Az élet nagyon fontos iskolája

Október 1-je az idősek világnapja – de nemcsak ekkor, hanem mindennap figyelmet érdemelnek idősödő polgártársaink.
Az idősek száma az elmúlt negyvenötven évben az Európai Unióban megduplázódott. A legdinamikusabban növekvő korcsoport a „nagyon időseké”, azaz a nyolcvanévesnél idősebbeké.

Lényeges nemi különbségek vannak a várható élettartamban, jelentős az idősödés elnőiesedése. Bár Magyarország a születéskor várható élettartamot tekintve még nem zárkózott fel az EU-átlaghoz, a tendencia nálunk is azonos. 2050-re hazánk népességének közel 30 százaléka lesz hatvanöt évesnél idősebb, a hatvan éven felüliek aránya pedig eléri majd a 37 százalékot.
A hatvanöt éves és idősebb népesség egyharmada hazánkban egyedül él, és 43 százalékot tesz ki azoknak az aránya, akik párjukkal ketten vannak. Napjainkra nem jellemző, hogy több generáció együtt élne, ha mégis, akkor az sokkal inkább kényszer, mint szabad választás eredménye.

Területi szempontból elmondható, hogy a leginkább idősödő város Budapest, emellett minél kisebb lélekszámú egy település, annál magasabb az ott élő idősek aránya. Az ötszáz főnél kisebb településeken ez az arány 25 százalék. A falvakban többnyire saját tulajdonú házakban laknak az idősek, ám ezek között minden negyedik lakás régi és/vagy komfort nélküli, esetenként szükséglakás.
Az idősek közül kevesen választják – a lehetőségek szűkössége miatt is – az intézményi létformát, annak ellenére, hogy egyre többen maradnak magukra utolsó éveikben.

Egyre magasabb az egyszemélyes háztartások aránya. Ma a hetvenévesnél idősebb népesség egyharmada él egyedül, és e korosztály közel felének a mindennapi életvitelét akadályozó problémája van (mozgásában akadályozott, érzékszervi károsodásai vannak, stb.)

A hatvanöt évesnél idősebb lakosok 2,5 százaléka részesül házi segítségnyújtásban, 4,3 százalék szociális étkeztetésben, valamint 1,7 százalék látogatja az idősek nappali intézményeit. Nem éri el az egy százalékot a házi segítségnyújtást igénybe vevők aránya, míg 0,6 százalék egy egyéb, nem bentlakásos szociális alapszolgáltatásban részesülők aránya.

A hazai népesség 2 százaléka él szociális intézményekben. A tartós bentlakást nyújtó intézmények között több olyan van, amely nem tiszta profilú, és a lakók között van mozgásában akadályozott fiatal vagy értelmi sérült, pszichiátriai vagy szenvedélybeteg ember.

Az idősek jövedelmi viszonyai kor és nem szerint differenciálódtak: a hetvenévesnél idősebbeknek kevesebb a nyugdíj jövedelme, mint a 60 éveseké. Nemek szerint is jelentősek a különbségek a nők hátrányára.

Magyarországon 200–300 ezren dolgoznak a nyugdíj mellett. A teljes munkaidőben folyamatosan dolgozók között tavaly negyvenezren voltak a korhatár feletti öregségi nyugdíjasok. Természetesen sokan vannak, akik a családon belüli munkamegosztásból nagy részt vállalnak, és közösségi munkát is végeznek.

A hatvanöt év felettiek jövedelem-felhasználását és fogyasztását visszafogottság jellemzi. Nem a szegénységkockázat a legveszélyesebb számukra, hanem inkább az aktivitás hiányából származó problémák. Jelentős hányadukat fenyegeti az elszigetelődés és a kirekesztődés veszélye, amely a betegségkockázatok növekedésével jár.

A hetven éven felüli életkortól a betegségek között első helyen szerepel a csípőcsont-beültetés, illetve a demencia, a szívritmuszavar és az agyérproblémák.

A társadalom idősekről alkotott képe ellentmondásos. Bizonyos vonatkozásban a fiatalabb generáció toleránsabb az idősebbekkel, mint a korábbi években, míg más szempontból csökkent az idősebbek társadalmi elismertsége. A fiatalabb generációk ma kevésbé érzik azt, hogy az idősek be akarnak avatkozni az életükbe, ugyanakkor például az idősebbek munkatapasztalata a korábbi évekhez képest leértékelődött.

Az idős generációtól lakás szempontjából elszakadó középnemzedék nehezen tudja fenntartani a kapcsolatát az idősekkel, pedig igen fontos szerepe van ennek a mentális állapot javításában, mivel a családon belüli segítség elérhetősége növeli a biztonságot.
Rugalmas és hatékony időspolitika szükséges az állam részéről, egyre jobban bevonva a történelmi egyházakat és a civil szektort.
A Szentírás azt mondja: az idősek „…még öreg korukban is gyümölcsöt teremnek” (Zsolt 92,15).

„Az idősek társasága az élet nagyon fontos iskolája, amely képes értékeket és hagyományokat átadni, elősegíteni a fiatalok növekedését, akik ilyenképpen megtanulják, hogy ne csak a maguk, hanem mások javát is keressék.”

(Az egyház társadalmi tanításának kompendiuma 222).