A válaszom az, hogy minél előbb. Semmiképpen nem szabad megvárni, hogy elveszítse eszméletét. Találkoztam már olyan esettel, hogy felöltöztetett megholt „fogadott”. Miért nem előbb? – kérdésemre a rokonok azt válaszolták: nem akartuk, hogy megijedjen.
A lateráni bazilikát ünnepeljük ma. Olyan magas rangja van ennek az ünnepnek, hogy a liturgiában megelőzi a vasárnapot. Mi a titka ennek a templomnak?
Jöjjetek az isteni lakomára! – Mennyire fájhatott a házigazdának a sok visszautasítás! Embertípusokat felvonultató művészi példabeszéd a mai evangélium.
Ijesztő a mai igeliturgia üzenete. Jeremiást, az igaz embert, a kiváló prófétát üldözik – beszéli el az olvasmány. A bűn rettenetes ártásairól tanúskodik a szentlecke.
Már a 8-10 éves kis elsőáldozó-jelöltek is tudják a helyes választ a kérdésekre, hogy vajon látták-e az apostolok, hogy a kenyér Jézus testévé, a bor az ő vérévé változott az utolsó vacsorán. Nem látták – hangzik a válasz. Nem látták, hanem hitték.
Látom lelki szemeimmel, amint elkeseredetten bandukol a két emmauszi tanítvány. Reményvesztettek, szomorúak. Karl Rahner, a XX. század nagy teológusa így ír róluk: „E tanítványok azt hitték, hogy akiben bíztak, azt keresztre feszítették és eltemették.
Amikor a Tábor-hegyi jelenet után Jézus lejött a hegyről a három kiválasztott tanítvánnyal, Péterrel, Jakabbal és Jánossal, meghagyta nekik, hogy a hegyen történt eseményről senkinek ne szóljanak mindaddig, amíg ő a halottaiból fel nem támad.
Örök emberi kérdést tesznek fel az apostolok mesterüknek, amikor a vak embert meggyógyítja. A kérdés így hangzik: miért vak ez az ember? Ki miatt nem lát fényt? Ő vétkezett? – kérdezték. Nagyon jogos ez a kérdés, mert a bűn magában hordozza a büntetést.
