Kály-Kullai Károly

A bántalmazó kapcsolat mélypontja az áldozat részéről a tehetetlenség folytonos megtapasztalása és látszólagos elfogadása, a „semmit sem tehetek” elkeseredett passzivitása. Ennek ellenére ezekben a kapcsolatokban leggyakrabban az áldozat kezdeményezi, kezdeményezheti a változást. Mint ahogyan a függő típusú kapcsolatokban is a felismerés, a beismerés a változás kulcsa, ugyanúgy bántalmazás esetén is a bántalmazottság beazonosítása lehet a gyógyulási folyamat kezdete. Ezt követően a bántalmazónak is fel kell ismernie saját gondolkodásmódját és viselkedését, és fel kell dolgoznia saját problémáit, melyek miatt önmaga helyett mások felett kíván uralkodni.

A későn hazatérő férj ráordít várakozó feleségére:

– Rád sohasem lehet számítani!
– Miért mondod ezt nekem?
– Mert nem voltál mellettem, amikor bedöglött az autónk.
– Hiszen egyedül indultál útnak…
– Van nekem elég bajom, és még vitatkozol is velem! – azzal kirohan, dühösen becsapja az ajtót.

Ez a rövid kis párbeszéd lehetne egy kabaréjelenet része is, de a hangszerelése inkább drámára utal. A feleség aggodalmára vádaskodás a válasz, a terepet a férj támadása, majd kivonulása uralja.

Felkészülő

Kortól, nemtől, iskolai végzettségtől és vallási hovatartozástól függetlenül a szenvedélybeteg kliensek, valamint a segítőkapcsolatot igénybe vevő hozzátartozók (társfüggők) között egyre gyakoribb a szóbeli erőszakot (alkalmanként fizikai erőszakot is) elszenvedők száma, illetve azoké is, akik csak valamikor később vallják be, hogy kapcsolatukban erőszakot szenvedtek el. Mielőtt a kedves olvasó azt gondolná, hogy egy új, reprezentatív kutatás eredményét ismertetem, ki kell hogy ábrándítsam. Szívesen tenném, de nem tudok arról, hogy lenne naprakész és elérhető felmérés ebben a tárgyban. Személyes segítői munkámra, kollégák jelzéseire és szupervíziós tapasztalataimra támaszkodva osztom meg ezt a véleményemet, és vetem fel a bevezető mondat mögött meghúzódó, többszörösen tabunak minősített témát.

Minden év első negyedévében mutatják be az ENSZ Nemzetközi Kábítószer-ellenőrzési Szervének (INCB) éves jelentését, amely az előző naptári évre vonatkozik. Ezúttal március 4-én, Londonban került sor erre. A jelentésből szemezgetünk. Fontos ismernünk a tendenciákat, a trendeket, hiszen a „világfalu” részeként az ismertetett tények hazánkat is érintik.

Január végén szinte valamennyi lap és hírportál kiemelt hírei között szerepelt minden idők legnagyobb magyarországi kokainfogása. Panamából Németországon keresztül Zuglóba érkezett két láda, melyek a feladási dokumentumok szerint autóalkatrészeket tartalmaztak. Hamburgban átvilágították a gyanús szállítmányt, és a hatóságok megállapították, hogy az huszonöt darab, egyenként egykilós vízhatlan csomagot is rejt, amelyekben Európában ritkának számító, nagy tisztaságú kokaint találtak. A német és a magyar vámhivatal, illetve a rendőrség együttműködésének köszönhetően a szállítmány címzettjeit elfogták, az egymilliárd forint értékű kokaint pedig lefoglalták. A nyomozás folytatódik.

Az év vége, különösen a december nehéz időszak minden szenvedélybeteg és családtagjai életében. A szeretet, a kapcsolat vélt vagy valós hiánya függő és hozzátartozó számára egyaránt nehezen elviselhető. Ennek feldolgozására nincs bevált gyakorlat, hiszen ha lenne, akkor nem jutottak volna idáig. A segítőintézmények forgalma, a krízishelyzetek száma ugrásszerűen megnőhet az év utolsó heteiben.

A kétévenként ismétlődő attitűdvizsgálatok során megkérdezik a kutatásba bevontakat, hogy kit nem szeretnének szomszédjuknak. Az első helyen a kábítószeresek, a másodikon az alkoholisták, a harmadikon a cigányok állnak, lassan már egy évtizede. Vajon milyen érzelmi állapotban, milyen indulatoktól fűtötten jelölik be a megkérdezettek a legelutasítottabbakat? Vajon milyen átélt élmények, milyen sztereotípiák bukkannak fel a válaszadókban a kérdőív kitöltése közben?

Sokan vannak, akik nem rokonszenveznek a szenvedélybetegek önsegítő csoportjainak dinamikájával, működésével. Az ott tapasztalható határozottság, keménység többeknél „kiveri a biztosítékot”.

Felkészűlő

Alapvető érzelmeink átéléséhez különféle élmények kapcsolódnak. Az örömmel összefüggő érzelmek biztosítják számunkra a boldogság, a mámor, a vidámság megtapasztalását. A nyugalommal kapcsolatos érzelmek a higgadt, ellazult, derűs állapotok kulcsai. A feszült, izgatott, ideges lelkiállapotot eredményező élmények a nyugtalansággal összefüggő érzelmekhez kötődnek. A levertség érzelmi állapotához tartozik a szomorúság, csalódottság, komorság megtapasztalása.

A közelmúlt pszichológiai kutatásai alapján elmondható, hogy az ember akkor él meg a levertséghez kapcsolódó élményeket (csalódottság, elégedetlenség, szomorúság), amikor vágyait vagy ideáljait nem tudja megvalósítani. Az izgatottsággal összefüggő élményeket (aggodalom, félelem) pedig olyankor tapasztalja meg, amikor kötelezettségvállalásainak vagy felelősségeinek nem tud eleget tenni.