Séta a Père Lachaise temetőben

A párizsi Père Lachaise temető Franciaország s talán egész Európa egyik leghíresebb sírkertje. Nevét François de La Chaise jezsuita atyáról, XIV. Lajos gyóntatójáról kapta. Területét a napóleoni városrendezés idején alakították ki, 1804-ben. Kezdetben, mivel a város akkor még távol esett tőle, kevesen temetkeztek ide. A fenntartó népszerűsítő lépésre szánta rá magát. Egy jól irányzott – ma úgy mondanánk – marketingfogásnak köszönhető, hogy nem kellett bezárni a sírkertet. A párizsi prefektus ugyanis ide hozatta a két nagy francia író, Molière és La Fontaine, valamint Abélard és Héloïse, a XII. században élt tragikus sorsú szerelmespár földi maradványait. A párizsiak számára innentől kezdve vált a Père Lachaise népszerű temetkezési hellyé.

Segítő sorok

Hegyi Balázst, a tabáni Alexandriai Szent Katalin-templom plébánosát sokan ismerik. Pappá szentelésének huszonötödik évfordulójának ünnepén, tavaly nem mindennapi ajándékkal lepett meg bennünket, „híveit”: Kitakar a pillanat című első verseskötetével.

Nem mindennapos, ám nem is szokatlan, hogy Isten felszentelt szolgái a költészet nyelvén szóljanak. Hosszú a sora azoknak a tehetséggel megáldott papoknak, akik gazdagították a világ- és a magyar irodalmat. Nem is kell messzire mennünk, hiszen a Tabán bölcs öregje, Virág Benedek is közéjük tartozott.

Magyar siker – Nyuszi és Őz

Egy magyar animációs film indult diadalútjára az idén, s vele együtt fiatal alkotója is. Vácz Péter tavaly végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Diplomamunkának szánta a Nyu szi és Őz című, tizenhat perces filmjét, amely két állat rendhagyó barátságáról mesél. A fiatal filmes többféle technikát ötvöz az alkotásban, amelyben a báb- és a rajzos animáció keveredik.

A Nyuszi és az Őz karakterét az alkotó saját bevallása szerint egy párkapcsolat ihlette. A két főhős barátsága egy ideig nagyon harmonikus. Ám egy nap Őz az elromlott tévé képernyőjén keresztül meglát egy számára teljesen felfoghatatlan jelenséget, egy háromdimenziós térben forgó Rubik-kockát. Őz és Nyuszi világa síkvilág, ezért Őz mindent megtesz, hogy megtalálja a harmadik dimenziót.

A sportember

Amikor közlekedési balesetekről hallunk, elsőként mindig a vétlen áldozatokkal és a gyászoló hozzátartozókkal érzünk együtt. Arra ritkábban gondolunk, hogy vajon mit élhet át, min mehet keresztül a karambol okozója, aki bizonyos értelemben maga is áldozat. Az ő élete, sőt hozzátartozóinak élete sem lesz már soha többé ugyanolyan, mint amilyen a baleset előtt volt.

A lelkiismeret-furdalás, a „mi lett volna, ha” idegtépő kérdése nem egy baleset okozójának életét tette már tönkre. Van, aki az italhoz menekül, van, akit élete végéig rémálmok gyötörnek, s van, aki nem tud tovább együtt élni az önváddal.

Puskás-hetek Madridban

„Büszke vagyok, hogy itt lehetek. Olyan, mintha otthon lennék. Egy olyan ember iránt fejezzük ki tiszteletünket e rendezvénnyel, aki a klub életének egyik legfontosabb alakja. Ez így volt a múltban, és így lesz a jövőben is, az ő öröksége minden fiatal számára példa lehet.” Így kezdte Emilio Butragueño (alsó képünkön középen) üdvözlő beszédét október 7-én egy budai, Puskás Ferencről elnevezett étteremben. A Real Madrid nemzetközi igazgatója ekkor jelentette be, hogy a klub alapítványa emlékhónapot szentel Puskás Öcsi tiszteletére. Puskás-hetek, Puskás Homage – nevet kapta az eseménysorozat, amely szimbolikus dátummal indul és azzal is végződik.

Dervisek az udvarunkban

Elif Safak neve ismerős lehet a hazai olvasók előtt. A Törökországban élő és világszerte kedvelt írónő magyarul megjelent könyvei: Az isztambuli fattyú, Fekete tej, A város tükrei. A legnagyobb sikert aratott regénye a Szerelem címet viseli.

Elif Safak 1971-ben született Strasbourgban. Élt Franciaországban, Angliában, Amerikában. Könyveit mintegy harminc nyelvre lefordították. Első regénye, a The Mystic 1998-ban elnyerte a legjobb misztikus irodalmi alkotásnak járó elismerést, a Rumi-díjat. Írásai középpontjában legfőképpen női sorsok, családtörténetek, a török identitás, az iszlám, illetve a nők és az iszlám kapcsolata áll.

Zseniális

Kiállítás Karinthy Frigyes emlékére

Látta már közelről Karinthy Frigyes nevezetes koponyáját? Érdekli, hogy szállt le a Zeppelin léghajó 1931-ben Csepelen? Vett fel már százéves kávéházi telefont?

A Petőfi Irodalmi Múzeum Számadás a tálentomról című tárlatán varázslatnak lehetünk tanúi. Az író halálának hetvenötödik évfordulójára rendezett kiállításon bepillanthatunk Karinthy életébe, legfontosabb műveibe, és sétálhatunk egy letűnt korszak színfalai között, szippantva egyet a múlt század levegőjéből.

A mindössze néhány kis szobára megálmodott kiállítás egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató. Az időutazás egy osztályteremben kezdődik. Egészen pontosan a Markó utcai főreálban, ahol – afféle kisdiákként – a padba is beülhetünk. Meghallgathatjuk a Tanár úr, kérem egyik részletét Mensáros László tolmácsolásában, miközben a Franklin Társulat tankönyvei sorakoznak előttünk. Láthatjuk Karinthy gyerekkori fényképeit, irkáit, naplóit és rajzait is.

Mozaikkövek

„Rómában nem kell semmit sem tennünk, hagyni kell, hogy Róma történjék velünk” – írja Szerb Antal Utas és holdvilág című regényében. Ez a mondat azonban érvényes egész Itáliára is. Földje, ege, tengerei hívják és marasztalják a vándort, aki ha csak egyszer is betűzgette köveinek több ezer éves üzenetét, visszavágyik közéjük.

Olaszország a művészek országa is. Földjére hazánkból is szívesen látogattak festők, szobrászok, zeneszerzők, költők és írók. Itália adta az ihletet, a mámort, a vigasztalást s nemegyszer a menedéket is számukra. A Petőfi Irodalmi Múzeum legújabb tárlata a Délszaki kalandok címet viseli. Megálmodói magyar költők és írók Itália-élményeiből szemezgettek. Az irodalmi és tárgyi emlékek 1890 és 1950 közül valók.