A védőfaktorokról III.

A pszichológiának ez az ága a kortársi hatásban elismeri a negatívumokat is, de alapvetően a „pozitív kortársak” szerepére koncentrál. Ők azok, akik hatékonyan képesek megbirkózni a problémákkal. Problémamentes serdülő nincs, hiszen a serdülés átmeneti, kritikus időszak. A cél tehát a pozitív pszichológiai szemléletben az, hogy a fiatal képes legyen szembesülni a problémáival, és erőforrásaira támaszkodva törekedjen az optimális válaszokra.


Lássunk egy példát a pozitív kortársak lehetséges szerepére!

A színhely egy patinás, elit középiskola, ennek is egy tizenegyedikes osztálya. Az osztály két tanulójának feltűnt, hogy az egyik osztálytársuk testi-lelki állapota folyamatosan romlik, sőt még azt is észrevették, hogy egyre gyakrabban ad be magának intravénásan valamilyen szert, már órák alatt is. Rajtuk kívül senkinek sem tűnt fel (?!), sem a tanároknak, sem otthon a szülőknek ez az egyre súlyosbodó állapot, hiszen az érintett fiatal mind magatartásában, mind pedig tanulmányi eredményében hozta az addigi formáját.

A két osztálytárs egy segítőintézményhez fordult az általuk észlelt és elfogadhatatlannak tartott problémával. A sajnálatot kevésnek érezték, cinkossá pedig nem akartak válni. Az aktivitáshoz, a pozitív változás kezdeményezéséhez kaptak támogatást és megerősítést. A heroint használó társuk a bizalmába fogadta őket. Beszélgetéseiknek, találkozásaiknak két hónap alatt meglepő eredménye született. Az érintett fiatal terápiás segítséget fogadott el, sőt felfedte szerhasználatát szüleinek is, akik szintén segítséget kértek és fogadtak el egy önsegítő csoporttól. A serdülő szermentesen, tehát már absztinensen jutott el a sikeres érettségi vizsgáig, támogató osztálytársaival együtt, akik viszont már egy kortárscsoport tagjaiként vettek részt a középiskolásoknak tartott prevenciós programokban.