A szeretet választható

„Te még nem anyagoztál (ittál, játszottál, szexeltél, csalódtál stb.) eleget!” – hangzik el gyakran a függők csoportjában.

 

„Rúgd ki, zárd ki, ne engedd be az ajtón!” – ismétlődik nemegyszer a mondat a szenvedélybeteg szülők, hozzátartozók csoportülésein.

 

Ezek a látszólagos elutasítások bizonyos állapotokra utalnak. Még nem ismered a dolgok legmélyét, függőként, társfüggőként még nem kerültél a gödör legaljára. Ha már azt is megjártad, akkor lépésenként elindulhatsz a változás útján. Ebben tudunk neked segíteni.


És mi? Normik? (A függők csoportjában így említik a „nem függőket”.)

 

Gyakran elfeledkezünk arról, hogy a tanácstalanság, a kényelmes közöny és az elutasítás állapotán kívül van más lehetőségünk és mintánk is a szenvedélybetegségekhez való viszonyulás terén.

 

II. János Pál gyakran megnyilvánult ezzel kapcsolatban. Sokan provokatívnak tartják gondolatait:

az embereket szolgálni, felmutatva Isten irántuk való szeretetét, amely Jézus Krisztusban mutatkozott meg.”

 

Hasonló módon nyilatkozott visszatérően az alkoholproblémát illetően is.

 

Egyházunk szociális tanításáról könnyű beszélni, ám – úgy tűnik – nehéz megélni mindennapjainkban úgy, ahogyan II. János Pál tanított minket:

 

„Az egyháznak – minden jóakaratú emberrel együtt – harcolnia kell a kábítószerfüggők kirekesztésének megnyilvánulásai ellen, amelyek a következők: a szegény, elmaradott városrészekbe való kiszorításuk, félelem a kábítószer-fogyasztók megsegítésétől, a velük való találkozástól, viselkedésük megrögzött elítélése, kizárásuk a munkahelyekről, a társadalmi támogatás megtagadása…”

 

Karácsony a szeretet misztériuma. A függő emberek életében függőségük kiteljesedésével vészesen csökken a megélt, megtapasztalt szeretet. Pedig „az ember képtelen szeretet nélkül élni. Magára marad, érthetetlenné válik önmaga számára, értelmét veszíti az élete, ha szeretetet nem kap, szeretetet nem talál, nem vehet benne részt, és nem sajátíthatja el a szeretetet.”

 

A szeretet választható!