Ifjúság, család, közösségek
Az ifjúság legnagyobb problémái a munkanélküliség, az elszegényesedés és a létbizonytalanság. Fokozódó individualizálódás, növekvő kulturális és társadalmi szakadás jellemző rájuk. Nyílik a „kulturális olló” az egyes társadalmi rétegek fiataljai között a kulturális javakhoz való hozzáférés terén. Szabadidő-töltési szokásaikra a magányos szórakozás jellemző: négy-öt óra időtartamban interneteznek és tévéznek. Nagy gond, hogy jelentős részük társas kapcsolatnak tekinti a számítógépes csevegést. Ez vette át a baráti társaság, a hagyományos közösségi terek szerepét. Magányos „zárványlétet” élnek. A csetelés nem helyettesítheti az élő közösségeket, az pedig, hogy az ellenőrizetlen internetes tartalmaknak válogatás nélkül hitelt adnak, riasztó.
A középiskolások körében egyre gyakoribb a passzív, céltalan időtöltés, fokozódóban van a „plázaidentitás”. Többségük felfogását a fogyasztói logika jellemzi. Növekvő a céltalanság, a jövőkép-nélküliség. Többen hisznek közülük a telepátiában és a horoszkópban, mint a Szentháromságban; a kabbalában, a lélekvándorlásban és a mágiában, mint a feltámadásban.