Az én színem, az én életem
Ernő nemsokára tizennégy éves, Eszter elmúlt tizennyolc, érettségire készül, közgazdász szeretne lenni. Egy dunántúli városban élnek, de az édesanyával, Ritával Gyöngyösön találkozom.
Elmer István
A néprajz a jövő tudománya lehet
Beszélgetés Andrásfalvy Bertalan professzorral
A kiváló néprajztudós november 17-én ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Lapunk különösen is tisztelettel köszönti Andrásfalvy Bertalant, aki hosszú évekig volt szerkesztőbizottságunk tagja. 1931-ben született Sopronban. Az ELTE román–magyar, majd muzeológia–néprajz szakán végzett.
Hahó, a völgyben is emberek élnek!
A táj – s a tájban az ember. A harmónia képlete: az önmagára lelt, magával és a világgal békében lévő ember. A völgy, amelybe érünk, gyönyörű. Az ősz legszebb erejét ontja színeivel. Már-már azt gondolnánk, milyen eszményi. Minden rendben. Mintha… Aztán a tűnődést alaktalanra zúzza a tapasztalat tapadós anyaga. Körülnézünk…
Fölszáll a sütőtök meleg illata
Ezen a novemberi napon a Dunántúlra leszáll a köd. Minél délebbre haladunk, annál sűrűbbé válik a fehér tenger. A fák még megmutatják őszi színgazdagságukat, másutt már átlátható, csupasz az erdő. De így is nyilvánvaló: gyönyörű tájon járunk. Zselici dombok. Az aszfaltutak egyre szűkülnek, tájvédelmi körzet, jelzik itt is, ott is a táblák, majd rátérünk a kavicsos erdei útra, s néhány kilométer után megállunk Visnyeszéplakon.
Aki él, csak az tudja a halált
Kilépek az ajtón. Kora reneszánsz sárga az ősz. Szelíden fénylenek a levelek a földön. Visszanézek az ajtóra, nehogy becsapódjon. Akkor veszem észre: kifelé nyílik, belül a kilincs. Néhány lépést teszek, megszólal a telefonom. Ismerősöm hív, mondom, éppen a Magyar Hospice Alapítvány budapesti házából jövök.
Átalakuló teológiai oktatás, új közgazdasági ismeretek
Nemzetközi szinvonalú egyetemi képzés
Szuromi Szabolcs Anzelm kánonjogász-professzor, premontrei szerzetes a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) új rektora szeptember 1-jétől. Az elmúlt öt évben széles körben elismert felsőoktatás-irányítási tapasztalatra tett szert, például az Akkreditációs Bizottság tagjaként.
Nagyapa, merre vagy?!
Ragad a lélegzet, a csönd nem mozdul, fordul a jármű a szűk kanyarokban, azt gondolni, külső kereke már a levegőben lóg, balra meredek sziklafal, jobbra több száz méteres szakadék. Néha egy-egy halvány sikoly. Lenyűgöző a táj. A zöld hegyvonulatok sziklacsúcsokká futnak fel. A csupasz, fehér karsztfelületen szikrázik a fény: minden mozdulatlan. A szem habzsolja a látványt. Mintha az ember közelebb kerülne a békességhez… Nem akarom hinni, amit pedig tudok…
A mesterség boldogsága
Látogatás Sárdi János kékfestő mesternél
Mohács és Villány között dallamos dombháton fekszik Nagynyárád. Főutcája, parasztbarokk épületeivel, öles hársfáival az egyik legszebb messzeföldön. Elkanyarodunk a templomnál, s belépünk Sárdi János bácsi házába. Rendezett udvar, hátul azonnal feltűnnek a kékfestő műhelyek. Merthogy a mesterség űzéséhez négy munkaterületet alakított ki a mester annak idején, több mint ötvenöt esztendővel ezelőtt. A család Staubból magyarosított Sárdira, „ha a staubot vízzel keverjük, sár lesz belőle, így lettünk Sárdik”. Kilencvenkettedik életévében jár János bácsi, s még ma is szép darabok kerülnek ki a keze alól.
