A befelé irányuló tekintet

Napjaink érzelmekkel kapcsolatos kutatási eredményei olykor banalitásnak tűnhetnek a felületes olvasó számára, ugyanakkor a segítőkapcsolat intuitív tartalmait meg is erősíthetik. A kapcsolat folyamatában nem kerülheti el figyelmünket az érzelmek és a hangulatok egyre gyarapodó skálája. Az érzelmeket általában rövid életű, intenzív indulati állapotoknak tartjuk, amelyeknek többnyire van valami előzményük, indítékuk, gondolati tartalmuk. Az érzelmek közül a félelem, a harag, a düh, a gyűlölet, a sajnálat-önsajnálat egyénekre jellemző formákat ölthet, különösen a függő emberek körében. Ezek vissza-visszatérnek, földrengésszerűen, hiszen a kiváltó okok mélyen rejtőznek. Az absztinencia fenntartása közben módosulnak, enyhülnek, de el is tűnhetnek.


A hangulatok általában alacsonyabb intenzitásúak, mint a jellegzetes érzelmek, ugyanakkor hosszan fennmaradó indulati állapotokat jelentenek. Az erőteljes érzelmek hosszan tartó hangulati hatást hagyhatnak maguk után, az így keletkezett hangulatok pedig elősegítik az újabb érzelmi válaszok kiváltódását. A függő emberek önsegítő csoportjaiban az érzelmek és a hangulati állapotok végtelen számú variációja tapasztalható. A viszonylag rövid józanságot felmutató tagok kommunikációjára elsősorban az érzelmek erőteljes jelenléte és esetenként vulkanikus kitörése a jellemző. A már hosszú absztinenciát felmutató társaik hangulati állapotai tartósan jellegzetesek, így ezek hatása mérsékelheti, kiegyenlítheti a szélsőséges megnyilvánulásokat. Az érzelmek és a gondolkodás erőteljes kapcsolódása így adhat teret a „lényegi feldolgozásnak”, azaz a józanságra törekvés komoly erő feszítésének és a nyíltság gyakorlásának. Ezért fontos a csoportokban a tanúságtétel, valamint a hétköznapi ember számára szokatlan, kíméletlennek tűnő őszinteség.