Átalakuló családi viszonyaink



1990 és 2005 között több mint háromszorosára, 3,6 százalékról 12,3-ra emelkedett az élettársi kapcsolatban élők aránya a szülőképes korú nők között. Ebben a formában élt együtt az összes pár 21,2 százaléka. Minél alacsonyabb a nők és a férfiak életkora, annál magasabb a házasságon kívüli együttélés aránya az összes párkapcsolathoz képest. A fiatalok gyakrabban választják az együttélést, mint a nagyobb kötöttséggel járó házasságot.




Ugyanakkor a házas nők termékenysége több mint kétszeresen meghaladja a nem házas nőkét – bár a különbség az elmúlt húsz évben mérséklődött. A családi állapot és a párkapcsolati formák változása összességében mérséklő hatást fejt ki a termékenységre és a szülések számára.


A KSH adatai alapján az elmúlt tíz évben, 1,26 és 1,35 gyermek közötti az egy nőre számított termékenység. Ez azt jelenti, hogy az évtized során született gyermekek száma mintegy harmincöt-negyven százalékkal maradt el a szülői nemzedékek létszámától.


A nők egyre kevésbé vállalják fiatalon az anyaságot. A húsz-huszonnégy éves nők az elmúlt húsz évben több mint kétharmaddal kevesebb gyermeket vállaltak. Helyüket a húszas éveik második felében, illetve a harmincas éveik elején járó nők vették át, mérsékelten emelkedő termékenység mellett. Ez a váltás viszonylag rövid idő alatt következett be. Demográfiai következménye erősen csökkenő, majd alacsony szinten stagnáló termékenység és születésszám.


2009-ben a szülő nők átlagos életkora 29,5 év volt, a született gyermekek felét harmincéves vagy idősebb anyák hozták a világra, arányuk negyvenöt százalékra emelkedett. A harmincéves nők kétharmada tervez gyermekeket, de közülük csak húsz százalékuk tudatosan tervező, a többiek kivárnak. Ennek köszönhető, hogy körükben végül nagyon magas lesz a gyermektelenek aránya.


A KSH becslései szerint az 1980-ban született generáció negyede lesz gyermektelen negyvenöt éves korában, az 1963-as generációnál még csak 8,6 százalék volt ez az arány. A gyermektelenség oka nem tudatos döntés következménye, hanem az, hogy a gyermekvállalás halogatásával kicsúsznak a biológiailag termékeny korból. A jelenség különösen a magas iskolai végzettségűeknél érvényesül.


A harminc év feletti kívánt fogamzások kimenetelét tekintve egyértelmű, hogy az életkor előrehaladásával csökken az élve születések száma, emelkedik a vetélések aránya.


A magyar társadalom gondolkodásában a nők reprodukciós és családanyai szerepe mindig fontosabb volt, mint a kereső tevékenység. Ám az elmúlt években jelentős változásokról számolnak be a kutatások. Az anyaszerep mellett a kereső tevékenység fontosságának erősödését mutatják. Egyre többen gondolják úgy, hogy sem a családot, sem a gyermekeket nem éri hátrány, ha az anya aktív, teljes munkaidőben is házon kívüli munkát végez. Meglepő módon a magas képzettségű nők nagyobb arányban preferálják a családi szerepet a munkavállalói szereppel szemben, mint az alacsony végzettséggel rendelkezők.


Az egyéni értékrend és az állami politika által megjelenített (össztársadalmi) értékrend közötti ellentmondás negatívan hat az egyéni életcélok megvalósítására, így a családi élettel, gyermekvállalással kapcsolatosakra is. Ma ott vállalnak Európában több gyermeket, ahol magas a foglalkoztatottság, s emellett biztosított a munka és a család összeegyeztethetősége. Erre jó példákat leginkább a skandináv országokban látunk.


Magyarországon az alacsony gyermekvállalási hajlandóság alacsony foglalkoztatottsággal párosul. A cél – ismerve a családi értékrend változásokat is – nem lehet más, mint elősegíteni a munka és a család egyensúlyát. A növekvő foglalkoztatottság pozitív demográfiai hatással jár(hat).


Törekedni kell a gazdaságilag aktív családok támogatására. Egyrészt jelentősen növelni kell a családbarát, rugalmas, atipikus foglalkoztatás részarányát, másrészt biztosítani kell a gyermekek rugalmas napközbeni ellátását. Bölcsődéket, óvodákat és családi napköziket kell létesíteni.


A család sajátos, eredeti és helyettesíthetetlen feladatokat tölt be a társadalomban, ezért jogait és zavartalan működését biztosítanunk kell.



a szerző szociológus