Vízbevető hétfő

A locsolkodás szokása hazánkon kívül ismert a környező országokban is. Mint oly sok hagyomány, ez is többféle eredetre vezethető vissza: ősi pogány és keresztény elemek keverednek benne. A tavaszi termékenységkultusz életvíz-jelképével fonódhatott össze a kereszténység elterjedésével a keresztvíz szimbolikája.

Húsvéti harangok

Nagyböjtben nem éneklünk alleluját. Nagycsütörtökön a harangok is elhallgatnak, jelezve az Istenfiú kínszenvedését, halálát, a sírba tétel fájdalmas némaságát. Ahogyan a mondás tartja: a harangok Rómába mennek, és csak a húsvéti vigílián térnek vissza, hirdetve-zúgva Krisztus feltámadását. Egyházunk gyönyörű hagyományai és szimbólumai közül nehéz lenne választani, de talán nem túlzás azt mondani, hogy a feltámadást hirdető harangok újrakondulása az egyházi év egyik legszebb pillanata.

Szent Bernadett Április 16.

A hét szentje

Szegény francia szülők első gyermekeként 1844-ben született Bernadette Soubirous. Mindössze tizennégy éves volt, amikor 1858. február 11-én a Gave folyócska közelében fehérbe öltözött női alakot pillantott meg egy barlangban, aki szótlanul mosolygott rá. A szép ismeretlen három nap elteltével újra megjelent neki, és attól kezdve július 16-ig még további tizenhat alkalommal látogatta meg őt. A harmadik találkozás során megszólította a lányt, és megmutatta neki a barlang bejáratánál fakadó rejtett forrást.

Magyar „palota” az Örök Városban

A Római Magyar Akadémia hajdan és ma

Róma falai előtt sokféleképpen álltak már őseink. A vatikáni gyűjtemények egyikében például Raffaello freskója éppen azt ábrázolja, amint I. Leó pápa megállítja Attilát és a Róma kifosztására induló hun sereget. A „kalandozó” magyarok is kacérkodtak a várossal. 938-ban Zsolt lovasai jelentek meg itt, igaz, ők sem jártak „sikerrel”. De hol vannak már azok az idők! Ha ma olyan szerencsések vagyunk, hogy Rómában járunk, a fosztogatás helyett (remélhetőleg) egészen másra vágyunk. Menni, látni, érezni a várost, amely egyszerre súlyos és bájos, omladozó és épülő, szaporán lüktető, mégis lassan hömpölygő. Olyan hely, ahol az ember otthonra lelhet. Európaiként, keresztényként – és magyarként is.

Újraálmodott magyar népviselet

Beszélgetés Molnár-Madarász Melinda ruhatervezővel

Ha az ember lánya a XX. század végén születik, ráadásul egy sváb városkában, amelyet a táncház-mozgalom is elkerült, nem sok esélye van arra, hogy valaha is magára öltsön magyar népviseletet. Sóvároghat ugyan kalocsai virágok, matyó hímzések, kalotaszegi tulipánok után, a mai divat is megálljt parancsol vágyainak. Vagy mégsem?

Gyerekszáj

Hit

Ötéves kisfiam nagyon szeretett játszani a kisautókkal, és ez bizony a járművek minőségét is alaposan próbára tette. Ha valamelyik eltörött, kezembe nyomta: „Apa, ragaszd meg!” Egy alkalommal, a meghibásodást látva, reménytelennek láttam a helyzetet: „Tamáskám, ezt lehetetlen megjavítani!” Mire ő: „Imádkozz, apa! Istennek semmi sem lehetetlen!”

Romano testvér gyógyreceptje

Mióta a rák ellen küzd az orvostudomány, sokféle praktikáról olvashattunk már, amelyek végül inkább csak részeredményeket hoztak. A csodarecepteket nem árt körültekintően megvizsgálnunk, mielőtt alkalmazni kezdjük őket. Ugyanakkor igaz az is, hogy aki a kórral küzd, sok esetben utolsó szalmaszálként kapaszkodik minden gyógymódba.

Az élet színe és fonákja

Száz éve született Örkény István

„Ne dobozoljunk egy kicsit?” „Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?” Bizonyára sokaknak ismerős ez a két kérdés Örkény István Tóték című remekéből. A ma már klasszikusnak számító mondatokat lehetne még folytatni akár innen, akár az író egyéb műveiből. A magyar abszurd dráma és gondolkodás mestere április 5-én lenne százesztendős.