Angyalkóró

„Ha nyílik, ajtó, / ha fényes, ablak, / tükör, ha alvó / angyalt takargat. // Ha zárul, ajtó, / ha párás, ablak, / tükör, ha alvó, / angyal, ha hallgat”– Halmai Tamás Tárgyak című verse ötlött fel bennem Gerencsér Pán Tamás soproni grafikusművész kiállítása láttán a Somogy Megyei Kormányhivatal Galériájában, ahol csaknem félszáz alkotása került paravánra. Az Angyalkóró című tárlat megnyitóján Rumszauer Miklós, a kaposvári Szent Margit és Szent József-templom plébánosa méltatta a nagycsaládos alkotót, s már mondandója legelején kiemelte: a grafikusművész élete is tanúságtétel, hiszen hosszú évekkel ezelőtt kaposvári származású feleségével három saját fiuk mellé egy néger kislányt fogadtak örökbe…

Csibe öröksége

Találkozás Kerekes Évával

A Légy jó mindhalálig hajdani Nyilas Misije, Kerekes Éva ma már két kamasz gyerek édesanyja, akit a szakmában leginkább Csibének szólítanak. Ez a becenév még kaposvári diáklányként ragadt rá, hajszíne és alkata miatt. A Jászai-díjas érdemes művész megőrizte törékenységét – én még emlékszem arra is, milyen volt szőkesége –, ám nem csak emiatt hasonlítják sokan Kiss Manyihoz, aki Thália felkentjeként tündér és boszorkány volt egy személyben. Nagyszerű színpadi és filmes alakításai láttán Kerekes Éva már a kezdetektől rokonléleknek érezte magát a neves művésszel, s egyáltalán nem bánja, hogy e lelki azonosságot mások is észrevették. Amikor arról faggattam, családján kívül kivel ülne szívesen egy asztalhoz, ha már csak egy óra lenne hátra e földi létből, nyomban rávágta: Katica barátnőjével, Czukor Balázs és Járó Zsuzsa színészekkel, s ott lenne igazgatója, Mácsai Pál is az Örkény Színházból.

Ibsen Peer Gyntjében Åse, Örkény Macskajátékában Egérke, a Jógyerekek képeskönyvében pedig Fricike, de Feydeau bohózatában, A hülyéjében is játszik az Örkényben; Mme Pinchardként bűvöli a közönséget. Olykor meghívott vendégként láthatjuk Tatabányán az Édes Annában s a Képmutatók cselszövésében, de szülővárosában, Kaposváron is elhitette velünk A régi nyárban, hogy mennyire szerelmes. Hogy emlékszik a régi nyarakra?

– Gyerekkorom vakációi úgy élnek emlékezetemben, hogy különlegesen szépek voltak. Végtelennek tűnő nyarak vannak mögöttem, s ez a végtelenségérzés soha nem nyomasztott. Akár a Balaton mellett, akár az ország más tájain – Debrecenben, Hajdúszoboszlón – vagy Erdélyben, Ausztriában nyaraltunk a családdal. Az iskolai szünetekben anyai nagymamámékhoz, Somogyszilbe is rendre eljutottunk. A régi parasztház szerencsére még megvan; nagynénémék élnek benne, s ha ugyan már ritkábban járunk is le rokonlátogatóba, mindig hevesebben ver a szívem az ismerős, a hozzám oly közel álló vidék láttán, de az előtolakodó emlékek is nosztalgiára hívnak. Ám ha úgy adódott, hogy otthon maradtam a Biczó közben – ahonnan tavaly költöztettük közelünkbe édesanyámat –, akkor is boldog voltam, hiszen sokat játszottam a szomszéd Kovács Krisztával vagy a játszótéri gyerekekkel. Ha pedig egyedül voltam a lakásban, akkor általában a babáimmal foglalkoztam. Soha nem unatkoztam, és mindig biztonságban éreztem magam, ami – felnőttként már látom –, nagy kincs. Anyaként most ezt nekem kell megteremtenem.

„Szoktatom szívemet a csendhez”

Kilencvenéves Varga Imre szobrászművész Siófok szülötte

Varga Imre Munkácsy-, Kossuth-, Herder- és Prima Primissima-díjas szobrász művész, akinek idehaza és szerte a világban mintegy háromszáz szobra áll templomokban, közte- rületeken, intézményekben – Varsótól Antwerpenig, Párizstól és Brüsszeltől Aachenig, Bad Kissingentől Tel-Avivig. A Szent Péter-bazilika altemplomában lévő Szent István-szobor is az ő alkotása. Legutóbb a kaposvári színházparkban avatták fel Vörösmarty Mihályról készített mellszobrát. A kilencvenesztendős művész leggazdagabb, másfél száz darabos gyűjteménye Óbudán, a Laktanya utcában nyílt meg harminc éve. A november 1-jei, jeles születésnaphoz közeledve beszélgettünk a világhírű művésszel, akinek alakját, szellemét nem törte meg az idő.

Kaposvári elismerés

A kőszegi Jurisics-vár dísztermében a Kulturális Örökség Napjai programsorozat nyitórendezvényén ismerték el azok munkáját, akik kiemelkedőt alkottak a műemlékvédelem, illetve a régészet terén. A Forster Gyula- és a Schönvisner István-díj mellett a Forster-, illetve a Schönvisner-emlékérmet is átadták. A hat Forster-emlékéremmel kitüntetett személy egyike Nagy Vendel atya, a kaposvári püspökség gazdasági helynöke is, aki a kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskola térszint alatti építése, az egyházmegyében működő katolikus iskolák renoválása, felújítása, valamint az egyházmegye műemlék templomai és a plébániák felújítása kapcsán végzett tevékenységéért vehette át az elismerést.

Lehajolni a másik emberhez

Országjáró

Balás Béla püspök közösségi házat szentelt a kaposfői Vadászdombon

A közösségi összejövetelekre kiválóan alkalmas nappaliban még csak néhány alapberendezés fogadja a betérőt, az egyik kisebb helyiségben viszont két, nagy teljesítményű automata mosógép áll, hogy a környékbeli cigány lányok, asszonyok itt moshassák ki ruháikat. De fürdésre, tusolásra is van lehetőség, hiszen a két vizesblokkot éppen ezért alakították ki a hajdani családi házban, amely a múlt héttől ifjúsági pontként működik a Vadászdombon.

Kaposfő cigányok lakta településrésze Vadászdomb, ahol több mint százan élnek. Somos László esperes hosszú ideje azon munkálkodik, hogy a társadalom „számkivetettjeinek” megteremtse az emberi léthez szükséges alapvető feltételeket. Nemcsak lelkigondozásukat végzi, s a gyerekek tanulását segíti a tanodában, hanem munkatársaival a helyi cigány közösség életkörülményein is próbál javítani. Hálásak is érte védencei, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a közösségi ház felszentelésekor az egyik társuk által festett képpel ajándékozták meg, és sorra ölelték magukhoz a Somogyban csak „minden cigányok papjaként” emlegetett atyát, aki nehezen tudta törölgetni könnyeit…

Ütésváltás helyett kézfogás

A pécsi irodalomszervező, szerkesztő és kritikus, Szirtes Gábor Ötnegyed című, tanulmányokból, esszékből szőtt könyve arra bizonyság, miként őrizheti meg az utókor hajdanvolt nagyságok, jeles írók, költők – olykor tudatosan háttérbe szorított, sőt az irodalmi kánonon kívül rekesztett alkotók – emlékét. Meg arra is: miként hagytak-hagynak nyomot a még élő-alkotó irodalmárok életművében a megidézett elődök.

Piacsek bácsi dédunokája

Villányi Jenő történetei Rippl-Rónaiékról

Horgas orrával, dús szakállával számos Rippl-Rónai-képen feltűnik. Újságot olvas, kártyázik, jóízűen kvaterkázik a házigazdával, vagy éppen gondolataiba mélyed, miközben pipafüstbe burkolózik. Babákkal van körülvéve vagy a családot kísérte el a szőlőbe, netán a Niklay lányoknak teszi a szépet. Piacsek bácsi az úgynevezett enteriőrképek leggyakoribb alakja. S hogy az lehetett, köszönhető a Rippl családhoz fűződő szeretetteljes viszonynak, valamint a belőle áradó nyugalomnak, derűnek.

Piacsek Ferenc gyakran vendégeskedett a festők Szindbádjának tartott Rippl-Rónai József kaposvári otthonában. Ott, ahova mindig jó volt megérkezni, hiszen meghitt környezet, békebeli hangulat fogadta az öregurat, aki a maga természetességével, pózok nélkül lehetett fő- vagy mellékszereplő egy-egy festményen, pasztellen. Minden bizonnyal élvezte is e kitüntetett szerepet.

Csinszka, a szerelem-narkotikum

Egy aukció margójára

„Szeretett Ernőm, boldog vagy, mert csudálkozol s nem átkozódol. Igen, talán a jó sorsom idejében adott egy kis szerelem-narkotikumot, hogy meg ne tébolyodjak. Ez s a vele járó harcok eltartanak talán addig, míg okvetlenül érezteti velem egy változott világ a fölöslegességemet. Valaki, aki leány, s nagyon kedves nekem. Üdvözöl. Én szeretlek.” A Margitszigetre, nagyságos Szép Ernő úrnak küldte e sorokat Csucsáról Ady Endre. Az 1914. augusztus 27-i postai körpecséttel és ötfilléres bélyegzővel ellátott képeslapot a közelmúltban tarthattam a kezemben, ugyanis tulajdonosa árverésre kínálta e kuriózumot, amellyel Kaposváron találkozhattak az érdeklődők az I. Somogyi Kézjegy című, Bekes József író, újságíró által szervezett aukción. Sok más, ugyancsak értékes irodalomtörténeti relikvia mellett talán ez a rendkívül jó állapotban megmaradt, hétszázötvenezer forintos kikiáltási árú képeslap hozta lázba leginkább a gyűjtőket, érdeklődőket. A Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtárban az Ünnepi Könyvhéthez kötődően megrendezett aukción 1,3 millió forintért talált új gazdára a lap, amely Ady teljes aláírását tartalmazza.