bárkit, aki elégedetlenkedni merészelt a Legmagasabb Porta ellen. A megmaradt lakosság élelmesebbje török kaftánt öltött, úgy boldogult a kolostoros Szeged helyén termett bazárvárosban, a köznép tovább pákászott-madarászott, kijátszva a turbános új urak kénye-kedvét – élt ki-ki, ahogy lehetett. A menyecskék papucsaikkal tanították móresre a cicázó basát, Hóbiártot fölsővárosi szőlőskertjében. Az alsóvárosi barátok tán épp azt lesték: kidugta-e már a pirosító napra hegyes-begyes, apró hüvelyeit a legelső paprikapalánta. A keresztény művészet egyidejűleg zajló nagy korszakáról éppenséggel tudomást sem szerzett errefelé senki.