Kály-Kullai Károly

Felkészülő

Péter több mint harminc évig volt függő. Jelenleg józanodó szenvedélybeteg.

„Szóval azért kellett elérnem az absztinenciát, hogy szembesüljek a kamasz lányom gondolataival, amelyekkel magam is gyakran küszködök. A semmivel. Olvasott egy regényt, én is elolvastam. A főhősnek a semmiről szóló mondataival a lányom és én is azonosulni tudunk. Csak hát én az apja vagyok. Mit tegyek?”

Részlet Janne Teller dán írónő Semmi című regényéből: „…Az első tanítási nap a szünidő után… Eskildsen tanár úr ugyanazzal a poénnal üdvözölt bennünket, mint minden évben: – Gyerekek, örüljetek a mai napnak! Iskola nélkül vakáció sem lenne.

Felkészülő

Van egy kortól, nemtől, előélettől független tekintet, amely egyszer csak megjelenik a szenvedélybetegekkel folytatott segítőkapcsolatban. A figyelmetlen szemlélő ábrándozásnak, elrévedésnek, figyelemzavarnak is vélheti ezt. Ilyenkor a tekintet iránya előre és lefelé tart, ugyanakkor a belső történéseket pásztázza, az arcizmok ellazulnak, a test enyhén előrehajolhat. A beállott csend percekig is eltarthat. A belső felismerés szavakat is ölthet, kimondatlan is maradhat. A segítő és az embere szavak nélkül is érzik, hogy a változás folyamatának egy fontos pillanatához érkeztek. Íme, egy kihangosított tekintet: „Szóval azért kellett elérnem az absztinenciát, hogy szembesüljek a múltammal, azzal, hogy ki voltam, s mit tettem…”

Az érzelmek, érzelmi állapotok kutatása az utóbbi évtizedekben a lélektan egyik kiemelt kutatási területévé vált.

Már az ókori görögök is… Igen, már ők is érdeklődtek az érzelmek iránt, elsősorban a filozófusok. Platón, majd tanítását követve tanítványai és a középkori jeles filozófusok is azt feltételezték, hogy az érzelmek veszélyesek, szinte lehetetlenné teszik az ésszerű gondolkodást és viselkedést. Az érzelmek primitívebb, állatiasabb reakciómódot képviselnek, amely nem egyeztethető össze az ésszel. Az érzelmek rabul ejtenek, veszélyes hatással vannak a gondolkodásra és a viselkedésre. Szinte ugyanerre a megállapításra jutottak Freud és követői is, ők már a pszichoanalízisből levont következtetésekkel. Az érzelmeket veszélyforrásnak minősítették. A közelmúltban még egy olyan jeles gondolkodó is, mint Arthur Koestler azt feltételezte, hogy az emberek azért nem tudják teljesen megérteni és irányításuk alatt tartani érzelmi állapotaikat, mert „végzetes hiba” történt központi idegrendszerünk evolúciós fejlődése során…

Felkészülő

A ha­lál­fé­le­lem a pszi­cho­ló­gia je­len­le­gi ál­lás­pont­ja sze­rint hét-nyolc éves ko­rig nem ala­kul ki. Óvo­dás­kor­ban ál­ta­lá­ban ha­son­ló kép él a ha­lál­ról a gyer­mek­ben, mint a ter­mé­sze­ti né­pek kö­ré­ben: a ha­lál egy „nagy uta­zás”, ahon­nan – a gyer­me­ki fan­tá­zi­á­ban – vis­­sza is vár­ha­tó az, aki el­ment.
A szo­ron­gó, hát­rá­nyos, ki­szol­gál­ta­tott vagy füg­gő hely­zet­ben nö­vek­vő gyer­mek vi­szont más­ként él­he­ti meg a vesz­te­sé­get, az el­mú­lást. Mi­vel nin­cse­nek esz­kö­zei a ha­lál gon­do­la­tá­nak fel­dol­go­zá­sá­hoz, a pro­jek­ci­ót al­kal­maz­za, az­az ki­ve­tí­ti szo­ron­gá­sát, és bűn­ba­kot ke­res. A bűn­bak leg­több­ször az el­vesz­tett sze­mély vagy köz­vet­len kör­nye­ze­te le­het (lásd Jó­zsef At­ti­la ver­se­it).

„…Félek a vértől, félek a tűtől, / félek a drogtól, és félek a fűtől, / félek az újtól, félek a mástól, / a megérkezéstől, az elindulástól.” (Pál Utcai Fiúk: Félek)

A félelem és szorongás élménye hozzátartozik létezésünkhöz. Mindannyiunknak megvannak a félelem csak rá jellemző, az életéhez tartozó formái, a személyes jellegzetessége. Mindezt erőteljesen meghatározzák életkörülményeink, adottságaink, kapcsolataink, közvetlen és közvetett környezetünk, valamint az a történelmi kor is, amelyben élünk.

Kisgyermekes szülők egyre gyakrabban fordulnak hozzám személyesen és telefonon azzal a kérdéssel: mit kell tenniük, hogy gyermekük kamaszkorában ne kezdjen majd drogozni? Az anyukák és apukák között egyaránt vannak ismert és kevésbé ismert emberek, alapítványunkat tanácsért felkeresők, érdeklődők. Ami közös bennük, az a félelem egy olyan történéstől, amely esetleg bekövetkezhet a jövőben.

Felkészülő

A pozitív pszichológia az 1970-es években bontakozott ki, és vált egyre ismertebbé és népszerűbbé. Hazánkban kissé késve, egy évtizede hallunk róla egyre többet. Új szemléletet képvisel a korábbi, szinte mindent átfogó betegségfelfogással kapcsolatban. Elsősorban nem a lelki betegségek, patológiák, traumák, problémák feltárására koncentrál, bár ezt is fontosnak tartja. Az egyéneket, így a serdülőket és a fiatalokat is önálló döntéshozóknak tekinti, akiket támogatni kell és lehet az egyéni önmegvalósításban, a testi-lelki jóllét elérésében és fenntartásában. Mindezek megvalósításában lényegesnek tartja a társas jóllétet, a csoportok, a közösségek egyénre gyakorolt hatásait, hiszen ezek erősíthetik és védhetik az egyén szándékait, úgynevezett erősségeit is.

Felkészülő

A serdülőkorban különösen erőteljes védőhatásokat fedezhetünk fel – ezek az úgynevezett fejlődési potenciálok. E tulajdonságok lehetnek a személyiségben, a személyiség fejlődése során kialakult jellemzők, de származhatnak a fiatalok közösségeiből is.

Áttekintésük során olyan tulajdonságokat találhatunk közöttük, amelyeket szülőként is megtapasztalhatunk.