Ma is népszerű az a hiánypótló országjáró sorozat, amely Rockenbauer Pál nevéhez fűződik. Az 1979-ben indult Másfélmillió lépés Magyarországon című műsor sokakat ösztönzött arra, hogy vándorbotot vegyenek, és nekivágjanak az Országos Kék Túrának. A sorozat folytatása is elkészült 1986-ban, sőt, idén már azt a változatot is élvezhetjük, amely harminckét év után járja be újra az egykor meglátogatott tájakat.
Könyvespolcra
Gyakran előfordul, hogy a kételkedés, az átmeneti hitetlenség vezet el az igazán mély istenhitig. A kérdések feltevése nem a tagadást jelzi, sokkal inkább a mélyebb megértés vágyát. Az 1949-ben Atlantában született Philip Yancey egyévesen veszítette el édesapját. Később csalódások, gyötrő gondolatok után talált el a keresztény hithez. Ma újságíróként dolgozik, és könyveket ír. Tevékenysége igen tiszteletreméltó, hiszen olyan ember ő, aki zarándokként él a világban, s „olyan hit után kutat, amely nem kisebbé, hanem nagyobbá teszi a követőit”. (Philip Yancey korábban járt már Magyarországon, s idén ősszel ismét találkozhat vele a hazai közönség. Ő közvetíti ugyanis az igei üzenetet a Budapest Sportarénában megrendezendő Ez az a nap! című rendezvényen.)
Szombathely (latin nevén Savaria) a Pannónián átvezető fő kereskedelmi útvonal, a Borostyánút mellett jött létre. A rómaiak előbb ló- és kocsiváltó helyet létesítettek itt, majd várost építettek, amely az idők során egyre nagyobb lett, szépült és fejlődött. Mai lakói nem felejtik múltjukat, idén augusztus 24–26. között már tizenharmadik alkalommal rendezik meg a vasi megyeszékhelyen a Savaria Történelmi Karnevált (Ludi Savarienses).
A Balaton déli partján, Fonyód és Lelle között található a hatezer lelkes kisváros, Balatonboglár. A település nevezetességei közül kiemelkedik a Temető-dombon álló kék és vörös kápolna, amelyekben nyaranta képzőművészeti kiállításokat rendeznek. A város nemcsak a szőlőről és a borról híres, hanem arról is, hogy 1872-ben a Révfülöp– Boglár–Szepezd útvonalon kezdte meg működését a Balaton névre keresztelt első csavargőzös hajó.
Alapítvány és imacsoport a daganatos beteg gyermekekért
Ady Endre 1914-ben, az I. világháború kirobbanásának évében keletkezett Intés az őrzőkhöz című költeménye mélyen belevésődött emlékezetembe. A középiskolás irodalomórákon, valamivel érettebb fejjel értettem meg, mit jelentenek e sorok: „Oly szomorú embernek lenni / S szörnyűek az állat-hős igék / S a csillag- szóró éjszakák / Ma sem engedik feledtetni / Az ember Szépbeszőtt hitét, / S akik még vagytok őrzőn, árván, / Őrzők vigyázzatok a strázsán.” Hiszen: „Az Élet él és élni akar”.
Vigyáznak és őrt állnak a Tűzoltó utcai Gyermekklinika munkatársai és támogatói is, akik 1989-ben létrehozták az Őrzők Alapítvány jogelődjét, a Tumor Leukémiás Gyermekekért Alapítványt.
Se szeri, se száma az internetes képeslapküldőknek. A „cicás lapoktól” kezdve a verses, zenés, animációkon át bármilyen képeslapot írhatunk bárkinek, akinek számítógépe képes a világhálóra csatlakozni. Csak néhány kattintás, s máris repül a postagalamb, csőrében az üzenettel. Emlékszünk még, milyen is volt valódi képes levelezőlapot kapni? Milyen érzés, amikor a postaládából előbukkan egy-egy nyári üdvözlet a Balatonról vagy épp a Magas-Tátrából? Mi fut át lelkünkön, amikor meglátjuk szerelmünk, barátunk jól ismert kézírását? Ugye, hogy hevesebben dobog a szívünk? Mert jó érezni, hogy a másik gondolt ránk. Ha rajtam múlna, újra reneszánszát élné a képeslapküldés. S egyáltalán: a levelezés…
A Magas-Tátra nyáron is sok turistát vonz. Zakopane nemcsak a lengyelek körében kedvelt célpont, Európa más országaiból is sokan keresik fel, évente több mint hárommillióan fordulnak meg a mintegy harmincezer lelkes városkában. Ottjártunkkor a felhőszakadás ellenére is hömpölygött a tömeg a Krupówki utcában, s hatalmas sor kígyózott a hegyi felvonó pénztárai előtt. Jó három órát várakoztunk a tűző napon, hogy följussunk a hegyre, de megérte. A látvány mindenért kárpótolt.
Nagyanyám portáján állt egy karcsú almafa. Könnyen fel tudtam mászni rá, s kényelmesen üldögélhettem az ágak között, amikor épp magányra vágytam. Szentiváni (vagy ahogy mi mondtuk: szentiványi) alma termett ezen a fán – apró, zöldessárga, nagyon finom gyümölcs. Valahányszor a nyári napforduló közeleg, eszembe jut mama almafája, s a régi nyarak, amikor mi, gyerekek néha a pajtában alhattunk. Sokáig világos volt. Az éjszaka langyos és simogató. Köröttünk tücskök ciripeltek. A világ zaja és a felelősséggel, kötelességekkel teli felnőttkor oly messze még…
